Hittel, becsülettel a haza szolgálatában (2. rész)

Szöveg: Vastagh László | 2011. június 5. 7:06

Hautzinger Gyula nyugállományú ezredes, katonai elemző, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke szerencsés katonának tudhatja magát. Hadtáptisztnek készült, az is lett, végigjárva hosszú katonai pályafutása szép állomásait. Ezek közül is kiemelkedik az a három esztendő, melyet az óceánon túl a Magyar Honvédség első összekötő tisztjeként élt meg a NATO Atlanti Főparancsnokságán, és immár NATO-tisztként ott ünnepelhette a szövetséghez történő csatlakozásunkat 1999 tavaszán. A rendszerváltást követően neki sem jelentett gondot egy másik szövetségi rendszerhez tartozás, mert a haza védelme egy ilyen kis ország részéről önállóan elképzelhetetlen, az ideológiai függetlenség pedig a katonák számára is a demokrácia fontos alapkövét jelenti. Ezt ismerte el a francia elnök 2003-ban a számára adományozott Francia Köztársaság Érdemrend tiszti fokozatával, illetve iraki szolgálata után az amerikai kormány 2005-ben adományozott háborús kitüntetéssel.

A rendszerváltás első évei még a honi légvédelmi csapatokhoz kötötték, azonban 1992-ben minőségi váltás következett be katonai pályafutásában: tanszékvezetőnek nevezték ki korábbi főiskolájára. Huszonegy év után azt a tanszéket – hadtáp és pénzügy – vezette, melynek egykor hallgatója volt. Öt évig tartó vezetői tevékenységének időtartama alatt – a katonai főiskolai

oktatás átalakításával összhangban –, az új elvárásoknak megfelelően, munkatársaival tovább közelítette a katonai szakmai tananyagot a polgári felsőoktatásban is értelmezhető alapokhoz. Ebből a témakörből írta, majd sikeresen megvédte 1995-ben első egyetemi doktori értekezését. Mindemellett intenzív angol nyelvtanfolyamokat is végzett, és a már meglévő orosz nyelv mellé felsőfokú angol nyelvi képesítést szerzett. Ennek hasznosságát akkor tapasztalhatta meg igazán, miután 1998. június 1-jétől kikerült az Egyesült Államokba. Pontosabban a NATO Szövetségesek Atlanti Főparancsnoksága felkérése alapján, mint a honvéd vezérkar főnök kiküldötte, kinevezést kapott a NATO norfolki stratégiai parancsnokságra, ahol első magyar tisztként (előbb összekötő, majd logisztikai főtiszti beosztásban) képviselte a Magyar Honvédséget. Joggal büszke arra, hogy 1999. március 12-én, a három új tagállam tiszteletére rendezett zászlófelvonáson hazánkat képviselhette és adhatta át a magyar zászlót Harold Gehman admirális főparancsnoknak Norfolkban, hogy nemzeti lobogónk a magyar himnusz hangjaira a többi tagállam zászlói közé felvonásra kerüljön. Visszaemlékezésként „Norfolki emberünk" címmel könyvet is írt, ami annak a három esztendőnek a beszámolója, amelyet az óceánon túl, a Magyar Honvédség első összekötő tisztjeként élt meg a szövetség atlanti főparancsnokságán. A könyv a katona sorsán keresztül mutatja be azt a munkát, ami a NATO-központban folyik, de beszámol a korábban a vasfüggöny mögött élt ember új világra történt rácsodálkozásáról is.

A külszolgálatot követően 2001. március 1-jétől a Magyar Köztársaság elnökének felkérésére rövid ideig szárnysegédi teendőket látott el, december közepétől pedig a HM Stratégiai Védelmi Kutató Hivatal főmunkatársa lett, s a következő évben PhD fokozatot szerzett. Itt azonban nem sokáig kamatoztathatta új ismereteit, mert 2003 első félévében megszűnt a hivatal, így az akkor 54 éves főtisztnek éppen jól jött a vezérkar főnökének felkérése: a Nemzetközi Közép-dél (lengyel) Hadosztály logisztikai

főnökeként vett részt 2003. augusztusa és 2004. júliusa között az „Iraki Szabadság" műveletben. Ebben a beosztásában egyben a hadosztály logisztikai egységeinek, a lengyel logisztikai és a magyar szállító zászlóaljnak szakmai előljárója is volt. A hadműveleti területen – 28 fős logisztikai törzs vezetőjeként – a feladatellátás óriási szakmai kihívást jelentett, a háborús körülmények közötti egymásra utaltság pedig fantasztikus emberi kapcsolatokat teremtett. Erről a „Babiloni képes napló" című könyvében számol be. Hazatérése után munkáját a nemzetvédelmi egyetem társadalomtudományi intézetében folytatta, majd 2006. március 14-én a szolgálati felső korhatár elérésével nyugállományba vonult, mellyel életének egy újabb időszaka vette kezdetét.

Bár 2003 óta tagja a Magyar Atlanti Tanácsnak – 2006-tól alelnök, 2009-ben újraválasztják –, mégis minőségi változás, mert nyugállományú katonaként még elkötelezettebben járulhat hozzá az atlanticizmus, az euro-atlanti elvek és értékek szélesebb körű érvényesüléséhez a magyar társadalomban. Közösségi tevékenységének részévé vált az az elhivatott aktivitás, amellyel közreműködik, hogy Magyarország a lehetőségekhez mérten tovább közeledjen az atlanti közösséghez.

A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a magyar honvédelem napja, május 21. alkalmából II. osztályú Honvédelemért kitüntető címet adományozott dr. Hautzinger Gyula nyugállományú ezredesnek, aki a kitüntetést dr. Simicskó István parlamenti államtitkártól vette át május 18-án a Stefánia-palotában a társadalmi szervezetek részére megtartott ünnepségen.

(Vége!)

Fotó: Rácz Tünde és archív

Címkéka Honvéd Vezérkar főnöke honvédelem napja honvédelmi miniszter jog kinevezés kitüntetés külszolgálat logisztika Magyar Atlanti Tanács NATO parlamenti államtitkár tanfolyam társadalmi szervezetek ünnepség

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!