„Föl kell építenünk a kornak s a műveleti helyzetnek megfelelő honi haderőt”

Szöveg: Tamás Tibor | 2012. május 17. 9:11

Január 1-je óta működik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), amelyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának összevonásából hoztak létre. Ezáltal új, komplex egységbe került közjó s biztonság. Ily módon aligha meglepő, hogy beszélgetésünk leggyakoribb szavai: új, átalakítás, egyeztetés, összehangolás. Dr. Boldizsár Gábor ezredessel, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) dékánjával beszélgettünk. Interjúnk második része.

Az együttműködésben mindez elengedhetetlen, de nyilván elősegíti a horizontális karrierutakat is. Szükségesek-e ehhez új szakok? Melyek a karok közötti úgymond átoktatás, áthallgatás lehetőségei?

Három szakon, két szinten, tehát összesen hat szakkal kezdünk 2013 szeptemberében a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon. A katonadiplomáciai képzés jövője még kérdéses. Nemzetközi ismereteket, idegennyelv-tudást eddig is szereztek hallgatóink, s mivel a katonadiplomácia fontos szakterület, valószínűleg nem szorul háttérbe, de hogy nálunk ez miként alakul, még képlékeny… Az átalakítás, az új közszolgálatiság a képzések átszervezését is jelenti, s nemcsak a hivatásrendek egymáshoz illesztését, hanem azt is, hogy a fenntartó – esetünkben a Honvédelmi Minisztérium, a honvédelmi miniszter és a honvéd vezérkarfőnök – miként határozza meg a jövő katonájának mibenlétét…

S ezt a „honvédképet" már kidolgozták?

Igen, az új elvek jegyében már megfogalmazódtak a jövő honvédtisztjével szembeni követelmények és (ki)képzési trendek.

És az új szakok?

Azokat is a fenntartói, minisztériumi, vezérkarfőnöki követelmények szerint alakítjuk ki. Nem kell semmi furcsaságra gondolni, csupán az alap- és mesterképzésű három klasszikus − katonai vezető, üzemeltető és logisztikai − irány megújítására. Vagyis: a tantervek, szakleírások okán kell újaknak tekintenünk a szakokat.

Ebben mennyire játszik közre a Magyar Honvédség új humánstratégiája?

Jelentősen, hiszen ehhez, sőt a szerződéses, az önkéntes és a tartalékos haderő-koncepcióhoz is igazítjuk a beltartalmakat.

Úgy látom, visszakanyarodtunk az integráció hozadékaihoz…

Kétségkívül hosszasan taglalhatjuk, mi mit hoz magával… Fontos lesz a közös ismeretanyag, amit első kézből mi alakítunk, s természetesen kapunk anyagot a másik két kartól is. Így ismerhetjük a hivatásrend-társak képességeit, béke- vagy minősített helyzetre vonatkozó eljárásjogi kereteit, ügyrendjeit is. Hasonlóképpen fontosnak tartom a közös képzéseket. Így újból összegezve beszélhetünk arról, hogy ezek egy honvédtiszt kezdeti lépései a keresztirányú karrierépítéshez. Ez a lába tökéletes.

Miért, mi van a másik lábával?

A másik lába – s ezzel már járóképes lesz – az, hogy a honvédtiszt olyan képzésben részesül, olyan vezetővé válik, hogy extrém helyzetekben is képes akár extrém döntéseket hozni. S mi tagadás, rendhagyó helyzetek bőven előfordulhatnak, hiszen a honvédtiszteknek gyakran kell a tűrőképesség határán vagy azon túl teljesíteniük. Vezetőkként pedig még jobban kifeszítik a képességeiket. Ha a közismeretek kellő katonai képzettséggel párosulnak és tapasztalatokkal egészülnek ki, akkor a szükséges és szűkös körülmények között képesek lesz extrém, mégis megfelelő döntésekre, a feladatok végrehajtására vagy végrehajtatására. De ehhez még tegyük hozzá a következmények vállalását is, mert ez is a jó katona(tiszt) sajátja. Ha mindezeket megtanulják, akkor az egész magyar közigazgatás nyer azzal, hogy katonai karrierje végén a hadviselt katona magabiztos morállal, munkafegyelemmel, információáramoltatási és döntéshozatali képességgel; a döntés paranccsá, a parancs végrehajtássá alakításának készségével lép át más szakterületre. Végül is az egyetemen ez a mi törzstananyagunk, majd hivatásunkban ez a törzsmunkánk, ami az új szemlélet, új képzés nyomán kitűnően konvertálhatóvá válik.

Hogyan érinti az egyetemegyesítés a doktori képzést?

Karunkon jelenleg két – akkreditációval, programokkal rendelkező – doktori iskola működik, s ezek megfelelő tudásbázist biztosítanak a honvédelmi kutatásainkhoz, hatékonyan segítik tudományos tevékenységünket. Eredményeinkkel pedig hozzájárulunk honvédségünk fejlesztéséhez. A jövőben is így gondoljuk, ugyanakkor feladatunknak tekintjük a másik két karon történő doktori iskola létrehozását, a tudományos adminisztráció segítését, egyszersmind a határos szakterületek definiálását.

Tulajdonképpen mentorként működnek közre…

Igen, hiszen ez is része egymás megismerésének, az együtt munkálkodásnak. Ez az a szint, amelyen már működnie kell a magas színvonalú, egységes egyetemi gondolkodásnak.

Ez az úgynevezett szakmai csúcs, de kérem, ejtsünk pár szót ennek megalapozásáról, a tudományos diákkörökről is! TDK-k nyilván a többi jogelődnél is ténykedtek…

Hogyne, s jól dolgoztak! Ezt onnan tudjuk, hogy rendészeti témakörben már szerepeltünk közös szekcióban. A motivációk, az oktatói és hallgató készség, a tudományos eszköztár itt is megvan, tehát e téren szintén azt helyezzük középpontba, hogy miként szerveződjenek a körök és munkájuk az új intézményi filozófia jegyében. Azt gondolom, érdekesebb diákköri konferenciáknak nézünk elébe, mivel több szekcióban mérettethetjük meg magunkat.

Nagyszerű fejezetek olvashatók egy magyar katonai gondolkodásról szóló tanulmánykötetben, amelynek határkövei a jelentős társadalmi-politikai váltások. Most is hasonló folyamat megy végbe, tehát formálódik egy új fejezet, amelynek címszavai például: paradigmaváltás, új doktrínák, új biztonsági rendszer és – komplex – védelmi képesség… Ehhez – gondolom – új oktatási, tudományos portfóliót dolgoznak ki.

Természetesen, de vegyük végig! Nyilvánvaló az új fejezet, mi több, fejezetek lét(rejött)e, hiszen a hazáról, a haza védelméről, a köz szolgálatáról való gondolkodás eddig is szerepelt a mi „könyvünkben", de most a hallgatóinknál is a megújuláson, a komplexitáson van a hangsúly. Ezt diktálja a XXI. század – veszélyes üzemként működő – műveleti környezete, amitől természetesen nem térhet el a katonai gondolkodás. Nem paradigmaváltásra gondolok, ám arra igen, hogy föl kell építenünk a kornak s a műveleti helyzetnek megfelelő honi haderőt. Sőt, talán nem túlzás, de már most kell készülnünk a következő évszázadra: új eszköz- és módszertárral, erő-összehangolással, döntési, végrehajtási, felelősségi, szakirányítási körök meghatározásával. Mindez az új katonai gondolkodás mellett az új katonakultúra kialakítását is felöleli, ezeket pedig a globális és regionális, azon belül pedig országos összefüggések rendszerébe kell helyeznünk. Ismét szeretném hangsúlyozni: mindeközben folyamatosan ott az alapfeladatunk, a honvédelemre való maradéktalan felkészülés! A magasabb szintű, korszerű és teljes körű honvédelemhez kell igazítanunk a megújuló katonai gondolkodásunkat, a hadtudományi tevékenységünket s az egyetemi képzésünket. Természetesen azon dolgozunk, hogy mindehhez felzárkózzunk.

A cyberhadviseléshez is?

Ahhoz is. Rendelkezünk hozzá megfelelő alapokkal. Ezt tükrözi, hogy hagyományosan rendezünk országos eszmecseréket a témában. A közelmúltban szerveztünk nagyszabású szakmai, tudományos tanácskozást prof. dr. Kovács László mérnök alezredes, tudományos dékánhelyettes és mások vezetésével. Kovács alezredes egyik nagy szakértője e témakörnek. Látnivaló: a sci-fi világa valósággá vált, tehát mi sem mehetünk el mellette. Nem is tesszük, tudományos feldolgozása nálunk (is) a munkánk része.

Ennyi tudomány, technika után ejtsünk szót a lélekről is. Milyen helyet foglal el az új struktúrában a katonapszichológia?

Már korábban is nagyon komolyan vettük ezt a szakterületet, tudományként éppúgy, mint alkalmazott gyakorlatként. Nálunk már a felvételinél is a pályaalkalmasság egyik döntő eleme a pszichikai rátermettség. Ezt még inkább középpontba helyezzük, mivel új, egyesített egyetemünk a jövő elit közszolgáit hivatott kiképezni. Ugyanakkor ne feledjük a háttér (hivatásrend, csoport, család) rendkívül fontos szerepét. Azaz e téren szintúgy a szereplők, a történések folyamatainak szerves részévé kell tennünk a pro- és interaktivitást.

Végezetül ne hagyjuk ki az összetett jelképegyüttesnek számító Új-Zrínyivárt! Folytatódnak-e a kutatások az új felállásban?

Úgy hiszem, hogy igen, mivel Új-Zrínyivár emblematikus tárgy, szívügy nekünk, oktatóknak s hallgatóinknak is. Ugyanakkor szimbólum számunkra Zrínyi Miklós is. Ez a földvár az egyetlen Zrínyi-építmény, amely a mai Magyarország területén található, s az egyetlen, amit nem elfoglalt, nem örökölt a költő, hadvezér, hadtudós és államférfi, hanem épített. Mindezt, valamint a zseniális katonai felismerést és a közép-európaiságot együttesen jeleníti meg számomra. Kérdésére röviden válaszolva: igen, folytatjuk!… S még annyit: több hasonló hadtörténeti feltárást, feldolgozást és példamutatást szeretnék a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar munkájának részévé tenni.

(Vége!)

Fotó: Archív

Címkékegyüttműködés elismerés gyakorlat hadtörténet honvédelmi miniszter jog kultúra logisztika mentor Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendész

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!