Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kemény feladatok után és előtt

Szöveg: Demeter Ferenc |  2009. július 6. 18:04

Varga János vezérőrnagyot, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnokhelyettesét 2009. július 8-ával kinevezték Belgium Mons NATO Hadműveleti Főparancsnokság Magyar Köztársaság katonai képviselet-vezetői beosztásába. Parancsnokhelyettesi beosztását Pintér Zoltán vezérőrnagynak adta át. Varga Jánossal beszélgettünk.

Varga János vezérőrnagy katonai a pályafutása során nagyos sok katonai beosztásba „belekóstolt" és a ranglétrán fokozatosan érte el a tábornoki rendfokozatot. Ifjú tisztként, mint rádiólokátor üzemeltető mérnök kezdett Molnaszecsődön, innen Pápára került a zászlóaljhoz és ezt követően a rádiótechnikai dandár törzsben szolgált különböző beosztásokban. 1990-ben iskolázták be a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, ezt követően visszakerült Veszprémbe a rádiótechnikai ezredhez. 1998 és 2000 között elvégezte Németországban a hamburgi vezérkari akadémiát. 2000. április 16-án került kinevezésre az MH 64. Veszprém Radar Ezred parancsnokának és 2000. november 15-tól az MH Légierő Vezérkar, vezérkar főnök helyettesi beosztást látta el és léptették elő dandártábornoki rendfokozatba. Varga vezérőrnagyot a múltról és a jövőről kérdezte a honvedelem.hu.

A székesfehérvári ünnepi állománygyűlésen elhangzott, hogy az elmúlt két és fél évben nagyon sok kihívással kellett szembenézni és azokat emberségesen megoldani. Mik voltak ezek a kihívások?

A legnagyobb kihívás az Összhaderőnemi Parancsnokság felállítása és a parancsnokság beindítása volt. Ugyanis nem volt még arra tapasztalat, hogy egy ilyen összetett szervezet hogyan működhet. Ennek megfelelően hiányoztak az információk arra vonatkozóan, hogy mire kell odafigyelni és mik azok a buktatók, amelyeket feltétlenül el kell kerülnünk. Nem volt gyakorlata annak, hogy az évtizedek alatt kialakult fegyvernemeket, amelyek haderőnemekbe tömörültek, egy parancsnokság alá szervezzék. Senki nem tudta, hogy egy ilyen munka milyen emberi és szakmai konfliktusokhoz vezethet. Az átszervezés során felmerült technikai nehézségek, óhatatlanul súrlódásokhoz és konfliktusokhoz vezettek. Meg kellett teremteni azt a légkört, ahol az egymás megbecsülése került előtérbe és el kellett érni azt, hogy az emberek megítélésében elsődlegesen a szakmai hozzáértés domináljon. 2006 szeptemberében a munkák azzal kezdődtek el, hogy Benkő Tibor altábornaggyal megkezdtük kidolgozni az alapokat. Ki kellett alakítani a szervezeti elemek feladatrendszerét és az állománytáblát, ahol adottak voltak a keretszámok, amelyek befolyásolták a felállításra kerülő szervezetet és az új struktúrát. Nagyon sok egyeztetés és kompromisszum után jutottunk el 2007. január 1-jéig, amikor Tömböl altábornagy vezetésével hivatalosan is rendszerbe lépett az Összhaderőnemi Parancsnokság. Ezt előzte meg 2006. december 31, amikor Veszprémben bezártuk a volt Légierő Parancsnokság kapuját és 135-en átmentünk Székesfehérvárra, az új szervezethez. A katonai felső vezetéstől 2007. végéig kaptunk határidőt arra, hogy az új szervezet felálljon és funkcionáljon. Ez azt jelentette, hogy márciustól folyamatosan vettük át az összhaderőnemi alakulatok irányítását, valamint szeptemberben végrehajtottunk egy összekovácsolási gyakorlatot azzal a céllal, hogy az év végére érjük el a teljes készenlétet. Kemény munka volt, de sikerült. A 2008-as évet már úgy kezdtük, hogy egy összeforrott vezetés állt a parancsnokság élén, a főnökségek képesek voltak a korábbi haderőnemi szemléletből váltva, összhaderőnemi szemlélettel gondolkodni és irányítani az alárendelt alakulatokat. A gyakorlatok 2008-tól indultak, fokozódott a Magyar Köztársaság missziós vállalása és ennek a megszervezése is a parancsnokságra hárult. A hangsúly először Irakon volt, majd áthelyeződött Afganisztánra, ahol nagyon sok feladatot hajtottunk és hajtunk végre napjainkban is. Többek között az elmúlt évben bevállaltunk egy hathónapos időszakot, amikor a kabuli nemzetközi repülőtér irányítását végeztük 56 magyar katona részvételével. Elmondhatjuk, hogy egy sikeres fél évet tudhatunk magunk mögött, mert ezt a feladatot is zökkenőmentesen teljesítenünk. A köztársasági elnök úr és a miniszterelnök úr több esetben meglátogatta a rendezvényeinket, valamint a gyakorlatainkat és mindig elismeréssel szóltak a végzett munkánkról. Ezek a dolgok azok amelyek, a tevékenységünket elsősorban minősítik. Már több helyen elmondtam, hogy mi úgy mentünk át Székesfehérvárra, hogy van egy új közös csapatzászlónk, ezt a csapatzászlót mindenkinek magasra kell emelnie ahhoz, hogy a zászlón egyre több szalag ékeskedjen, de tudjuk, hogy ezt csak tisztességes és kitartó munkával tudjuk elérni.

1595889024
 

Milyen konkrét eredményeket mondhat magáénak a szervezet?

Az elmúlt évben Magyarországon először rendeztünk meg egy olyan rendezvényt, amit 15-20 évenként rendezhet meg egy NATO-n belüli ország, az európai légierő-parancsnokok találkozóját. Ezen a két napos konferencián olyan kérdéseket tárgyaltunk meg, amelyek a NATO szabályzatokban nincsenek leszabályozva, valamint azokat, amelyek a napi élet során problémaként merültek fel. A különleges helyzetek kényszerítenek rá bennünket arra, hogy NATO tagállamok és a szövetségen kívüliek, képesek legyenek együttműködni. Ez az együttműködés a biztosítéka annak, hogy Európa légtere katonai vonatkozásban teljesen rendezett és hogy ez a helyzet hosszú távon is stabil marad. Másik nagysikerű rendezvényünk az elmúlt hét végén volt Budapesten, ezen a NATO hadműveleti parancsnokságok légvédelemmel foglalkozó tábornokai, ezredesei, főtisztjei vettek részt. Itt az aktuális gondokat, problémákat beszéltük meg, de szót váltottunk a jövőről is, a NATO parancsnokságokon várható változásokról és az új struktúráról, arról hogy az új tagállamok milyen képviseletet kapjanak a szervezetben.

Mi az, amit a jövőbeni feladataidról tudni lehet?

Nagyon sokat én sem tudok még: az bizonyos, hogy teljesen új lesz a beosztás, a kollégák, a körülmények, de még a lakás is, ahová a család beköltözik. A NATO hadműveleti parancsnokságán Magyarország katonai képviseletének a vezetését veszem át és úgy gondolom ez a megnevezés már önmagában is sejteti a feladatokat. Nekem kell majd képviselni a vezérkar főnök urat, valamint a honvédség egészét a parancsnokságon, ezért döntések előkészítésében lesznek tennivalóim. Kapcsolatot kell tartanom még a NATO külképviseleti vezetőivel, ami majd sok protokoláris elfoglaltsággal jár. Ez mind együtt számomra egy nagy kihívás, amelynek szeretnék a négy év alatt megfelelni és természetesen a visszaérkezésem után, mint azt a vezérezredes úr az ünnepi állománygyűlésen hangsúlyozta, visszavárnak és tovább tudok szolgálni Magyarországon.

Katonai pályád melyik szakaszára emlékszel vissza a legszívesebben?

Nagyon szép emlékeim vannak a rádiótechnikai dandár, később rádiótechnikai ezrednél eltöltött éveimről, amely szervezetnek később parancsnoka is lettem. 1980-tól 2000-ig ennél a katonai szervezetnél voltam különböző katonai beosztásokban. Amikor a dandár a csúcsformájában volt, a szervezetnél több mint 6400-an teljesítettek szolgálatot és ez a dandár a honvédség legnagyobb katonai alakulataként volt nyilvántartva. Sajnos nekem is részem volt abban, hogy ezt a nagy szervezetet, köszönhetően a technikai fejlesztéseknek, 2500 beosztási helyre állítsuk be. Emberpróbáló időszak volt, de úgy gondolom, hogy ezt a nehéz feladatot is sikerült tisztességesen megoldanunk. Amikor tábornoki beosztásba kerültem, egy új korszaka kezdődött az életemben, hiszen itt már nem csak a saját szakmámmal kellet foglalkozni, hanem meg kellett ismerni a többi fegyvernem sajátosságait és gondjait. Kimondottan örülök annak, hogy a légierő teljes infrastruktuális fejlesztésében részt vehettem, a fejlesztéssel kapcsolatos szálak nálam futottak össze. De tagja voltam annak munkabizottságnak is, amelyik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem átvilágításában vett részt és átalakításával kapcsolatos tanulmányt letette az asztalra. Talán ennek a váltásnak is köszönhető, hogy ez az intézmény jelenleg is jól funkcionál. Részese voltam a tiszthelyettes képzés átalakításának is, a repülő műszaki tisztképzés Szolnokon való megtelepítésének. A legutóbbi sikerélményem az elmúlt két évben az volt, amikor a légierő 15 éves fejlesztési programját dolgoztuk ki, ahol lefektettük azokat az irányelveket, melyek mentén a légierő teljes korszerűsítése megvalósulhat. Ezt a tervet a Honvédelmi Minisztérium elfogadta. Az elmúlt két és fel évben nagyon sok fontos feladatot kellett megoldanunk. Úgy érzem ez sikerült és úgy tudom az utódomnak átadni a stafétabotot, hogy rendezett állapotok jellemzik az Összhaderőnemi Parancsnokság repülő és légvédelmi alakulatait.