Akiket a tisztességes haláltól is megfosztottak

Szöveg: Kánya Andrea | 2009. augusztus 20. 5:44

A „tábornokok perében” kivégzettekre, Sólyom Lászlóra és mártírtársaira emlékezett augusztus 19-én a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a HM Hadtörténeti Intézet és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete. Sólyom Lászlót a Magyar Köztársaság elnöke 2007. október 13-i hatállyal posztumusz vezérezredessé léptette elő.

A „tábornokok perében" kivégzettekre emlékezett augusztus 19-én a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a HM Hadtörténeti Intézet és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban a 2008-ban felavatott Sólyom László emléktábla előtt Dr. Csáky Imre alezredes és a Nagy Imre társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc emlékezett a mártír tábornokokra, majd a Farkasréti temetőben Sólyom László és mártírtársai sírjainak koszorúzásán részt vett és beszédet mondott Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter.

Sólyom László a Horthy-sereg főtisztje volt, akit 1941-ben antifasiszta nézetei miatt nyugdíjaztak. Nem sokkal később az antifasiszta mozgalom aktív tagjává vált. 1944. november 19-én letartóztatták, de megszökött. 1950-ben koholt vádak alapján kivégezték. 1956. október 13-án katonai tiszteletadás mellett a Farkasréti temetőben újratemették, 1990-ben pedig a Legfelsőbb Bíróság valamennyi, ellene emelt vád alól felmentette. A Magyar Köztársaság elnöke 2007. október 13-i hatállyal posztumusz vezérezredessé léptette elő. A Sólyom-perben elítélték és kivégezték Beleznay István vezérőrnagyot, Révay Kálmán vezérőrnagyot, Pórffy György vezérőrnagyot, Illy Gusztáv altábornagyot, dr. Merényi Gusztáv orvos vezérőrnagyot és Lőrincz Sándor vezérkari ezredest.

A mártírok sírjainak koszorúzásán – melyen számos hozzátartozó is részt vett – Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter azt mondta: hét katonatisztet küldtek az akasztófa alá – megtagadva tőlük a katonához méltó, lőfegyver általi kivégzés lehetőségét is. Úgy fogalmazott: a tisztességet vették el azoktól, aki egész életükben annak szellemében éltek.

„Olyan tiszteket fogtak perbe és vették el tőlünk őket, akik 1944-ben és 1945-ben önként váltak az antifasiszta magyar katonai ellenállás tagjaivá. Ezek a tisztek a második világháború borzalmait, a végzetes fasizálódást felismerve nem parancsra, nem sugallatra, hanem önszántukból lettek a fasizmus ellenségei – majd a valóban kérlelhetetlen antifasisztának tekintett kommunista párt tagjává."

Szekeres Imre azt mondta, a háború utáni honvédség létrehozásában újra feladatot vállaló katonák 1949-50 fordulóján már nem voltak megbízhatók a párt szemében. „Koncepciós perben, a rövid tárgyalást követő, előre elkészített ítélettel szemben még csak védekezni sem tudtak" – mondta a miniszter, és végezetül arra kérte a jelenlévőket, ne csak emlékezzenek: „Keressük meg múltjukat a történelemkönyvek lapjain és vegyünk példát róluk. Vegyünk példát, mert tanultságuk, munkásságuk, elhivatottságuk a jövőt szolgálta – benne a mostani generációt: bennünket, és ha úgy folytatjuk jövőnket, ahogy ők szolgálták népüket és országukat, azzal a legtöbb és legnagyobb végtisztességet adjuk meg nekik, amit valaha is kívánhattak."