A Budai Önkéntes Ezred hőseire emlékeztek

Hanti Vilmos, a MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) elnöke a rendezvényen köszöntőjében azt mondta: az emlékmű azt bizonyítja, hogy a szovjet csapatok mellett az antifasiszta koalícióban részt vettek magyarok is, és ha csak maroknyian is, ez a tény akkor is nagyon fontos.

Bali József, a Honvédelmi Minisztérium szakállamtitkára a megemlékezésen úgy fogalmazott: Magyarország soha nem volt olyan kivételes helyzetben, hogy földjét elkerüljék a hadjáratok. „A Budavár alatt elterülő Vérmező olyan bátor férfiak mártíromságának helyszínét jelöli, akik meg merték tenni az első lépést a függetlenség, a nemzet és az állampolgár szabadsága felé."

Mint azt Bali József kiemelte, a magyar jakobinus mozgalom óta hosszú idő telt el, mikor a felvilágosodás eszményét, a humánumot újra meg kellett védeni, akár emberéletek árán is.
„Ezt a nagy és bátor lépést tették meg 1945 januárjának és februárjának hideg napjaiban a később Budai Önkéntes Ezred néven egyesített magyar alakulatok. Azok a magyar katonák, akik hetekkel, napokkal előtte még a szovjet hadsereg ellen harcoltak, és voltak köztük olyanok, akik hetekig hadifogságban sínylődtek vagy akik hónapokkal korábban már tudatosan átálltak a másik oldalra."

Mint azt a szakállamtitkár elmondta, a Szovjetuniót megtámadó Magyarország területe 1944-re már a harcok színterévé vált. „A náci német hadsereg 1944. március 19-i megszállása teret engedett a terrornak, a fekete ingek és zászlók árnyékában hatalomra került nyilasoknak. Magyar magyart ölt – intézményes keretek között, állami segédlettel. Zsidó, antifasiszta, más vallású, más nemzetiségű is olyan értelmetlen pusztítás áldozatává vált, amely ellent mondott mind a keresztény vallásnak, mind a demokratikus-humanista világnézetnek. Ellent mondott mindennek, ami addig emberi, ami addig érték volt."

Bali József felhívta a figyelmet arra, hogy sokan voltak a Magyar Királyi Honvédségben, akik ellenezték a német orientációt. „De kevesebben voltak, akiknek bátorságuk is volt tenni ellene. Ennél is kevesebben, akik csatlakozni tudtak az antifasiszta ellenálláshoz, vagy akárcsak semlegességükkel, az embertelen parancsok végre nem hajtásával, a feladatokat bojkottálva gyengíteni voltak képesek a fasizmus katonai erejét", tette hozzá.

Bali József végezetül kitért arra, hogy 1945 januárjában, a budapesti ostrom alatt már több helyen találkoztak a szovjet katonák magukat megadó, vagy a szovjet hadifogságból érkező, átálló magyar egységekkel. „Voltak közöttük, akik már másnap harcokba bocsátkoztak a németekkel. Õk voltak azok, akiknek nemcsak bátorságuk, hanem lehetőségük is volt, hogy szakítsanak a németekkel és tegyenek is ellene, hogy a háborús pokol minél hamarabb véget érjen", hangsúlyozta a szakállamtitkár, és hozzátette: „1945. február 13-án – a szovjet mellett – a magyar zászlót is kitűzték a felszabadított Budavári Palota ormára. Mert a Vár felszabadításában részt vettek az előző napon a különböző honvédegységekből itt, a Vérmezőn megalakított alakulat katonái. Az alakulat állományában –ami később a Budai Önkéntes Ezred nevet kapta – csaknem 2500 magyar katona harcolt Variházy Oszkár ezredes parancsnoksága alatt – Budapest felszabadításáért. A sok bátor katona közül mintegy hatszázra azonban a halál várt."

Bali József úgy fogalmazott: „Hiszem, hogy hazánkban ma is az Önkéntes Budai Ezred katonáihoz hasonló bátor emberek vannak többségben. Nem felejthetjük a hatvanöt évvel ezelőtt történteket, sem a gyalázatot, ami történt."

A szakállamtitkár beszéde után Hanti Vilmos megköszönte a Honvédelmi Minisztérium támogatását, melyet a MEASZ-nak és az antifasiszta mozgalmaknak az elmúlt évek során nyújtott.

A rendezvény végén koszorúzásra került sor, majd a résztvevők a Petőfi Laktanyában folytatták a megemlékezést.

Fotó: Kánya Andrea