„…még nem késő az embernek, a nemzetnek boldogulni”

A Széchenyi Tudományos Társaság kiemelt céljának tekinti a tudományos tevékenység és kutatás támogatását, a kulturális örökség megóvását és fejlesztését, az épített és természeti környezet védelmét, valamint az euroatlanti integráció elősegítését. E célkitűzéseknek megfelelően az európai és egyben az egyetemes tudományt, kultúrát kiemelkedő tevékenységgel gazdagító személyiségek teljesítményét elismerő kitüntetéssel, a Széchenyi Aranyérem adományozásával díjazza – hangzott el a társaság, valamint az Emberi Méltóság Tanácsa és a Ring Alapítvány által péntek délután megrendezett díjátadó ünnepségen, Budapesten, amelyen részt vett a költő özvegye Gyurkovics Györgyi is.

A rendezvényen adták át a Még-Nem-Késő díjakat is, amelyet a Ring Alapítvány hozott Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas költő emlékére. A díj eszmeisége – emelték ki a rendezvényen – a költő „Még nem késő" című versére épül: „…még nem késő / fönnmaradni / még nem késő / az embernek / a nemzetnek / boldogulni."

A díjazottakat és a meghívott vendégeket Szunai Miklós, a Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Elmondta: a mai napon olyan kiválóságokat tüntetnek ki, akik nagyon sokat tettek az emberi jogokért, és az emberi méltóságért.

Az elmúlt évben díjazottak nevében Prof. Dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta: minél többször gondol az ember a költő mondatára, az annál több értelművé válik. A magyar nemzetben létezik az a készség amely képessé teszi a megújulásra, az alkotásra, a fennmaradásra – fogalmazott a professzor.

A Széchenyi Tudományos Társaság által alapított Széchenyi Aranyérmet idén Dr. Csépe Valéria akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese, valamint Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő vehette át. A Még-Nem-Késő díjat pedig Mádl Dalma, a volt köztársasági elnök felesége, valamint Dr. Erdélyi Géza volt református felvidéki püspök, zsinati elnök kapta.

Élt a lehetőséggel, amikor szülei, a paraszti élet nívós munkája mellett biztosították számára a tanulás lehetőségét is.

Elsősorban az állattenyésztés vonzotta, ezért aztán Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési szakán szerzett kitüntetéses diplomát – mondta Fodor Lajos, majd arról beszélt, hogy Tamás Károly neve az elmúlt évtizedekben ismerősen csengett a tudomány világában. Az állattenyésztés, a takarmányozás és az üzemszervezés témaköreiben több mint százhúsz publikációja jelent meg, öt szakkönyv társszerzője, amelyből kettő nívódíjas lett. Emellett pedig tizenegy elfogadott és nemzetközileg elismert találmánya van.

– Tamás Károly professzor örökre beírta nevét a magyar agráriumba és a magyar közéletbe. Sok évtizedes elméleti és gyakorlati tapasztalatait ma és a jövőben is a haza szolgálatára kívánja bocsátani. Bár nem katona, de ő is azt mondja, mint mi, a katonák: „a hazámat szolgálom!" Mert, mint igaz magyar ember, ő is a nemzet katonája – fogalmazott a korábbi vezérkari főnök.

Válaszában Tamás Károly megköszönte Fodor Lajosnak a szép szavakat. Kiemelte: ha az embernek van célja, akkor tovább él, mert az alkotás fenntartja

Ugyancsak Még-Nem-Késő díjat adományozott az Emberi Méltóság Tanácsa Dr. Végh Ferenc nyá, vezérezredes, egykori vezérkari főnök és volt nagykövet részére. A betegség miatt kórházban lévő tábornok helyett az elismerést felesége vette át.

A laudációt Tömböl László mk. vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke mondta el. Mint hangsúlyozta: május 21-e van, ami 1992 óta a Magyar Honvédelem Napja. Éppen ezért külön örömét fejezte ki, hogy ezen a napon laudálhat egy olyan embert, akire, amióta ismeri, felnéz, és akitől nagyon sokat tanulhatott.

Szükség van a szolgálatára a haza, a nemzet – sőt amióta a Magyar Honvédség béketeremtő és békefenntartó feladatot vállal a világ számos pontján – a humanizmus, a demokrácia és a világbéke szolgálatára – fogalmazott Tömböl tábornok, majd kitért arra, hogy a Magyar Köztársaság, tizenegy évvel a csatlakozás után, az Észak-atlanti Szövetségtől nemcsak a biztonság védőernyőjét kapja, hanem részese egy demokratikus közösségnek, amelyben egyenrangú partnerként maga is felelősséget vállal a biztonságért, és aktívan hozzájárul annak megteremtéséért. Ennek bizonyítéka, hogy a világ számos pontján vannak ott a magyar katonák, vállalva a veszélyesebbnél veszélyesebb küldetéseket.

– Mi, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonái tudjuk, hogy az az út, amelyen az eskütételünk után elindulunk, minden nappal csak hosszabb lesz. De amíg létezünk, élünk, ez az út soha nem ér véget. Kezdődik az egyenruha felvételével, az első szolgálattal, de nem ér véget a laktanya elhagyásával, a hadgyakorlat befejezésével. Még az ünnepnapokon, sőt a nyugállományba vonulásunkat követően is tart. Mert az eskü egy életre kötelez bennünket – mondta Tömböl vezérezredes.

A vezérkari főnök szerint megtisztelő egy olyan embert ajánlani az adományozók figyelmébe, aki nem is olyan régen a Magyar Honvédség első katonája volt. Mégpedig egy olyan időszakban, amikor a Magyar Honvédségnek lépést kellett váltania. Végh Ferenc vezérezredes a XX. század legutolsó évében bekövetkezett meghatározó eseményének, a Magyar Köztársaság NATO csatlakozásának egyik felelőse és alakítója volt.

Tömböl László ezt követően felelevenítette, hogy ő ezekben az időkben – egy Végh tábornoktól kapott megbízatás alapján –, ezredesként, a NATO nápolyi parancsnokságán a magyar összekötő csoport vezetője volt. Beosztásában megtapasztalta és tudta: a világ legfejlettebb katonai szövetsége nem problémás hadsereget, bizonytalan tisztikart határozatlan és állandóan változó katonapolitikát várt el a csatlakozni szándékozóktól. Magyarország megfelelt ezeknek a vállalásoknak. Megfelelt, mert olyan emberek vezették és alakították, mint Végh Ferenc vezérezredes. Õ volt az, aki 1996-tól az ország sikeres csatlakozásáig tartó folyamatot – munkatársaival együtt – vezette.

– Ne feledjük, ami ma természetes, akkor még újszerű, kihívásokkal teli volt. A megismertetés és a válaszadás feladata is Végh Ferenc vezérezredesre és csapatára várt. A magyar katonai kultúra új fejlődési pályára állításának egyik meghatározó korszakát éltük – mondta Tömböl tábornok, aki felelevenítette azt is, hogy ő maga személyesen 1994-ben találkozott először Végh Ferenccel. Akkor tábornok még Cegléden szolgált, ő pedig, alezredesként egy gyakorlat tervezői konferenciáján járt az alföldi városban. Mint elmesélte: felemelő érzés volt hallgatni a tábornokot, aki nemrég tért vissza az Amerikai Egyesült Államokból, magával hozva egy új kultúrát és gondolkodásmódot, amelyről már tudni lehetett, hogy erre az újonnan építendő Magyar Honvédségnek alapjaiban lesz szüksége. Hiszen csak ezen az úton lehetett továbbmenni.

A vezérkari főnök szerint mára a Magyar Honvédség integrálódott a NATO katonai szervezetébe, mégpedig úgy, hogy közben a hadsereg személyi állománya átalakult, emellett pedig áttértünk a sorozottról, az önkéntes-hivatásos haderőre. A szervezet, a fegyverzet módosult, törekszik megfelelni az új kihívásoknak és a hadviselés új szabályainak. A magyar katonák a szövetségesi műveletekben helytállnak, s ezáltal is őrzik a közös biztonságot.

– A Magyar Honvédség katonái Végh Ferenc vezérezredes úrra ma is, mint az egykori első katonára tekintenek. Tőle elismerést kapni érdem, őt méltatni megtiszteltetés – fogalmazott Tömböl László vezérezredes.

Végh Ferencné, a kórházban fekvő férje nevében köszönte meg a díjat. Elmondta: a tábornok üzeni, hogy ezután még jobban szeretne rászolgálni az elismerésre.

A díjak átadását követően az elismerésben részesülteket műsorral köszöntötték a szervezők. Fellépett többek között a mindössze tizenegy éves hárfaművész, Gáll Isis és Dévai Nagy Kamilla előadóművész is.

Fotó: Szűcs László