Örökség és lehetőség

– Az elmúlt esztendő örömteli eseményei közül kettőt szeretnék kiemelni. Tábornok úr vezérkari főnök lett, és megkapta a negyedik – a vezérezredesi – csillagot. Milyen örökséget kapott mindehhez?

– Nem örökségről beszélnék, hiszen különböző beosztásokban én is régóta részese vagyok Magyar Honvédség formálásának. Szakaszparancsnokként kezdtem, nagyon kevés időt töltöttem törzsekben, bár voltam ezred-hadműveleti tiszt, és hadsereg tüzértörzsben hadműveleti tiszt is, de alapvetően mindig valamilyen parancsnoki beosztásban szolgáltam. Így az én szívemhez igazából a csapatok, a katonai szervezetek álltak közel.
Szerencsés embernek mondhatom magam, mert az életem folyamán minden beosztásban jól éreztem magam. Még akkor is, amikor a sors úgy hozta, hogy dandárparancsnokból a rangsorban visszaléptem ezredparancsnokká. Ezért mondhatom azt, hogy én részese vagyok a Magyar Honvédségnek már elég rég óta, tehát túl nagy meglepetések nem érhettek. Inkább a kinevezés volt váratlan, hiszen komoly célkitűzésekkel, nagy tervekkel kezdtem meg az összhaderőnemi parancsnoki beosztás ellátását 2009 elején.

Hogy milyen örökség maradt?
Biztos voltam benne, hogy kiváló katonákkal rendelkezik a Magyar Honvédség. Kiváló legénységi állománnyal, tiszthelyettesekkel, tisztekkel és főtisztekkel. Kiváló tábornokokkal, olyan katonákkal rendelkezünk, akikre bárhol, bármikor számíthatunk. Egy elkötelezett, elhivatott, jól felkészült katonaállománnyal. Ez mindennek megadja az alapját. Sajnos, amivel szembesülni kellett, az a Magyar Honvédség néhány tábornoka és főtisztje által elkövetett bűncselekmény gyanúja volt, amely egyre csak bővült, egyre csak szélesedett, és egyre több visszásságot hozott a felszínre. Ezt a két dolgot, ezt az ellentétet – a kiváló nagy többség és a kevesek visszaélései ellentétét – érezni, kezelni kell. Én azt vallom, hogy ha valaki bűncselekményt követ el, miközben egyenruhát visel, abból egy is sok. Néhány ember tette képes rányomni a bélyegét a Magyar Honvédségre, illetve azoknak a tisztességes, becsületes katonáknak a munkájára, akik ha kell, éjt nappallá téve dolgoznak, szolgálnak, ellátják a feladatokat, sok-sok áldozatot hozva ennek érdekében.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 8-án megjelenő számában!)