Szülői értekezlet a laktanyában

Ilyen volt például a szülői értekezletek rendszerének bevezetése a laktanyában. Ennek következménye lett az, hogy napjainkra az iskolai érettségi találkozókhoz hasonlóan minden év május hónapjában találkozókat szervez volt sorkatonáinak.

Ezen összejöveteleket 1995 óta rendezik meg. Az ötlet onnan indult, hogy Tóth Györgyöt 1987-ben nyugdíjazták, de ő ezt követően is aktív szerepet vállalt a közéletben. Néhány év múlva felkarolt egy civil kezdeményezést és egy közalapítvány létrehozásába kezdett. A mai napig is jól működő Radar alapítvány azokon a személyeken kíván segíteni, akik egykor a rádiótechnikai századoknál szolgáltak, és önmaguk hibáján kívül kerültek nehéz anyagi helyzetbe.

Az alapítvány szervezése érdekében kereste fel Kaposvár város és Somogy megye prominens vezetőit. Volt katonái ezeken az egyeztetéseken vetették fel a katona-katona találkozók megszervezésének a gondolatát. A gondolat először 1995-ben vált valósággá, ekkor rendezték meg első találkozójukat.

Az eltelt 13 év alatt volt olyan rendezvény, ahol több mint 400 volt katona vett részt és képviselte a sorozott állományt. A számok azt is jelzik, hogy kedvező volt az ötlet fogadtatása. Tóth György megértette: az emberek szeretnek tartozni valahova, és szívesen vállalják fel a számukra kedves múltat. A találkozókon résztvevők szeretnek emlékezni, keresni a közös kapcsolódási pontokat. Ma már egy kis csapat segíti a munkáját a találkozók szervezésében, a résztvevők felkutatásában, kiértesítésében.

 

A találkozók megszokott forgatókönyv szerint zajlanak. 10 óráig zajlik a beérkezés, ezt követően Tóth György tart egy kis múlt idéző előadást. Minden esetben lehetőséget kap a mindenkori parancsnok is, aki az alakulat aktuális feladatairól ad tájékoztatást a vendégeknek.

Ezt követi egy laktanyalátogatás. Tóth György tapasztalatai szerint ez is nagy hatással van a résztvevőkre. A laktanyában viszonylag kevés az új objektum, ezért a régi épületek rengeteg emléket idéznek fel. Jönnek a régi események és a régi történetek. Ezek Tóth György számára is sok újdonságot jelentenek, és bizony most már azt mondja: jó, hogy nem tudott ezekről, mert bizony akkor nem lett volna soha egy nyugodt perce sem.

A laktanyalátogatást ebéd követi és egy kötetlen beszélgetés. A plénum előtt folytatódik a nosztalgiázás, találkoznak a különböző korok katonái és a hozzájuk kapcsolódó történetek. Napjainkban nagyon sokféle életút találkozik itt, mert szívesen eljön ide az önkormányzati képviselő, a bankár és az utca egyszerű embere. A legtöbb elbeszélést rögzítik, archiválják az utókornak.

Tóth György mindig azt vallotta:egy katonai közösség tevékenységét nagymértékben meghatározta az, hogy a meglévő személyiségekből sikerül-e egy egészségesen gondolkodó magot kialakítani. Ezek vitték mindig magukkal előre a többieket és fogadták el a parancsnok elképzeléseit. De az elképzelések is csak akkor értek valamit, ha valamilyen értelmes célt tudtak kitűzni maguk elé, aminek a katonák is látták a közvetlen hasznát. Ilyen volt például a sportpálya kialakítása, bővítése, vagy más szabadidős létesítmények minőségi fejlesztése. Volt itt az alakulatnál a kondi teremtől kezdve egyéb más lehetőség, a szabadidő értelmes eltöltésére.

Parancsnokként ő vezette be a 24 órás hadműveleti szolgálatban résztvevők átlagon felüli munkájának sajátos elismerését. A reggeli értékelést követően a kiváló értékelést kapott szolgálatoknak automatikusan járt a kimaradási engedély a szolgálat leadásától másnap reggelig. Jó hatással volt ez a szolgálatot teljesítő állományra, mert így mindenki igyekezett a maximumot nyújtani. A katonákkal a hadműveleti szolgálat jó ellátásának elfogadtatása számára nem volt nehéz feladat, mert a vadászirányító ponton, vagy a harcállásponton szolgálatot teljesítők naponta látták és érezték ennek a munkának a fontosságát.

 

Sajátos helyzetet alakított ki azzal is, hogy a katonák között már a bevonulásukkor meghirdette a szülői értekezletek rendszerét. Lehetőséget kívánt adni arra, hogy a problémás katonák szülei és közötte párbeszéd alakuljon ki és ezzel próbálta megakadályozni a nagyobb fegyelmezetlenségek bekövetkezését.

A parancsnokok körében azt az elvet képviselte, hogy a katonákkal nem szabad úgy foglalkozni, hogy azok a hadbíróságra kerüljenek. A neveléssel, a személyiség formálásával és a szülői segítséggel elérhető volt, hogy a katona tisztességgel szolgálja le a sorkatonai idejét. A fegyelmezésekben fontos szerepet szánt annak is, hogy a közvetlen parancsnoknak személyesen kell elbeszélgetnie a katonájával, rávezetni őt arra, hogy az adott szituációban hol hibázott. A fenyítés letöltését követően viszont fontosnak tartotta betartani, a tiszta lappal való továbbélés elvét.

Arról, hogy beosztott sorkatonáival milyen hatékonysággal foglalkozott, az árulkodik a legjobban, hogy az ő javaslatukra léptette elő a honvédelmi miniszter ezredessé 1996. augusztus 20-án. A miniszteri parancsban konkrétan az szerepelt, hogy a „sorkatonái felterjesztésére előléptetem ezredessé…"