Ma temetik Király Bélát
Szöveg: Szűcs László | 2009. július 22. 18:57A rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában ma délután helyezik örök nyugalomra professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredest. Még a temetés előtt, a déli óráktól, a Maléter Pál Laktanyában felállított ravatalánál barátai, tanítványai, bajtársai róhatták le kegyeletüket. A hivatalos gyászszertartást ugyanitt rendezik meg.
Életének 98. évében, 2009. július 4-én, Budapesten elhunyt professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredes, hadtörténész, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az egykori tábornokot – a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség saját halottját – katonai tiszteletadással, római katolikus szertartás szerint ma délután helyezik örök nyugalomra a rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában; végakaratának megfelelően, Nagy Imre egykori miniszterelnök nyughelyének közelében.
Király Béla 1912-ben született Kaposváron. 1935-ben avatták tisztté a Ludovika Akadémián. Részt vett a II. Világháborúban, 1950-ben tábornokká nevezték ki, majd a mai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődje, a Honvéd Akadémia alapítóparancsnoka lett. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1956 szeptemberi szabadulása után rehabilitálták.
Életének egyik meghatározó időszaka az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Király Béla 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka, Budapest katonai városparancsnoka volt.
A forradalom leverését követően Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1965-ben állampolgárságot is kapott. Életét ezután a tudománynak és az oktatásnak szentelte. A New York-i Columbia Egyetemen 1962-ben doktori fokozatot szerzett, majd 1963-tól 1984-ig hadtörténetet tanított a Brooklyn College doktori fakultásán és a New York-i városi egyetemen. Elnyerte az Egyesült Államok Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiájának tiszteletbeli tanára címét.
1978-ban New Jerseyben megalapította az Atlanti Kutató és- Kiadótársulatot, amelyet főszerkesztőként irányított,
1989 nyarán hazatelepült, majd Nagy Imre és vértanútársai újratemetésén beszédet is mondott. Az első szabad választásokon országgyűlési képviselő lett, 1990-ben vezérezredessé nevezték ki.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006-ban megalapította és haláláig támogatta „Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát".
Kiemelkedő tevékenységének elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjét – kardokkal, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét – kardokkal, a Tűzkeresztet – kardokkal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.
Míg egészsége engedte, szinte az utolsó pillanatig dolgozott: könyvet szerkesztett és lektorált.
Fotó: Szűcs László és archív