Prima Primissima-díjas a Honvéd Együttes

Az eddigiekhez hasonlóan a 2011. évi Prima Primissima-díj odaítélése is izgalmas, rangos össz-nemzeti eseményen mutatta meg – Hankiss János klasszikus kifejezésével élve – a magyar géniuszt. Megannyi tudományos, művészi és más jelesség, vagyis a bőség kosarából válogathatott a szakmai bíráló bizottság és természetesen a közönség.

Persze szavaztunk és izgultunk, hiszen ahogy mondani szokás, „a mi kutyánk kölkéről" volt szó: a Honvéd Együttesről. A már eddig is számos elismeréssel, így a Magyar Művészetért és a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett együttes számtalan sikert aratott Kínától, Japántól Európán át Izraelig, az Egyesült Államokig és Ausztráliáig. Ezen egyedülálló életmű a mostani, december 2-i díjátadóig több mint 50 országban 26 ezer előadás kápráztatta el közönségét. Ennek egyik titka, hogy az együttes „anyanyelve" a magyar, egyben a Kárpát-medence kimeríthetetlen és elképesztően színes, gazdag népdal- és néptánckincse. Ebből merítkeznek a bemutatott Martin archívum autentikus táncdarabjai, a nagylélegzetű monumentális színpadképű történelmi tablók (Egri csillagok, Dózsa, A Tenkes kapitánya, Monarchia) a nagyformátumú táncdrámák, a folkzenekari művek és a mesedarabok is, azaz a repertoár, amely igen különleges. A nemzetközi elismertségű és hírű Honvéd Férfikar méltó interpretálója az örökbecsű magyar és nemzetközi férfikari kórusműveknek (Erkel, Liszt, Berlioz, Wagner), ismertté téve a klasszikus és modern zenei irányzatokat is. Ám a kisHamlet műhely feledhetetlen musical, operett és sanzon előadásairól se felejtkezzünk el.

Összességében tehát minden titkuk, s ezek nyitja, hogy magas művészi, szakmai színvonalon, jól megragadott, széles kitekintéssel, különleges látásmóddal, egyedi hangvétellel, újszerű koreográfiákkal, vagy épp világszínvonalú előadásmóddal, ragyogó tehetséggel komponálják és formálják meg és viszik színre estéről estére előadásaikat. E megjelenések mindegyike művészetérzékenységet, humanizmust erősítő, organikus művészi élmény.

Az együttest 1949-ben az akkori idők hadseregének reprezentatív kulturális intézményeként alapították meg, főként tehetségkutató versenyben feltűnt sorkatonákból, amatőr néptáncosokból, zeneakadémistákból verbuválódott. Azután hazánk első hivatásos együttesévé izmosodott, vagyis a szükségből erényt kovácsolt. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy 1956-ban a maga sajátos ellenállását választotta: megtagadta a moszkvai fellépést.

Ezért retorziók sora után fel is oszlatták. Aztán mégis újraszervezték. Számtalan művészi tehetséget bocsátott útjára. Csak „ízelítőül" néhány név: Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Gregor József, Gulyás Dénes, Seregi László.

A „honvédos társulat" őrzi teljes művészi önállóságát és céljait. Különleges „alakulat", hiszen ma sincs „laktanyája", azaz saját színházépülete vagy hangversenyterme, amolyan mozgó egység.

Ilyen értelemben afféle hőskort idéző dérynés társulat, utazó színház, ám a Nemzeti Erőforrrás Minisztérium mellett a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség támogatásával, Aranyos Károly ügyvezető által jól szervezett és irányított, többtagozatú művészeti intézményként, mint Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft. napjainkban is megállja a helyét.