The (road)show must go on!
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2007. november 21. 7:47Peti vagyok, győri egyetemista. Egy év múlva kapok diplomát, ha minden jól megy. Picit aggódom, nem pontosan látom, hogy milyen szakterületen fogok elhelyezkedni. A világ nagyon megváltozott… ma például a Magyar Honvédség „egyetemi roadshowja” (!) látogatott el hozzánk a Széchenyire!
A miniszter is eljött. Nem sokat tudtam eddig a haderőről, de mindenfelé hallom: átalakult, megváltozott. Ma már szó sincs sorozásról és persze keresnek katonákat, pilótákat – immár önkéntes alapon… Ott maradtunk óráink után a Nikivel, hátha előrébb tudja tolni a szekerünket a Szekeres.
Niki pesszimista, mint mindig. Szerinte jó dolog, hogy a honvédség is kilépett a munkaerőpiacra és ennyire reklámozza magát a fiatalok között. Csakhogy valakitől azt hallotta: kevés a pénz. Mihez képest? – mondom neki. Megkérdeztünk egy toborzót. Kedves volt és részletesen elmondott mindent. Összességében senki sem lesz kőgazdag a bevonulás után, de hallottunk már rosszabbat is. Viszont ami igazán menő lehet – vadászpilótának lenni! A Niki beült a szimulátorba, a Topi becenevű egyenruhás arc meg mindent elmagyaráz
Én nézegettem volna még a fegyvereket is, de a Nikit inkább Afganisztán érdekelte. Igazából nem vágom, hogy pontosan mit is csinálnak ott a magyarok, szóval odaültünk a hangszórók mellé.
Jó ötlet volt – a missziót megjárt srác az előadóteremben beszélt, de kinn is lehetett hallani, a standok között. Mesélgetett az ottani „projektekről". Állítólag arrafelé mindenki taxis, akinek van járműve – elviszi a másikat. Megdöbbentő, hogy egy itthon semmiségnek számító imaszőnyeg mennyit jelent az ottaniaknak…! A kutakról, felújított tantermekről és kórházakról nem is beszélve. Korábban tanultam pszichológiát, de ott kinn, élesben nagyon kemény lehet ez a „CIMIC-meló." Meg úgy egyáltalán.
Elment az idő szépen, beültünk az előadóba, meghallgattuk a honvédelmi minisztert. Átszervezték a haderőt, több lett a „katona" katona, szóval az, aki bevethető. Fejlesztettek olyan képességeket, amelyekre a NATO-ban szükség van. Niki azt súgja, hogy nyilván fényezi valamennyire a dolgokat. Hát passz. Állítólag beszélt a rektorral: legyen nálunk is védelmi alapismeretek tantárgy, távoktatásban. Biztos felvenném, szerintem ezt mindenkinek tanulnia kellene.
Pápán meg NATO-bázis lesz! Tizenhét ország összefog és közösen alakítanak ki egy szállító-flottát, C-17-esekből. Azok böhöm nagy gépek, a Boeing gyártja őket és elég nekik rövid kifutópálya is. Minden állam annyit fizet, amennyit használja. Mi állítólag 1,38 százalékban járulunk hozzá a közös költségvetéshez. Ha külön szállítanánk, tizennégyszer kerülne többe! (Ez durva.) Persze engem az jobban érdekelt, hogy 300-500 „civil" munkahely teremtődik ezáltal. (Ezt is felírtam!)
Végeztek nemrég közvélemény-kutatást. Igaz, hogy „csak" 3000 embert kérdeztek meg, de az önkéntes haderő a tűzoltók és a posta után harmadik az elismertségi rangsorban. Érdekes, hogy noha itt eléggé hangsúlyozták a missziók fontosságát (még fotókiállítás is volt!), ennek elle
Megerősítette bennünk: minden misszió veszélyes. Személyesen meglátogat minden váltást és az őt kísérő katonák a tábor területén háromszor (!) próbálják el a „koreográfiát", hogy minden simán menjen. Azt eddig nem is tudtam, hogy összesen több mint ezren szolgálnak egy időben külföldön! Közben a Niki mobillal csinált egy-két képet (na meg mások is) – komolyan, tisztára sztár lesz ez a miniszter. Összességében érdekes előadás volt, nekem tanulságos. Kicsit hiányoltam, hogy nem beszélt a katonák itthoni mindennapjairól, a kiképzésekről. Kérdések nem voltak; elindultunk haza. Azt beszéltük a többiekkel, hogy piacra kellene dobni egy PC-s Gripen-szimulátor játékot, jó kis reklám lenne a Magyar Honvédségnek.
Még utoljára megkérdeztem a toborzóktól, hogy lesz-e még valahol ilyen rendezvény. Mondták, naná, decemberben Gödöllőn. Rácsörgök majd az unokatesómra, ő ott tanul. Hát igen: the (road)show must go on!
