Búvár is, tűzszerész is…

Szöveg: Szűcs László | 2009. május 25. 8:50

A munkája megszállottja. Persze amit csinál, azt nem is lehet másként végezni. Legalábbis ezt mondja Pásztor István főtörzsőrmester tűzszerész rajparancsnok, akiről túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy nap, mint nap szembenéz a halállal. A fiatal tiszthelyettes idén az Év Katonája lett.

– Ezt a munkát nem lehet másként csinálni, csak megszállottsággal. És persze csipetnyi jó értelemben vett őrültség is kell hozzá. Enélkül nem vagy alkalmas tűzszerésznek – mondta Pásztor István főtörzsőrmester, aki május 20-án, a Magyar Honvédelem Napja alkalmából rendezett Honvédelmi Minisztériumi központi ünnepségen átvette az Év Katonája kitüntető címet. Vagyis az azzal járó oklevelet, plakettet és kitűzőt.

E díjat, mint minden esztendőben, idén is húsz, a saját szakterületén példamutató szolgálatteljesítésével, illetve kiemelkedő munkájával kitűnő katona kaphatta meg, aki ráadásul legalább tíz éve a Magyar Honvédség hivatásos, vagy szerződéses állományú tagja.

Nos Pásztor főtörzsőrmester – aki pillanatnyilag MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj speciális tűzszerész századának egyik rajparancsnoka – 1998 óta dolgozik hivatásos katonaként. Ekkor került az alakulat jogelődjéhez is, ahol egy Kiss Róbert nevű – akkor még – százados szerettette meg vele a szakmát. Õ tanította meg neki a tűzszerész munka alapjait, sőt ő volt az, aki a későbbiekben is felügyelte István szakmai fejlődését, egészen addig, amíg 2004-ben első osztályú tűzszerész nem lett.

– Sajnos Robi ma nem lehetett itt velem, hiszen szinte napra pontosan három évvel ezelőtt, egy szolnoki kiképzési balesetben életét veszette – tudtuk meg a tiszthelyettestől, aki nem csak „egyszerű" tűzszerész, hiszen II. osztályú búvár vizsgával is rendelkezik, azaz búvár tűzszerész feladatokat is képes ellátni.

Pásztor főtörzsőrmester azon kevés emberek közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy az ország szinte valamennyi lakott településén megfordult már. Hiszen ez szakmája sajátossága: első, vagy második világháborús robbanószerkezet ugyanis előkerülhet egy nagyvárosban, de egy alig néhány lelket számláló kis faluban is. Ennek ellenére Istvánnak nincsen „kedvenc esete", hiszen mint elmondta szintje mindegyik esetét fel tudja idézni.

A legutolsó „bevetéséről" egyébként az ünnepség kezdete előtt körülbelül tíz órával ért vissza a tűzszerész zászlóaljnak helyet adó fővárosi Irinyi laktanyába. Debrecenben találtak ugyanis nyolc darab 12,7 milliméteres géppuska lőszert, amelyet a Cívis Városból a központi gyűjtőbe kellett szállítania.

A honvedelem.hu kérdésére válaszolva Pásztor István főtörzsőrmester elmondta: nem lehet megszokni azt az érzést, amikor tűzszerész járőrparancsnokként az ember „egyedül marad" egy hatástalanításra, vagy éppen elszállításra váró robbanószerkezettel. Hiszen ilyenkor csak saját szakmai tudásában bízhat, s a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ilyenkor ő a külvilágot megpróbálja teljesen kizárni, s csak a feladatra koncentrál. Tisztában van vele, hogy ilyenkor is felmegy az emberben az adrenalin, de ennek az izgalmi állapotnak a tüneteit – a kéz-, és gyomorremegést, valamint az izzadást – a korábbi évekkel ellentétben már nem érzi magán.

A Pásztor családban egyébként nem István az egyedüli, aki tűzszerésznek állt. Néhány évvel fiatalabb öccse, Norbert szintén hivatásos katona és 2004-ig a Hódmezővásárhelyi MH 62. Bercsényi Miklós Könnyűlövészdandárnál szolgált, majd úgy döntött, hogy – követve bátyját – tűzszerésznek áll. A váltás jól sikerült, hiszen Pásztor Norbert főtörzsőrmester ma már ugyancsak első osztályú tűzszerész és járőrparancsnok.

– Az Év Katonájának lenni hatalmas nagy megtiszteltetés – mondta István, aki korábban természetesen kapott már más elismerést is, ám a mostani eddigi katonai pályafutásának legrangosabb díja. Mint hangsúlyozta: szakmailag eddig is odafigyelt arra, hogy példamutató legyen társai előtt, mostantól azonban „még egy lapáttal rá kell tennie." Főleg mivel ezt elvárják tőle az elöljárók, a századparancsnok, illetve a zászlóaljparancsnok is.

Pásztor István főtörzsőrmester eddig két külszolgálatot teljesített. 2003-ban hat hónapot szolgált Pristinában, az MH Õr-, és Biztosító Zászlóaljnál, mint beosztott tűzszerész. Itt azonban – mint elmondta – sajnos nem kellett szakmai munkát végeznie. Aztán 2007. augusztus 28-tól Afganisztánban, a magyar tartományi újjáépítési csoport tűzszerész rajának vezetője volt közel hét hónapon keresztül. Az ázsiai országban már bőven kamatoztathatta szakmai tudását, hiszen a PRT tűzszerészeként számos, házilag készített, úgynevezett improvizált robbanószerkezetet (IED) kellett hatástalanítania, megsemmisítenie, illetve helyszínelnie.

– Az afganisztáni munka teljesen eltér attól, amit idehaza tűzszerészként végzünk. Szerencsére Magyarországon nem találkozunk IED-vel, a közszolgálati tűzszerész munka során a világháborúkból visszamaradt úgynevezett UXO-szerkezeteket kell hatástalanítanunk, vagy megsemmisítenünk – árulta el Pásztor főtörzsőrmester, akitől megtudtuk azt is, hogy az elkövetkező néhány évben nem tervez újabb külszolgálatot. Ennek egyébként a legjobban a menyasszonya örül. Külföldre is csak nyaralni, vagy éppen szakmai továbbképző tanfolyamok miatt szeretne eljutni. Szakmailag ugyanis még mindig szeretne fejlődni.