Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Információs hadviselés a 3. hullámú háborúk korában

Szöveg: Demeter Ferenc |  2009. június 17. 22:45

Katonai vezetők és tudósok tartottak tudományos tanácskozást Veszprémben a távadat-feldolgozás és információszerzés időszerű kérdéseiről. Az elhangzott előadások az információ-feldolgozás jelenlegi helyzetét elméleti síkon vezették be, majd a katonai vezetéshez kapcsolódó információ szerzés gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak a szakemberek.

Szűcs Pál ezredes, az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoka, a rendezvény házigazdája nyitotta meg a tanácskozást. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy egyre jobban felnő ez a kezdeményezés, és már évek óta szakértői körben vitatják meg a vezetéselméleti kérdéseket. Tíz évvel ezelőtt kezdték el, azóta évente találkoznak és cserélik ki a tudomány területén szerzett új ismereteiket. A légtér védelme a változó biztonsági környezetben is kiemelt jelentősséggel bír, ezért szükséges lépést tartani a korszerű vezetési eljárásokkal. “A tudomány új eredményeit be kell fogadni és meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a tudományt a technikai fejlesztésekben fel lehet használni. A katonai légtérellenőrzésben minőségileg új korszak lesz a három darab 3D-s radar rendszerbe állításával, ami viszont a jövőben a vezetéstámogatási és a parancsnoki döntést segítő rendszer korszerűsítését követeli meg", fogalmazott.

A bevezetőt követően előadások hangzottak el a műveleti vezetési rendszerek informatikai támogatásának követelményeiről, valamint a hatás- és a hálózatalapú hadviselési módok főbb elméleti összefüggéseiről. Az előadók, az információk szerzésének, feldolgozásának és továbbításának fontosságát elemezték. Az értekezleten résztvevők megtudhatták, hogy a jelenlegi hadviselésben a 3. hullámú háborúk idejét éljük, ami az első Öböl-háborúval vette a kezdetét. E háborús hadviselés lényege az információs fölény kivívása és információs uralom fenntartása. A mai harcterek jellegzetessége az, hogy a harctér nem összefüggő terület, hanem egymástól távolabb helyezkednek el az érintett részek, ezeken párhuzamos tevékenységek folynak és az információ cserének döntő szerepe van a háború kimenetelében. A lehető legkisebb erőkkel akarnak nagy hatékonyságot elérni és ezt minél rövidebb időn belül. Ehhez az szükséges, hogy a parancsnokok minél pontosabb felderítési információkkal rendelkezzenek. A hagyományos harcászati elvekben a siker elérését eddig a 3:1-es erőfölény biztosíthatta és ezzel ellentétben a megfelelő információs fölény esetén a mai számítások szerint az 1:1-es erőviszony is sikert hozhat.

A jelenlévők nagy figyelemmel kísérték Dr. Maros István professzor, a Pannon Egyetem tanárának az előadását, aki a döntéstámogatás kutatás eredetéről és a jelenlegi eredményeiről szólt. Kiemelten foglalkozott azzal, hogy a döntések meghozatala előtt a helyzet modellezése szükséges és hogy a modell minél reálisabb eredményeket hozzon, sok lehetséges változóval kell a vizsgálatokat elvégezni.

Több előadás foglalkozott a légtérellenőrzés és irányítás kezdeti lépéseivel, fejlődésével, valamint jövőbeni feladataival. A kezdetekről az előadók hangsúlyozták azt, hogy a jelenleg alkalmazott rendszer kidolgozásában nagy szerepet vállaltak a magyar tudósok. Erre a bázisra építve kellene a jövőben is támaszkodni. Meg kell fogalmaznia a katonai vezetésnek, hogy mit szeretne megvalósítani, mik az elvárásaik az információ feldolgozás területén és a fejlesztéseket ebbe az irányba lehetne megindítani. Az egyik előadótól elhangzott, hogy a tudósok soha nem fognak eredményt elérni, ha nem értik meg a hadművelet lényegét. De ez fordítva is elmondható, hogy a katonák sem fognak soha csatát nyerni, ha nem ismerik a tudomány alapjait.

Napjainkra jelentősen megnövekedett a feldolgozandó adatok száma és a távadat feldolgozást felváltotta a hálózat alapú feldolgozás. A katonai szakértők megállapításai szerint a repülők fejlődésével egyre bonyolultabbá és nehezebbé vált egyes repülő eszközök, többek között a cirkáló rakéták felderítése és követése. Az alacsony magasság, valamint a meg növekedett manőverező képesség, a sebességben és magasságban, az információ feldolgozás számára igazi kihívást jelent. A jövőbeni fejlesztéseknél mindenképpen figyelembe kell venni ezeket a képességeket és erre kell megtalálni a megfelelő érzékelő és adatfeldolgozó eszközöket. A jelenlegi számítások szerint, hogy a repülők egybefüggő követése lehetővé váljon, a felderítési mezők átfedettségét kell biztosítani, ehhez egyes vélemények szerint a tervezett három radar telepítése is kevés. Sok esetben hallani azt az érvelést, hogy a telepítésre kerülő radarok felderítési távolsága 470 kilométer. De a föld görbület miatt a radar csak 210 kilométeres távolságból képes megbízható információkat biztosítani és ezt a távolságot még csökkenthetik a domborzati viszonyok. Ez indokolja azt, hogy több radar telepítése szükséges, amelyekkel információs teret lehet létrehozni. Csak így lehet biztosítani azt, hogy az ellenséges tevékenységgel szemben a saját erőknek elegendő idő álljon a rendelkezésre a védekezés megkezdéséhez . Az elmúlt ötven évben a légi adatfeldolgozást a katonák manuális úton végezték. Az új radarok rendszerbe állításával megnőtt a központokban dolgozók felelőssége az információk megszerzésében. Közvetlen ráhatásuk van arra, hogy az üzemelő radarok milyen üzemmódban és zavarszűrési eljárásban dolgozzanak. Ez nagyon nagy rutint és felkészültséget igényel. A jelenleg alkalmazott centralizált adatfeldolgozás teszi ugyanakkor lehetővé azt, hogy viszonylag jó minőségű pályakövetést tudjanak biztosítani.

Nagy érdeklődést váltott ki Orbán József HungaroControl-igazgató előadása, aki hiányolta a feldolgozott információk kétirányú cseréjét. A légi információk gyűjtésének fontosságát azzal indokolta, hogy a terrorizmus révén a háború a civil szféra közvetlen közelébe került. A polgári repülők ma már felhasználhatók fegyverként is. Ezért együttműködésre van szükség és ők ehhez keresik a partnereket. Történeti visszatekintéséből kitűnt, hogy a polgári légi információk feldolgozása 1985-óta jelentős fejlődésen ment keresztül. Ma használt eszközeik a legmodernebbek és a jövöben az adat feldolgozási és továbbítási rendszerek fejlesztésében, a gyorsaságának növelésében terveznek fejlesztéseket.

Szűcs Pál ezredes zárta a konferenciát, kiemelte azt, hogy ezekre a találkozásokra a jövő érdekében van szükség. Ezen a napon sok olyan újdonság hangzott el, amin érdemes a tudománnyal foglalkozó szakembereknek elgondolkodniuk. A személyes kapcsolatok erősítésével meg kell találni azokat az együttműködési formákat, amelyek az új eljárások megvalósítását segíthetik elő.