Ma temetik Király Bélát

Szöveg: Szűcs László | 2009. július 22. 18:57

A rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában ma délután helyezik örök nyugalomra professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredest. Még a temetés előtt, a déli óráktól, a Maléter Pál Laktanyában felállított ravatalánál barátai, tanítványai, bajtársai róhatták le kegyeletüket. A hivatalos gyászszertartást ugyanitt rendezik meg.

Életének 98. évében, 2009. július 4-én, Budapesten elhunyt professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredes, hadtörténész, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az egykori tábornokot – a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség saját halottját – katonai tiszteletadással, római katolikus szertartás szerint ma délután helyezik örök nyugalomra a rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában; végakaratának megfelelően, Nagy Imre egykori miniszterelnök nyughelyének közelében.

A déli óráktól a Maléter Pál Laktanyában barátai, tanítványai, bajtársai, tisztelői róhatták le kegyeletüket Király Béla ravatala előtt. A hivatalos gyászszertartás ugyanitt 14 órakor kezdődik.

Király Béla 1912-ben született Kaposváron. 1935-ben avatták tisztté a Ludovika Akadémián. Részt vett a II. Világháborúban, 1950-ben tábornokká nevezték ki, majd a mai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődje, a Honvéd Akadémia alapítóparancsnoka lett. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1956 szeptemberi szabadulása után rehabilitálták.

Életének egyik meghatározó időszaka az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Király Béla 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka, Budapest katonai városparancsnoka volt.

A forradalom leverését követően Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1965-ben állampolgárságot is kapott. Életét ezután a tudománynak és az oktatásnak szentelte. A New York-i Columbia Egyetemen 1962-ben doktori fokozatot szerzett, majd 1963-tól 1984-ig hadtörténetet tanított a Brooklyn College doktori fakultásán és a New York-i városi egyetemen. Elnyerte az Egyesült Államok Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiájának tiszteletbeli tanára címét.

1978-ban New Jerseyben megalapította az Atlanti Kutató és- Kiadótársulatot, amelyet főszerkesztőként irányított,

s angol nyelvű sorozatok kiadásával a magyar történelem nemzetközi megismertetésére vállalkozott. Az Egyesült Államokban Baton Rouge város és Maryland állam díszpolgárává választották.

1989 nyarán hazatelepült, majd Nagy Imre és vértanútársai újratemetésén beszédet is mondott. Az első szabad választásokon országgyűlési képviselő lett, 1990-ben vezérezredessé nevezték ki.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006-ban megalapította és haláláig támogatta „Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát".

Kiemelkedő tevékenységének elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjét – kardokkal, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét – kardokkal, a Tűzkeresztet – kardokkal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.
Míg egészsége engedte, szinte az utolsó pillanatig dolgozott: könyvet szerkesztett és lektorált.