Törlesztjük adósságunkat a hősök felé

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum adott helyszínt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság X. Kegyeleti Konferenciájának november 11-én. A konferencián beszédet mondott annak fővédnöke, Hende Csaba honvédelmi miniszter is.

A tárcavezető rámutatott: a hadisírgondozás minden nemzet egyik legalapvetőbb kötelessége, hiszen a harctéren hazájáért elesett katona halála után is gondoskodást igényel: maradványait lehetőség szerint haza kell hozni, el kell temetni, hősi sírhelyét pedig a későbbiekben is ápolni kell. Mindez jóval több mechanikus cselekvésnél vagy a politika pillanatnyi érdekei szerint módosított költségvetési számoszlopoknál – jelentette ki Hende Csaba, aki felidézte: elődeink évszázadokon át méltó módon viszonyultak az elesett magyar hősökhöz, az intézményes gondoskodás azonban csak az első világháborútól kezdődött meg. Ennek előfeltétele volt a precíz veszteségnyilvántartás, amely a polgári társadalomnak az elesettek maradéktalan, egyéni azonosítása iránti igényéből fakadt. Magyarországon az első e tárgykörben született javaslat 1915-re datálódik, 1925-től pedig május utolsó vasárnapja a hősök emlékünnepe volt. Mivel a második világháborúban mindent összevetve mi szenvedtük el a negyedik legnagyobb emberveszteséget, logikus lett volna, ha az áldozatok emlékének ápolása töretlen marad, és kiegészül a tömegháborúk poklában elhunyt polgári személyekével. A jól ismert történelmi tények miatt azonban egészen a rendszerváltásig csak a megszálló katonák részesültek tiszteletben.

Hende Csaba elmondta: 1990-ben nem a hadisírgondozás kérdése volt az elsőként felmerülő megoldandó probléma, pedig először a lelkekben, a fejekben kell változást elérni, és erre a hőskultusz erősítése kiválóan alkalmas. A következő húsz évben folyamatosan létezett Magyarországon hadisírgondozás, ám jobbára hosszú távú elképzelések, megfelelő apparátus és központi politikai támogatás nélkül. „Mára Magyarország ezen a téren is súlyos elmaradásban van nemcsak a nagy hadviselő nemzetekhez képest, amelyek akár egyetlen katona maradványainak hazaszállítására is eurószázezreket fordítanak, de a környező országokhoz képest is", szögezte le a miniszter, s hozzátette: a jelenlegi honvédelmi vezetésnek hivatalba lépése óta fontos törekvése volt a kérdés végleges rendezése. Ennek jegyében a hősök emlékének, nyughelyeinek méltó ápolása – a nemzeti felemelkedéshez szükséges átfogó koncepció részeként – a honvédelmi nevelési programmal együtt az önazonosság-tudat további növelésének irányában hat majd határokon innen és túl.

A miniszter legfontosabb eredményként a magyar hadisírok gondozásának kereteit megállapító törvénytervezet kidolgozását és elfogadtatását említette. A tervezet már a tárcaközi egyeztetéseken is túl van. „Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés még az őszi ülésszakán el tudja fogadni, és 2012. január 1-jével hatályba léphet a jogszabály, amely méltó kereteket biztosít majd a hadisírgondozás egész rendszerének",

fogalmazott a miniszter, aki egyúttal kiemelte: e törvény egy húszéves adósság megfizetését, emellett pedig új kezdetet is jelent. Hatályba lépése véget vet majd annak az abszurd helyzetnek is, amelynek értelmében ma a határon túli földben nyugvó magyar katonahősök sírjainak méltó sorsát nemzetközi egyezmények garantálják, a Magyarországon eltemetett magyar katonák nyughelyei számára azonban e védelem nem adott.

Hende Csaba szintén alapvető jelentőségűnek nevezte, hogy az elesett hősökről, végső nyughelyeikről rendelkezésre álló információk, adatok teljes egészében hozzáférhetők legyenek a hozzátartozók, illetve bárki számára. E célt szolgálja majd a www.hadisir.hu honlap, amely a tervek szerint már november hónapban, tehát néhány héten belül működésbe lép, és folyamatosan szolgáltatja majd az adatokat az elesettekről.

A miniszter hangsúlyozta: igen fontos, hogy a hadisírgondozás területén tevékenykedő civilek és a feladatokat ellátó állami szervezetek – elsősorban a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal – együttműködjenek. Kiemelte: ez természetesen nem gyámkodást jelent, ám a szakmai felügyelet nélkülözhetetlen egy ilyen jelentőségű területen. Szintén alapvető jelentőséggel bír az, hogy a mai ifjúság megismerkedjen a múlttal, így a hadisírgondozás és a hősök emlékének ápolása a honvédelmi nevelési programban is kiemelt fontosságot nyert. E célkitűzések jegyében rendezik meg jövőre az első hadisírgondozó tábort a tervek szerint Magyarországon és

Erdélyben is: e táborban középiskolások, leendő tiszthelyettesek és a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának honvédtisztjelöltjei vehetnek majd részt a nyughelyek méltó állapotba hozásában, további ápolásában. Előadása végén Hende Csaba reményét fejezte ki azt illetően, hogy Magyarország végre ezen a téren is elfoglalhatja majd méltó helyét a kulturált európai országok között.

Szőcs Géza kulturális államtitkár beszédében kiemelte: kötelességünk saját katonahalottainknak megadni azt, amit a kegyelet törvénye megparancsol. Ezután ismertette a kulturális örökség védelméről szóló törvény vonatkozó módosításait, az abban a történelmi, nemzeti emlékhelyekkel, hadisírokkal kapcsolatban foglalt legfontosabb jogokat és kötelességeket.

Dr. Töll László alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal igazgatója előadásában a névtelen és elfeledett hősök emlékéről, illetve a hőskultusz fontosságáról ejtett szót, hangsúlyozva, hogy a magyar közgondolkodás elsősorban az 1848–49-es szabadságharctól kezdve tartja számon katonahőseit, pedig a középkorban is rengeteg veszteséget szenvedtünk el, és számos hatalmas hőstettről van tudomásunk. Szakály Sándor történész előadása a világháborúk magyar elesettjeinek emlékét elevenítette fel.