Hullámok hátán - országunk biztonságáért

A Magyar Honvédség - szorosan együttműködve a rendőrséggel - évek óta részt vesz a déli határszakasz védelmében. A katonák nap mint nap rendületlenül, szaktudásuk legjavát nyújtva őrzik és védik országunk határait földön, levegőben és vízen is. Ami az utóbbit illeti: a Tisza és a Ferenc-tápcsatorna kijelölt vízi határszakaszain folyami járművekkel segítik a rendőrök munkáját, és biztosítják a természetes határvonalak átjárhatatlanságát.

A Tisza Csepele

A Csepel egy, az 1950-es években gyártott, AN-2 típusú tűzszerész járőrhajó (leánykori nevén aknásznaszád), amely 2019-ben teljes gépészeti és nautikai felújításon esett át. Új, nagy teljesítményű motorokkal, korszerű mélységmérő- és radarrendszerrel ellátva szeli a habokat a Tisza déli folyami határszakaszán. A naszádon az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred képzett hadihajósai látnak el szolgálatot. A folyami járőrök alapvető feladata a Tisza déli folyami határszakaszán illegálisan átkelni szándékozók feltartóztatása olyan módon, hogy a különböző vízi eszközökkel – ritkább esetben úszva - próbálkozókat megközelítik, és folyamatos jelenlétükkel visszaterelik őket az indulási pontra. Emellett többféleképpen támogatják a szárazföldi erők munkáját is. Van, hogy a gyorsabb helyszínre érkezést segítve szállítják őket, vagy nagy hatótávolságú reflektorokkal világítják meg éjszaka az éppen vizsgált partszakaszt.

A vízi járőrözés közel sem olyan egyszerű feladat, mint ahogy azt a külső szemlélő gondolná. Erős fény- és hőhatás éri a katonákat, mivel nyáron bőven 50 Celsius-fok fölé forrósodhat fel a fedélzet, és a vízfelszínről visszaverődő napsugarak is fokozhatják a fizikai megterhelést. Ezzel szemben télen kifejezetten hideg a hajótest, így megfelelő öltözet nélkül nem is állhatnak szolgálatba a járőrök. A ködös idő miatt kialakuló rossz látási viszonyok további veszélyeket rejtenek magukban. Ilyenkor nem csak a meghatározott folyószakaszra kell figyelni, hanem a vízen lebegő, nagyobb méretű tárgyakra, illetve uszadékfákra is. Ezek sokszor látszólag csak kisebb faágak, de olykor egy hozzájuk tartozó vastagabb rész, vagy akár egy egész fatörzs is lehet a felszín alatt. A hadihajósoknak ezeket ügyesen manőverezve kell kikerülniük, nehogy megsérüljön a hajótest.

A vízi határvédők munkája változatos. Olykor lehorgonyoznak egy ponton, onnan szemlélik a teljes folyami határszakaszt, máskor lassú tempóban haladva figyelik a partot, észlelnek-e mozgást, vagy olyan változást, ami a megszokottól eltérő. Ilyen lehet például egy új csapás a bokrok között, vízre szállásra utaló nyomok vagy elhagyott tárgyak. Máskor alapjáraton üzemeltetett motorok mellett, szinte csak a víz sodrásával haladnak, a legminimálisabb hanghatás és fényjelzés mellett. Ilyenkor a legapróbb neszt is meghallják, akár a látótávolságon kívül eső halászok beszélgetését, vagy a partmenti fás részen megbúvók halk suttogását. Utóbbi esetben ellenőrzik a hangok forrását, szükség esetén pedig támogatják a rendőri intézkedést.

Persze olykor a folyó élővilága is tartogathat meglepetéseket. A területen fészkel egy vadkacsapár, akik alkalmanként felmerészkednek a fedélzetre megpihenni. A legénység ilyenkor nem zavarja meg őket. A hódok ténykedése viszont olykor félrevezető lehet, az általuk keltett zajok ugyanis messziről emberi mozgásra hasonlítanak, így néha rövid időre megtévesztheti a járőröket.

A „kistestvérek”

A Ferenc-tápcsatorna jóval keskenyebb mederrel rendelkezik mint a Tisza, így ott a tűzszerész hajó „kistestvérei”, a rohamcsónakok (rövidítve: rocsók) uralják a vizet. A szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred három éve biztosítja a 40 lóerős motorokkal szerelt rohamcsónakokat a tápcsatorna Ferenc-híd és magyar-horvát-szerb hármashatár közötti folyamszakaszán. Az ezred katonái rendőrökkel alkotnak vegyes járőrt. A három és fél kilométeres távon április végétől október közepéig - vagy amíg az időjárás engedi - a nap huszonnégy órájában jelen van egy rohamcsónakos járőrpár. A feladat itt is a határszakaszon – kizárólag a vízen – való illegális átkelés megakadályozása, de nagy különbség a tiszai határsávhoz képest, hogy a tápcsatorna járőr útvonala két részre osztható.

Az egyik szakasz teljes terjedelme magyar terület. Az itt jogellenesen átkelőket a legénység felszólítja a legközelebbi alkalmas ponton való kikötésre, majd a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen tartja a tartózkodás jogosultságát igazolni nem tudó személyeket. A másik területen a folyam közepén húzódik a határvonal, így a magyar fennhatóságú szektorban azonos az eljárás az előzőhöz képest, míg a másik oldalon a továbbjutás megakadályozása az elsődleges feladat. A rohamcsónak nagy előnye, hogy méreténél fogva gyors irányváltásokra kiválóan alkalmas még keskeny, sekély vízű folyamokon is. Így nem okoz problémát a part közelében történő navigálása.

A tiszai vízi járőrökhöz hasonlóan a rohamcsónak legénysége is fokozottan van kitéve a természet és az időjárás viszontagságainak, azzal a különbséggel, hogy nem tudnak visszahúzódni fedett fedélzetre egy hirtelen jött zápor, vagy a tűző nap elől. Ebből fakadóan viharos, zivataros időben nem bevethető a rohamcsónak.

A szolgálat ideje alatt több módszert alkalmaznak a járőrök. Például egy ponton megállítják a „rocsót”, majd megfigyelik a környezetet és a vízfelszínt, vagy lassú tempóban siklanak végig a felügyeletükre bízott folyamszakaszon. Ilyenkor átkelésre alkalmas tárgyakat keresnek, figyelik azokat a helyszíneket, ahol a leggyakoribbak a jogellenes átkelési próbálkozások. Van olyan pont, ahonnan az egész csatornaszakaszt belátják – éjjellátó segítségével még éjszaka is. Sok esetben fedeznek fel előkészített gumicsónakokat, vagy egyéb, átkelésre alkalmas eszközöket, például gyenge szerkezetű ladikokat. Ilyenkor lehetőség szerint be kell gyűjteniük az úsztatásra alkalmas tárgyakat, amelyeket a rendőrök később elszállítanak. Ha távolabbi ponton észlelnek mozgást, akkor a lehető legrövidebb idő alatt kell a helyszínre érkezniük.

Természetesen meglepetésben a Ferenc-tápcsatornán sincsen hiány. Megesett már, hogy alapjáratú sebesség mellett potyautassal bővült a legénység állománya, amikor egy megközelítőleg 12-13 kilogrammos amur került valahogy a fedélzetre. A járőrök lélekjelenlétének és gyors intézkedésének köszönhetően a pikkelyes épségben visszakerült a vízbe.