Egy szál virág nőnap alkalmából

A nemzetközi nőnap az egyszerű, de ugyanakkor mégis a történelmet alakító nők napja, akik évszázadokon keresztül vívták saját harcaikat azért, hogy a társadalomban, a férfiakkal egyenlő jogok és lehetőségek illessék meg őket. Legelőször a textiliparban dolgozó nők elégelték meg saját, mostoha sorsukat, s 1857. március 8-án New York utcáira vonultak, emberibb munkakörülményeket és magasabb fizetéseket követelve maguknak. A demonstráció hatására, kilenc évvel később, 1866. szeptemberében az I. Internacionálé (vagyis: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről.

Az első nemzeti nőnapra mégis 1909-ig kellett várni, amikor is az Amerikai Egyesült Államokban február utolsó vasárnapjára, vagyis február 28-ára igazítva először tartottak nagyszabású, a nőket éltető ünnepségeket.

A nők megünneplése 1910-ben vált nemzetközivé, amikor is a II. Internacionálé nyolcadik kongresszusán határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi nőnapot tartanak, bár a pontos dátumról még ekkor sem döntöttek. Így történhetett meg, hogy világon először Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a nemzetközi nőnapot, mégpedig 1911. március 11-én. Hat évvel később 1917. március 8-án (vagyis a Julianus naptár szerint február utolsó vasárnapján, február 23-án) Oroszországban ismét a nők vonultak az utcára, ám ezúttal a kenyérért és a békéért tüntetve. Igaz, hogy nem ennek a tüntetésnek a hatására, de II. Miklós orosz cár négy nappal később lemondott, s polgári kormány került hatalomra, amely szavazójogot biztosított a nőknek.

Az oroszországi és az 1857-es tüntetésre emlékezve ekkor vált véglegessé a nőnap dátuma, vagyis március 8-a. Magyarországon először 1913-ban tartották meg a nemzetközi nőnapot, melyet ma már – egészen pontosan 1977 óta – az ENSZ is a világnapok között tart számon.

A nők ünnepe egyébként mára már teljesen elveszítette munkásmozgalmi „történelmét", eredeti hangulatát, ennek helyébe lépett a virág ajándékozás. Az elmúlt években már nem csak a családokban, hanem a munkahelyeken is divattá vált, egy-egy szál virággal meglepni a nőket március 8-án. Szerencsére így van ez a Magyar Honvédségnél is, ahol szinte valamennyi alakulatnál, sőt a külföldi békefenntartó missziókban is felköszöntik a hölgyeket a nemzetközi nőnapon.

Sőt jó példával jár elöl a Honvédelmi Minisztérium vezetése, hiszen a tárca tisztségviselői évek óta – a március 8-án, vagy az ünnephez legközelebb eső munkanapon – egy-egy szál virággal köszöntik a minisztériumba érkező, ott dolgozó hölgyeket. Így volt ez az idén is, amikor pénteken reggel Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, illetve dr. Füredi Károly védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkár nyújtott át egy szál virágot a munkába érkező nőknek. (Felvételeink ekkor készültek.)

Persze a jó példa úgymond kötelező is, hiszen a legfrissebb adatok szerint, ma a Magyar Honvédségben dolgozók között a nők aránya 18 százalék. Amíg néhány évvel ezelőtt csak „elvétve" láthatott egyenruhát viselő nőt az ember egy-egy laktanyában, ma már egyre többen vannak. Problémáikkal, gondjaikkal pedig a Magyar Honvédség katonanői bizottsága foglalkozik.

S tegyük hozzá: a nők nemcsak szépségükkel teszik elviselhetőbbé a laktanyai hétköznapokat, hanem hozzáértésükkel és szaktudásukkal sem maradnak el férfitársaik mögött. Szerencsére ma már az sem ritka, hogy valaki nőként szolgál különféle parancsnoki beosztásban, ahol kevesebb-több férfi elöljárójaként bizonyíthatja rátermettségét.

Tábornoki rendfokozatot viselő magyar katonanő azonban jelenleg sajnos még nem szolgál a Magyar Honvédségben. Hiszen egyelőre még nem kerültek „gyémántcsillagos" beosztásba olyan, jelenleg ezredesi rendfokozatú katonahölgyek, akik szakmai képességük és végzettségük alapján megérdemelnék, hogy kinevezzék őket. Bízom benne azonban, hogy egy év múlva, a következő nőnapon már lesz, akit „tábornok asszonynak" szólíthatunk!

Fotó: Tóth László