Katonai tiszteletadással vettek búcsút a helikopterbaleset hősi halottjától

Szöveg: Szűcs László | 2008. február 12. 14:39

Feketébe borult a Komárom-Esztergom megyei Ácsteszér. Az apró, alig nyolcszáz lelket számláló bakonyaljai település szinte minden lakosa ott volt a Lükő Zsolt posztumusz hadnagy, a Magyar Honvédség hősi halottjának február 12-i, katonai tiszteletadással történő, egyházi temetésén. A faluban élő fiatalember január 31-én, egy helikopteres kiképzési repülés közben veszette életét Törökszentmiklós mellett, Óballa térségében.

Fekete zászló lobog a polgármesteri hivatal homlokzatán. Fekete ruhába öltözött férfiak és nők, idősek és fiatalok igyekeznek a falu szélén lévő, domboldalon található temető felé. A sírkertnél több száz egyenruhás; a szolnoki alakulattól is eljött mindenki, aki csak tudott. Négyszínnyomásos gyakorlóba, vagy éppen zöld színű, hajózó uniformisba öltözött katonák várják a szertartás kezdetét, még a forgalmat is a katonai rendészek irányítják. A faluban lakó fiatalembert több mint ezren kísérik utolsó útjára…

A ravatalozóban nemzeti lobogóval letakart tölgyfa koporsó, tetején kard és a díszegyenruha sapkája. Előtte vörösbársony tartón kitüntetések és egy fénykép; Zsolt néz a lencsébe. A domboldalon fekvő sírhoz vezető úton a kollégák állnak. A koporsót e sorfal előtt négy katona viszi a nyughelyig, a dombtetőn pedig a Magyar Honvédség központi zenekara halk gyászzenét játszik.
A díszőrök egymást váltva, négyesével róják le kegyeletüket a koporsó előtt. Dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, Tömböl László mérnök altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka és Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka is némán tiszteleg az elhunyt bajtárs előtt.

Sólyom László köztársasági elnök szárnysegédje, Palásti Ferenc dandártábornok útján képviseltette magát, és a magánlevélben küldött részvétnyilvánításon túl, koszorút is elhelyezett a hősi halált halt katona sírjánál.

– Együttérző szívvel állunk Lükő Zsolt hadnagy úr koporsója előtt – kezdi beszédét Takács Tamás őrnagy, a szolnoki alakulat katolikus tábori lelkésze. A halál sokszor véres és kegyetlen. De sajnos abban a munkában, amit ő is végzett, a halál lehetősége is benne van. Ezt mindannyian tudomásul vesszük. De, hogy meg is történhet, azt nehezen hisszük – hangsúlyozza a lelkész, majd Zsolt pályafutását eleveníti fel. A harmincegy évvel ezelőtt született fiatalember 1997-ben, a szolnoki katonai kollégium és középiskolában végzett légijármű-szerelő szakon. Szolgált Szentkirályszabadján, majd 2004-ben került Szolnokra.

– Január 31-én felszállt egy kötelék. Ez a repülés Zsoltnak az idei első, s egyben az utolsó volt. Hogy hogyan élt? A

kérdésre akkor kaptam meg a választ, amikor nem sokkal a tragédia után beszélgettem a hajózó állománnyal, a kollégákkal. Mindannyian úgy beszéltek róla, mintha még akkor is köztük lett volna. Ma pedig már mindannyian tudják, hogy az alakulatnál ezután minden gépszemélyzetnek lesz egy láthatatlan tagja is – mondja a lelkész, majd sorolja, hogy kik búcsúznak a hősi halott hadnagytól. Szülei, testvérei, barátnője, kereszt-, és bérmaszülei, családja, rokonai, kollégái, barátai, ismerősei, iskolatársai és szomszédjai állnak a sírja felett.

– Fájdalommal megtört szívvel, de Isten akaratával kísérünk most utolsó utadra. Hadnagy úr, nyugodj békében! – búcsúzik az őrnagy, majd amikor a koporsót a sírba eresztik az égen feltűnik két helikopter. A Mi–8-as és a Mi–24-es áthúz a temető felett, a kollégák így vesznek végső búcsút bajtársuktól, majd a hirtelen beálló csendet a díszszázad hármas díszsortüze töri ketté.

A síron az emlékezés virágait mindenki elhelyezi. Köztük a falu polgármestere Lunk György, valamint a térség országgyűlési képviselője, a korábbi honvédelmi miniszter, Keleti György is. A Szózat után felhangzó Il Silencio fájdalmas taktusai alatt pedig szinte mindenki egy könnycseppet morzsol el a szeme sarkában…

Isten veled hadnagy úr!