Bercsényi László, a világhírű huszár

Meglepő, de a számítógépes szakszó, a kurzor mellett a huszár szó is a latin cursor-ból ered, ami eredetileg gyorsan futót jelentett, majd az útonálló rablókra is kiterjesztették: Dusán szerb császár törvénykezett egykor a „huszárok" ellen. Később az osztrákok a portyázó-rajtaütő harcmodort folytató, s az ehhez szükséges nagy mozgékonysággal rendelkező magyarországi lovascsapatokat kezdték huszároknak nevezni.

Mátyás király, akinek a törökökkel kellett szembeszállnia, felfigyelt a könnyűlovasság előnyeire, az első huszárcsapatokat ő szervezte meg. A török korban a huszárok a kard mellett még kopjával is harcoltak. Somogyi Győző festőművész és lovas hagyományőrző „salföldi kopjásai" a török kori huszár hagyományokat elevenítik fel.

A huszárok híre később eljutott Párizsig is, ahol XIV. Lajos király érdeklődését is felkeltette ez a harcmodor. A magyar könnyűlovasság a kurucok háborúzása idejére a kopját elhagyta. Harcmodoruk igazi huszár harcmodorrá fejlődött, és egyre magasabb harcértéket képviselt, bár a döntő csatákat elveszítették a hadvezetés elégtelensége miatt.

Amikor II. Rákóczi Ferenc szabadságharca összeomlott, az emigráló kurucokat tárt karokkal várták Franciaországban.
Bercsényi László, aki Rákóczi testőr századosa volt, 1712-ben, 24 éves korában került Franciaországba az akkor már fennálló, de még csak egyetlen francia huszár különítménybe, mint alezredes. Ez a különítmény nem képezett szervezett egységet a francia hadseregen belül, és kizárólag a császári hadseregből származó magyar huszárokból állt. A különítménynek az egykori császári huszárkapitány, Ráttky György volt a parancsnoka, aki 1692-ben lépett francia szolgálatba. A franciák érdeklődése a huszárok iránt egyébként régebbi keletű, már Richelieu bíboros is felfigyelt erre az alakulatra, és nagyra becsülte harcértékét.

Megérkezve Franciaországba, Bercsényi vállalkozott arra, hogy huszárezredet szervezzen. 1719-ben, a francia király engedélyével a törökországi Rodostóban felkereste atyját, Bercsényi Miklóst, II. Rákóczi Ferenc egykori főparancsnokát, és huszárokat toborzott a francia ezredbe a száműzött kurucok közül. A Törökországban verbuvált 300 kuruc segítségével állította fel az első franciaországi huszárezredet. A Ráttky-féle alakulat megszűnése után az így létrejött Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is.

Bercsényi László 1726 decemberében megkapta a francia állampolgárságot. Huszárjai élén részt vett a korabeli Franciaország csaknem minden nagy fegyveres konfliktusában; különösen kitüntette magát a lengyel örökösödési háborúban. 1734-ben brigadéros (dandártábornok) lett, majd 1738-ban tábori marsall. 1743-ban a francia huszárok főfelügyelője. 1744-ben, Elzász meghódítása után altábornagy. Katonai tehetségét előmenetele mellett a Szent Lajos-rend adományozásával is elismerte a király. Végül pedig, 1758. március 15-én, megkapta a Franciaország marsallja címet, a legmagasabb francia katonai rendfokozatot.

Személyes barátja lett Stanislaw Leszczynskinek, a trónjáról letaszított lengyel királynak, aki Franciaországba emigrált. Az ő birtokán élt annak haláláig, majd a saját kastélyában hunyt el 1778-ban. De a neve fogalommá vált, és fennmaradt. A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes /1er RHP/, azaz Első Huszár Ejtőernyős Ezred).

Fotó: A szerző felvételei