„Figyelj Józsi, ott hozzák a karácsonyfát!”

Szöveg: Szűcs László | 2007. december 21. 0:24

Két fenyőfa indult útnak a Gyöngyös melletti Visontáról, hogy az ország két végében, a horvát határ melletti Hercegszántón és a Berettyóújfalu szomszédságában található Furtán, a helybeliek legnagyobb örömére karácsonyfa legyen. A hatalmas méretű örökzöldek szállításában a Magyar Honvédség segített. A honvedelem.hu helyszíni riportja.

A két fenyőfacserjét huszonöt évvel ezelőtt, egy borongós, késő őszi délutánon ültette el a visontai Fülöp család. A nemesebbik fajta, a duglász hamar megeredt, s már néhány év alatt a Bene-patak partján fekvő vályogház fölé magasodott. És sajnos ez lett a „veszte", hiszen veszélyesen közel került az épület közelében húzódó nagyfeszültségű vezetékhez, így az önkormányzat elrendelte a kivágását…

A kisebbik, a luc is szépen terebélyesedett, de sajnos annak idején túl közel ültették a házhoz, s gyökere a konyhában már felnyomta a járólapot. Így hát a családi tanács – apa, anya és a két gyerek – fájó szívvel, de úgy döntött, hogy ezt a fát is ki kell vágni. Ugyanakkor azt is megbeszélték, hogy az értékes fenyőket jótékony célra ajánlják fel. Hagy örüljön nekik valaki idén karácsonykor.
A családfő, István és felesége, Anna hosszas tanakodás után kereste meg az egyik kereskedelmi televíziót. Azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy segítsenek nekik a legjobb helyre eljuttatni a fákat. A tévénél Bertalan Adél szerkesztő-riporter vette kezébe az ügyet, s az egyik esti műsorban bemutatták a Fülöp családot, valamint a karácsonyfának való hatalmas fenyőfákat. A felhívásra több tucat klub, közösség, oktatási intézmény és baráti társaság jelentkezett, mindegyik szerette volna megszerezni a két fenyőfa valamelyikét. A televíziós műsor szerkesztőségében azonban úgy döntöttek, hogy a legjobb „pályázók", vagyis a hercegszántói horvát kisebbségi óvoda, iskola és gyermekotthon, illetve a furtai általános művelődési központ kaphatja meg a felajánlott fákat.

December 20., reggel 7 óra. A Gyöngyös mellett fekvő Visontán szinte egyszerre érkezik meg Fülöpék portájához a

favágó, az elektromos művek két szakembere, valamint a nyolckerekű daruskocsi. És begördül a két hatalmas, honvédségi teherautó is. A televíziós műsor szerkesztője ugyanis a Magyar Honvédség segítségét kérte – mivel a katonák rendelkeznek akkora autóval, amelynek platójára biztonságosan ráhelyezhető a két fenyőfa. A Rába nyergesvontatók hajnalban indultak útba Budapestről, az MH Logisztikai Ellátó Központ mátyásföldi laktanyájából.

Miközben Fülöpék kertjében a férfiak arról tanakodnak, hogy miként lehet kivágni, a kertből kiemelni és biztonságosan a platóra a rakni a fákat, Anna a konyhában hurkát süt.

– Senki nem állhat neki reggeli nélkül a munkának! Ráadásul ez igazi, házi májashurka, muszáj megkóstolniuk – jelenti ki, s a csapat minden tagja az asztalhoz ül. Jóízűen falatoznak, majd egy csésze forró tea után „kezdődik a tánc". A szakemberek áramtalanítják a fák fölött húzódó elektromos vezetéket, majd Feri, a favágó és Pista a darukezelő néhány perc alatt a „földre fekteti" a negyedévszázados fákat. Ekkor derül ki: a duglász tizenhat, a luc pedig tíz méter magasra nőtt.
A munkából természetesen a helyszínen lévő katonák is kiveszik a részüket. Harmath Tamás százados, és Gillányi Zoltán zászlós az MH Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központtól érkezett. Számukra már nem újdonság a mostani „szállítási project", hiszen CIMIC szakemberként részt vettek az afganisztáni tartományi újjáépítési csoport első váltásának munkájában, s több tucat hasonló feladatot hajtottak végre. Igaz akkor nem karácsonyfának valót, csak „egyszerű" faanyagokat szállítottak…

– Afganisztánban elsődleges prioritást élvezett az oktatás, mivel az iskolák nagy része egy árnyas fa alatt, vagyis a szabad ég alatt működött. Külszolgálatunk ideje alatt, Baghlan tartományban száznegyven iskolasátrat osztottunk ki, s ezeket padokkal, székekkel, valamint oktatási eszközökkel is felszereltük – eleveníti fel az elmúlt fél évben történteket Harmath százados. Azt már Gillányi zászlós teszi hozzá: jó érzés volt segíteni az afgán embereknek, akik mindezért nagyon hálásak voltak a magyar katonáknak.

Délelőtt 11 óra körül már mind a két fa a katonai teherkocsik platóján pihen. A sofőrök nekivághatnak a hosszú útnak. Csontos Tibor Hercegszántóra megy, s úgy számolja öt óra alatt oda is ér. Bartucz Attila pedig Furtára indul, ő úgy véli, hogy három óra alatt letudja a közel kétszáz kilométeres távot.

A Hajdú-Bihar megyei Furtán már délután egy órakor mindenki az érkező fenyőfára vár. A falu főterén, a községháza, az

élelmiszerbolt és a művelődési ház határolta „háromszögben" néhány önkormányzati munkás egy hatalmas fenyőfatalpat hegeszt. A munkálatokat Krucsó Antal polgármester felügyeli. A bemutatkozás után irodájába invitál, kávéval kínál, közben pedig tárcsázza a debreceni tűzoltóság telefonszámát. A lánglovagok ugyanis megígérték, hogy 35 tonnás teherbírású darujukkal segítenek felállítani a fenyőfát. S mivel a honvédségi Rába már elhagyta Debrecent, ideje útnak indulni a daruval is. Egy perccel később pedig már a berettyóújfalui tűzoltókat hívja, hiszen ők segítenek majd feldíszíteni a település karácsonyfáját.

Furta egyébként – mint a polgármestertől megtudom – alig 1200 lakosú kis település, ahol az emberek legfőképp a mezőgazdaságból élnek. A falu emellett a népművészetéről is nevezetes, a furtai hímzés egész Európában ismert. Akárcsak a citerazenekar, amelynek tagjai harmincöt éve zenélnek együtt, és szinte valamennyi nagyobb városban felléptek már.
Ahogy telik az idő, a feszültség szinte tapinthatóvá válik. Szinte minden falusi a főtéren van, a csípős hideggel nem törődve várják a fát szállító katonai teherautót. „Figyelj Józsi, ott hozzák a karácsonyfát!" – kiállt fel hirtelen az egyik kisiskolás, s a rendőri felvezetéssel érkező katonai teherautó már be is gördül a községháza elé. Amíg a tűzoltók a fát állítják, a gyerekek karácsonyi dalokat énekelnek, felidézve ezzel a szenteste hangulatát.

De nemcsak a „picúrok", a felnőttek is meghatottak. Harsányi Jánosné ötven éve él a faluban, negyven esztendeig pedig

tanító volt, de ilyet még nem élt át. Mint mondja: nagy megtiszteltetés, hogy Furta kapta az egyik fenyőfát. A két éves Balogh Bence a fáról letört örökzöld ágakkal játszik, közben hangosan nevet, annyira tetszik neki, hogy a friss, jó illatú gyantától összeragadnak ujjai. Anyukája, Baloghné Duró Tünde is meghatott. Elárulja: a faluban még egyszer sem állt „mindenki karácsonyfája", így most jóleső érzés rápillantani a hatalmas, „égig érő" fenyőre.
Közben Harmath Tamás százados kiosztja a meglepetés ajándékcsomagokat. Ugyanis a falu minden óvodása és iskolása egy-egy, a Honvédelmi Minisztérium által felajánlott ajándékcsomagot kap. Hamarosan minden fiú terepszínű katonasapkára cseréli addigi fejfedőjét, s néhány bátrabb kislány is felpróbálja a „horgászkalapot"…

Amíg az óvodások és az iskolások a fát díszítik a polgármester bejelenti, hogy az egyik helyi vállalkozó felajánlotta: segít „díszkivilágításba öltöztetni" a karácsonyfát. Reggel érkezik, s este már minden furtai a fényárban úszó karácsonyfában gyönyörködhet majd. Egészen vízkeresztig, hiszen a tervek szerint addig áll majd a fa a főtéren.
Lassan besötétedik, de a gyerkőcöknek csak nem akarózik hazamenni. Mindenki áhítattal nézi a karácsonyfává lett fenyőfát, melyen már hatalmas, színes díszek lógnak. A polgármester egy pohár meleg teára hívja meg a tűzoltókat és a katonákat, Bartucz Attila pedig a hercegszántói „különítményt" hívja telefonon. Kiderül: bár Bajánál jeges volt az út, sikeresen leértek a horvát határra, sőt a karácsonyfát is sikerült felállítaniuk. A helyiek ugyancsak meghatódtak, s ott is minden iskolás megkapta a maga ajándékcsomagját.

CímkékAfganisztán CIMIC honvédelmi miniszter karácsony logisztika

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!

„Figyelj Józsi, ott hozzák a karácsonyfát!”

Sütibeállításokkal kapcsolatos információk

A weboldalon használt sütik beállítása

Alap működést biztosító sütik

Statisztikai célú sütik

Célzó- és hirdetési sütik