Szembe kell nézni a történelemmel
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. május 27. 7:51A trianoni békediktátumról rendezett konferenciát Zugló önkormányzatával közösen a Honvéd Kulturális Központ május 26-án, csütörtökön. A Stefánia-palotában megtartott rendezvényt a XIV. kerület polgármestere, dr. Papcsák Ferenc nyitotta meg, majd azon előadást tartott dr. Raffay Ernő történész, a Honvédelmi Minisztérium 1990 és 1993 közötti politikai államtitkára, illetve dr. Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.
Zugló polgármestere felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy térben és időben egyaránt szolidaritással emlékezzenek mindazokra, akik a trianoni határokon kívül rekedtek, a szolidaritás jogát ugyanis senki sem vitathatja el tőlünk. Emellett kiemelte: a magyarság lelki újraegyesítésének útján megtett első lépés az volt, amikor tavaly a hivatalba lépett új kabinet nemzeti emléknappá nyilvánította június 4-ét.
Raffay Ernő előadásában négy kérdésre kereste a választ. Az első ezek közül az volt, mit tud a világ Trianonról. A történész külföldi újságírókkal a tavalyi 90 éves évforduló kapcsán folytatott korábbi beszélgetései alapján azt mondta: a nyugat-európai közvélemény gyakorlatilag semmit. „Meg kell tehát ismertetni velük Trianont, de nem radikális módszerekkel", fogalmazott Raffay Ernő, aki második kérdésként a veszteség nagyságát szemléltette, méghozzá egy 1986-os demográfiai számítás alapján. Ez akkor a számításba vett összes népszámlálási és magyarosodási adat alapján azt mutatta: a trianoni döntés nélkül ’86-ra mintegy 36 millióan éltek volna Magyarország területén, ebből 30,5 millió magyar.
Kovács Vilmos a trianoni békediktátum katonai vonatkozásairól és annak a magyar haderőre gyakorolt hatásairól tartott előadást. Mint elmondta, az első világháború győztes hatalmainak célja egyértelmű volt: alkalmatlanná tenni a hadsereget Magyarország védelmére, illetve kiszolgáltatott helyzetbe hozni hazánkat a kisantanttal szemben. Ennek jegyében a haderő kizárólag magyarországi rendfenntartási, illetve határrendőri feladatokat végezhetett, megszüntették az általános hadkötelezettséget és kizárták a vezérkar létét. A honvédség összlétszámát 35 ezer főben maximálták: ebből 1750 lehetett a tisztek száma, 2334 az altiszteké és 30.916 a legénységi állományé. Utóbbiba a ludovikások is beletartoztak. Az önkéntes alapú hadseregben letöltendő kötelező szolgálati időtartamokat a legénységi állomány esetében tizenkét, a tiszteknél húsz évben határozták meg, ami a fluktuáció csökkenése irányában hatott. Tartalékos kiképzésre nem volt lehetőség.
A HM HIM parancsnoka elmondta: Magyarország az első pillanattól fogva ott igyekezett megkerülni a tiltásokat és korlátozásokat, ahol csak lehetett. Nehezítette a dolgot, hogy a Katonai Szövetségközi Ellenőrzési Bizottság heti szinten ellenőrizte, betartja-e hazánk az előírt korlátozásokat, de hamar kialakult a kettős nyilvántartások, illetve a különböző fedőszervek, valamint „zárójeles tevékenységek" rendszere. Ezek révén tudott később újjászerveződni a magyar haderő.
A konferencián később előadást tartott még Kalmár Ferenc, a KDNP alelnöke és országgyűlési képviselője, illetve Németh Linda történész is.
Fotók: Galovtsik Gábor