Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A sakktól a robotokig és cyberekig

Szöveg: Tamás Tibor |  2011. november 20. 12:11

Háromszáznegyvenhét esztendővel ezelőtt, 1664. november 18-án halt meg gróf Zrínyi Miklós magyar költő és hadvezér, bölcselő, a magyar hadtudomány megteremtője, a hadseregellátás (tábori konyha) és logisztika „atyja”. Éppen ezért nem véletlen, hogy 1990-ben ezen a napon alapították meg a Magyar Hadtudományi Társaságot, amely természetesen szorosan együttműködik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal.

Mi, magyarok írásos formában először a több ezer éves Tárih-i-Üngürüsz (A magyarok története) című történeti munkában kerültünk kapcsolatba a hadtudománnyal, hadtörténettel. A Vámbéry Ármin által az isztambuli egyetemi levéltárban megtalált, alapvető forrásmunka erősen kapcsolódik Hérodotosz és Bölcs Leó hadviselésünkről szóló leírásaihoz. Tehát nem voltunk túl távol azoktól a mongol, kínai, indiai és perzsa kultúráktól, amelyek harcaikból, s azok közvetlen tapasztalataiból, illetve a sakkból kifejlesztették a hadtudományt.

1595927717
A hadművészet s a sakk is ezzel kezdődik: gondolkodjatok! Több hadvezér szólította fel ekként a tisztjeit, akik azután készítettek gyalogokat, lovasokat, harci szekereket, elefántokat ábrázoló fafigurákat, majd leterítettek egy lepedőfélét, táblát, azt egyenlő részekre felosztották, s tologatták rajta bábuikat. Mai nyelven szólva: előre lejátszották, modellezték az ütközetet. Ezt nevezték csaturangának, slatranj-nak vagy go-nak.

Mivel katonanemzet vagyunk, később is születtek hadtudományi, elsősorban hadtörténeti munkák, de a mai értelemben Zrínyi Miklós művei (Kis tábori tracta, Vitéz hadnagy stb.) tekinthetők a magyar hadtudomány kezdetének. Művelésére pedig máig vezérfonal lehet e Zrínyi-gondolat: „Nem másra használ eleink tündöklése nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, égő fáklyánál lássuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk sötétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink."

Ennek jegyében munkálkodtak egyetemeink, katonai akadémiáink a Bolyaiaktól Korponay Jánoson, Mészáros Lázáron, Tanárky Sándoron, Horvát Mihályon, a Hóman−Szekfű-pároson, a Gyalókayakon, a ludovikásokon át Lőrincz Kálmánig, Szenes Zoltánig vagy napjaink aktív tudományművelőiig, jelesül Nagy László, Padányi József, Négyesi Lajos, Tálas Péter, Harai Dénes munkásságáig. A Magyar Tudományos Akadémia által 1883-ban életre hívott Hadtudományi Bizottságtól a 21 éve, 22 szakosztályban, két (debreceni, dél-dunántúli) területi tagozatban működő Magyar Hadtudományi Társaságig (MHTT).

1595927718
S ez a tekintélyes – a Honvédelmi Minisztérium, az MTA, a ZMNE, és a Hadtudományi Alapítvány által támogatott, társadalmi és szakmai elismeréssel övezett – testület nem csupán összefogja a hadtudományok s a hozzájuk kapcsolódó tudományterületek iránt érdeklődőket, azokkal tudományos igénnyel foglalkozókat, hanem biztosítja továbbképzésüket, publikációs lehetőségeiket, valamint segíti tudományos eredményeik gyakorlatban történő hasznosítását is.

Az MHTT évente több központi és számos vidéki vitaülést, konferenciát, kiállítást, bemutatót, szakirodalmi tájékoztatót szervez; több száz tanulmányt, cikket jelentet meg; szakértői állományt épít. Saját honlapja van, Hadtudomány című folyóirata figyelemfelkeltően szerteágazó, színes. A társaság Tanárky- és Korponay-díját elnyerni szakmai rang. Kiemelkedő életművek megkoronázását jelenti az MHTT legmagasabb elismerése, az MHTT-aranygyűrű.

A társaság nyitottságát fémjelzi, hogy úgynevezett kívülállók is kapcsolatba kerülhetnek a hadtudományokkal – ezt szolgálja kiválóan a Mindenki hadtudománya elnevezésű szabadegyetem-jellegű előadás-sorozat, amelyet ez év tavaszán indított útjára a hadtudományi társaság. Helyszíne minden második hónap második csütörtök délutánján a Honvéd Kulturális Központ, a Stefánia-palota. Például december 8-án a robothadviselés jelene és jövője tarthat számot élénk érdeklődésre…

Mindezek okán, ahogy a honvédelem mindig nemzeti ügy volt, úgy a hadtudomány is az. Ez teszi alapvetően fontossá, szorossá a honvédség és a társadalom bizonyításra nem szoruló kapcsolatát. Hiszen például számtalan hadi tervezésből, hadiiparból született találmány gazdagította már a nemzetgazdaságot.

A hadtudományok napjainkban is nemritkán korunkat megelőző, de legalábbis időszerű társadalmi és gazdasági kérdésekre keresnek egzakt válaszokat. A zavarba ejtően bőséges témakínálatból mindössze az idei pályázati címekből csemegézve: a biztonság modern értelmezése és aktuális problémái, a haderőfejlesztés időszerű kérdései, a védelmi, illetve stratégiai tervezés, ezen belül a haderőtervezés ma; informatika a védelmi szférában, a haditechnikai és technológiai fejlesztés szükségessége, egyes területeik legégetőbb problémái. De hasonlóan izgalmasak a háborúval kapcsolatos elméletek változásai, az aszimmetrikus háború; a humánerőforrás-gazdálkodás napjainkban és a közeljövőben, az optimális állományarányok paraméterei, valamint a logisztika előtt álló feladatok témái is.

Fotó: Archív