„Boldoooog karááááácsonyt misszióóóósok!”

Ha ma lenne a nálunk egy Adrian Cronauer, december 20-án bizonyára azt kiáltotta volna: „boldoooog karáááácsonyt Afganisztán!" és „boldoooog karááááácsonyt Koszovó! " No és persze nem feledkezett volna meg a többi külföldön szolgáló magyar katona missziós karácsonyáról sem!

Eljátszadozva Cronauer karakterével, elképzelem, amint széles mosollyal belép az MH Támogató Dandár objektumának színháztermébe. Természetesen profi rádióshoz illően már fél órával korábban a helyszínen van – és milyen jól teszi, hiszen éppen anya és két lánya beszélget műholdon keresztül a Camp Pannoniában lévő családfővel!

Elképzelem aztán, amint képzeletbeli rádiósunkat szigorú tekintetű elöljárója kissé morcosan felelősségre vonná: „maga miért nincs egyenruhában" és „igyekezzen, mert kezdődik az ünnepség!" (Aztán a távozó rádiós után nézve elmosolyodik…)
Adrien persze ehhez is igyekszik jó képet vágni, majd kilép a fagyba és peckesen elhalad a fáklyás sorfal előtt. Aztán ekként folytatná a közvetítést:
–… és igen, megérkezett a honvédelmi miniszter, aki felderítőink szerint hamarosan beszédet fog mondani…tessék, parancsoljon miniszter úr! – tolná oda a mikrofont dr. Szekeres Imre elé. Aki többek között a következőket mondja, miután üdvözölte az élő adást néző koszovói és afganisztáni katonákat:
– Az együvé tartozás érzése, a szolidaritás és a támogatás nagyon fontos a missziós katonáinknak. A Magyar Honvédség vezetésének az a legfőbb feladata, hogy mindent megtegyen a missziós katonák élet-és szolgálati körülményeinek javítása érdekében. Ezt a célt szolgálják az Afganisztánba ezekben a napokban megérkező új technikai eszközök is. Karácsonykor a családok együtt ünnepelnek, ám sajnos ez nem adatik meg azoknak, akik az év végét és az új év első időszakát is missziókban töltik. Ez a rendezvény némileg ezt a hiányt hivatott pótolni. Kellemes, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!

Noha a fantázia szülte rádiós meglehetősen impulzív természet, a színházteremben, a kulturális műsor alatt visszafogná magát. Legfeljebb azon mosolyogna egy jót, hogy a Camp Pannonia és a Szent László tábor lakói, az MH Központi Zenekar, a Honvéd Együttes és a Marcibányi téri Kodály Iskola közös műsora alatt időnként integetnek a kamerába.
– Nem hiába kedves hallgatóink, örülnek a fiúk…sziasztok, mi is látunk titeket! – integetne talán diszkréten vissza a hátsó sorokból.
– Ó, látom Havril András vezérezredes is észrevette a jelenetet… most éppen az ő köszöntőjét halljuk, amiben arról beszél az itt összegyűlt, a missziókat támogató pilótáknak, logisztikusoknak, pénzügyeseknek stb. és a családtagoknak, hogy mennyire büszke, hogy ilyen katonák vezérkari főnöke lehet és örül az együttes jelenlétnek is! Nagyszerű!…Most pedig az utolsó verssor után kapcsoljuk élőben Rédei Róbert alezredest, az MH Õr- és Biztosító Zászlóalj (MH ÖBZ) parancsnoka, illetve Szőke Róbert alezredes, az MH PRT parancsnokhelyettesét! -.
– Az állomány nevében köszönöm ezt a műsort! Azért is hálás vagyok, hogy a katonák ebben az érzékeny időszakban néhány órára kizökkentek a missziós feladatok ellátásának megterhelő hétköznapjaiból… – mondja Rédei Róbert alezredes.

A fiktív Adrian Cronauer ezzel befejezné a közvetítést, mivel szűkre szabott műsorideje már régen lejárt. Felveszi kabátját és kilép az üres térre, ahol csak a karácsonyfa izzói világítanak. A rádióban már régen más műsor megy, ám hirtelen ismét felhangzik a hangja az éterben:

„Boldoooog karááááácsonyt misszióóóósok!"

Szöveg: Kálmánfi Gábor
Fotó: Galovtsik Gábor