„Innentől már nem a régi vasakból kell kifacsarni az utolsó lehetőségeket”

Milyen visszhangra talál a katonák körében a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program?

Elmondható, hogy mindenki, aki igazán katonának érzi magát, egy ilyen programot várt egész életében. A jelenlegi nyugállományú katonák megéltek egy olyan időszakot, amikor teljesen másfajta rendszerben dolgoztak, teljesen más technikai felfogással, hozzáidomulva egy nagyhatalom elvárásaihoz, igényeihez és lehetőségeihez. Megtanultak élni és dolgozni a fejlődési pálya egyetlen, de nem egészen meredeken felfelé ívelő csatornájában. Ám most végre eljött az idő, amikor egy kormányzat nemcsak szavakkal és kinyilatkoztatásokkal támogatja a honvédség fejlesztését, hanem tettekben is. Ez esetben ez valóban annyit jelent, hogy rendelkezésre állnak a szükséges források is. Ilyen szintű fejlesztést még idősebb katonatársaink sem tapasztalhattak meg. Eddig az 1960-as években kifejlesztett és rendszeresített BMP-1 gyalogsági harcjármű volt a legutolsó olyan eszköz, amelyre minden szárazföldi katona ugyanazzal a bizalommal és csodálattal nézett először a Magyar Néphadseregben, majd a Magyar Honvédségben. Ugyanakkor napjainkban a 21. századi követelményeknek maximálisan megfelelő páncélosok és lövészpáncélosok, önjáró lövegek és többcélú moduláris járművek érkeznek a katonai szervezeteinkhez. Hozzá kell tenni, hogy a szárazföldi erők fejlesztésével párhuzamosan megindult a légierő, benne a légvédelem átalakítása is, szintén modern, kornak megfelelő eszközökkel. Vagyis innentől már csak a régi „vasakból” kell majd megpróbálnunk kifacsarni az utolsó lehetőségeket is, ahogy az történt például a helikopterek esetében, ahol már nagyon sok alkalommal üzemidő-hosszabbításokra kényszerültünk. A Mi-24-esek most az utolsó ilyen nagyjavításon estek át, annak érdekében, hogy maradjon egyfajta „technológiai híd”, folyamatosság a légierőnél, amíg be nem érkeznek az új helikopterek. Ezek már maximális hatékonysággal át tudják majd venni a tűztámogatási-harctámogatási feladatokat.

Ugyanez a merev szárnyas képességek terén is áll majd, ha megérkeznek a KC-390-esek.

Ami a merev szárnyas képességeinket illeti, az Airbus A319 érkezése óriási változást hozott, hiszen előtte elképzelhetetlen volt például a magyar missziós katonák számára, hogy a szolgálat leteltekor majd megjelenik a magyar légierő gépe, amire felszállnak, és egyszerűen hazatelepítik őket. A brazil KC-390-es repülőgépek rendszerbe állításával a stratégiai légi szállítási képességek is óriási ugrással, pozitív irányba fognak változni a katonai képességek vonatkozásában. Az AN-26-osok rendkívül megbízható és jó gépek voltak, ugyanakkor eljárt felettük az idő, és már nem feleltek meg a jelen kor kihívásainak. Mindemellett, az új repülőgépek hasznosságának egyik ékes bizonyítéka lehet például a Gripen-flottánk NATO-műveleteken belül történő külföldi alkalmazása – például a balti légtérvédelmi feladatok – során az ellátásához is szükséges bizonyos anyagok, felszerelések szállítása, amely az eddigiekben kissé nehézkesnek bizonyult. A jelenlegi pandémiás helyzet által generált szállítási és reagálási hiányok is rávilágítottak, mennyire fontos az önálló nemzeti képességek megteremtése. Amely ország rendelkezik ezekkel – legyen szó akár szárazföldi, akár légi kapacitásokról –, biztos lehet benne, hogy ilyen körülmények között is bármely feladatát végre tudja hajtani, legyen az katonai érdekű vagy a civil lakosság érdekében végrehajtott szállítás. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy bármikor, bárhová, bármilyen anyagért, felszerelésért a saját eszközeinkkel lehet elrepülni, utána pedig gyakorlatilag egy szempillantás alatt át tudjuk csoportosítani ezeket a kívánt célállomásra.

A KC-390-esek megvásárlása többeket is meglepett. Miben emelkedtek ki ezek az eszközök a szóba jöhető megoldások közül?

Amikor meg kellett fogalmazni a hadműveleti követelményeket a közepes katonai szállítórepülőgéppel szemben, a már meglévő harcászati és szállító repülőeszközeink használata során összegyűjtött tapasztalat volt a kiinduló alap. Ehhez képest azt vizsgáltuk, hogy hogyan tudjuk a JAS-39 Gripen repülőgépünk alkalmazásának fizikai határait az ország és a szövetségi rendszer védelme, támogatása érdekében megnövelni. Ez gyakorlatilag a Gripenek telepíthetőségét és logisztikai jellegű támogathatóságát jelenti. Az e téren már megszerzett és feldolgozott tapasztalataink arra engedtek következtetni, hogy a légi műveleti képesség kialakítása és hosszú távú fenntartása érdekében elengedhetetlen egy olyan közepes katonai szállítórepülőgép-típus beszerzése, amelynek szállítókapacitása lehetővé teszi a Gripenek önálló telepítését, akár nagyobb műveleti távolságra is. A Gripenek támogatására szolgáló földi kiszolgáló berendezések olyan légi szállító kapacitás meglétét feltételezik, amely egy körülbelül 25 tonna teherbírású, húszlábas konténert a tehertérben szállítani képes repülő eszközben testesül meg. Ezeknek a követelményeknek, elvárásoknak a C-130 és a legújabb fejlesztésű KC-390 repülőgép, vagy az ezeknél nagyobb katonai típusok felelnek meg. Elemezve és értékelve a két típus képességeit, a várható üzemeltetési követelményeket, a brazil repülőgép került ki győztesen az összehasonlításból. A KC-390-essel lehetséges nem szilárd burkolatú – tehát füves vagy döngölt földtalajú – repülőtéren történő le- és felszállás, valamint alacsony sebességgel történő teher- és ejtőernyős dobás. Emellett a sugárhajtású utasszállító repülőgépek által használt magasságokon, nagy sebességgel képes repülni, és a rakományát szállítani. Ezeken a magasságokon már nagyobb eséllyel kikerülhetők a repülésre veszélyes időjárási jelenségek, továbbá felszerelhető a Gripennel kompatibilis kosaras légi utántöltő készlettel is. Fontos kiemelni az önvédelmi képességet is, amely biztosítja a repülőgép védelmét kisméretű, infravörös vezérlésű földi telepítésű légvédelmi eszközök ellen.

És miért a NASAMS?

Légvédelmi rakétarendszerünk felváltásának két legfontosabb oka az, hogy a honvédségben régmúltban rendszeresített KUB rakétarendszer életciklusa végéhez közeledik, ugyanakkor teljesítenünk kell a 2024. január 1-től érvényes szövetségi rakétavédelmi képességekhez való hozzájárulásra vonatkozó követelményeket. A NASAMS rendszer megfelel a kor követelményeinek, képes végrehajtani a kijelölt légtér ellenőrzését, megbízhatóan oltalmazni a kijelölt zónát, objektumot, terepszakaszt és a szárazföldi erők csoportosításait, valamint felderíteni, elfogni, azonosítani és megsemmisíteni a kijelölt légi célokat. Képes az alkalmazási zónában felderített, azonosított és megsemmisítésre kijelölt repülő eszközöket –  hagyományos pilóta vezette merev- és forgószárnyasokat, vagy pilóta nélküli gépeket, cirkálórakétákat – a feladat-végrehajtási terepszakaszuk előtt megsemmisíteni. Előnyt jelent a rendszer multifunkcionalitása és nyitott architektúrája is, illetve pozitív értékelést kapott nagy mobilitása, gyors telepítési és bontási ideje, egyszerű alkalmazhatósága. Külön szempont volt, hogy az üzemeltetés és alkalmazás ne igényeljen többségében speciális felkészültséget, különleges kiszolgálói igényt. Számított a kiválasztásnál az is, hogy a választott rendszer modul-felépítésű legyen, rendelkezzen a továbbfejlesztés lehetőségével, továbbá biztosítsa az életciklus teljes időszakára kiterjedő logisztikai támogatást és alkatrész-ellátást.

Számos haditechnikai eszköz beszerzését jelentették be a közelmúltban, de az önjáró tüzérségi eszközökről már viszonylag régebben tudunk. Mikorra várható ezek érkezése?

A tüzérségi képességeink fejlesztésével kapcsolatban konkrétumokkal is rendelkezünk. A PzH 2000HU önjáró lövegek – összesen huszonnégy darab – közül az elsőt a szerződés szerint 2022. januárban szállítja le a szerződött német fél. A maradék huszonhárom 2023. május végéig érkezik az országba.

Milyen fejlesztések vannak még napirenden?

Az előzőekben említett eszközök és eszközrendszerek beszerzése mellett az új Lynx harcjármű beérkezésével párhuzamosan folytatódik a nehéz, gépesített lövészdandár kialakítása. A szükséges haderőnemi, támogató és harckiszolgáló támogató képességek vonatkozásában a gépesített lövészdandárhoz szükséges modulelemek kialakítása a dandárfejlesztés üteméhez igazodva történik. A légierő vonatkozásában folyamatos a Gripen képességének fejlesztése a 21. század követelményeinek való megfelelés érdekében. Ennek keretében egyfelől vizsgáljuk a lízingszerződés lejárta utáni lehetőségeket, másfelől megvalósul a harcászati repülők és helikopterek fedélzeti fegyverzetének korszerűsítése, beszerzése.

Az új eszközök új szemléletmódot kívánnak a hadvezetéstől és a katonáktól. Mi jelenti a legnagyobb kihívást ezen a téren?

Fontos kiemelni, hogy a honvédségben több szinten, több dimenzióban folyik az oktatás és a felkészítés. Ezen a téren a legfontosabb, hogy a katonai szervezetekben megfelelően felkészült humán erőforrás tevékenykedjen. A régi értelemben vett mentalitással nem megvalósítható az átállás, hiszen az új harci technika új eljárásokat, új gondolkodásmódot, új kiképzési rendszert és új módszerek alkalmazását kívánja meg minden egyes katonától. Mivel a haderőt dinamikusan fejlődő pályára szeretnénk állítani, át kell alakítani a képzést is, amely szintén folyamatban van. Az Acélkocka ötös csoportosítása az altisztté válás olyan pályájára irányítja az erre alkalmas és kiválasztott állományt, amely a képzési ciklusok befejezését követően rendkívül stabil alapot és megbízható bázist jelent a Magyar Honvédség katonai szervezetei számára. Mindezek mellett, természetesen a szerződéses legénységi állomány kiképzése, felkészítése is fókuszban van, és a képességek kialakításának nagyon lényeges eleme. A kiképzési rendszer átalakítása egyaránt koncentrál a nemzeti és nemzetközi lehetőségek kiaknázására és a magas színvonal elérésére, biztosítására. Az új technikai eszközök – a harckocsik, a tüzérlövegek, a gyalogsági harcjárművek, a helikopterek, a légvédelmi eszközök, a 4x4-es moduláris páncélos szállítójárművek – természetesen hazai és nemzetközi szinten is orientálják a kiképzést és felkészítéseket. A megkötött szerződésekben minden esetben külön fejezetekben kerültek rögzítésre a fokozatos, egymásra épülő felkészítési mozzanatok annak érdekében, hogy a modern technikához kiképzett és felkészített kezelő személyzet is az MH rendelkezésre állhasson.

Itt jön be a képbe a „képezd a kiképzőt” vezérelv?

Pontosan. A beszerzési eljárások végén megkötött szerződésekben nem kizárólag csak annyi áll, hogy hány legénységi, altiszti, tiszti állományú katonát kellene felkészíteni a gyártási helyszínen, vagy ahol már használják az adott eszközt. Értelemszerűen gazdaságossági, szervezési, nyelvismereti és észszerűségi okokból sem megengedhető, hogy a Magyar Honvédség katonái hosszú, tömött sorokban útba induljanak Németországba vagy adott esetben Európán túlra. Sokkal jobb megoldás, ha magyar kiképzők felkészítése is szerepel a különböző megállapodásokban, akik helyszíni felkészítésüket és vizsgáztatásukat követően, itthon már tovább tudják adni a kezeléshez szükséges eljárásokat, ismereteket, és fel tudják készíteni társaikat.

Logisztikailag mindez azért nem kis feladat.

Logisztikai szempontból komoly kihívást jelent és jelentős tervezési, valamint szervezési munkát igényel a technikai eszközök folyamatos érkezése, illetve az új technikai eszközök használatával, kezelésével kapcsolatos kiképzés. A logisztikai kihívások kezelésével párhuzamosan, a fő erőkifejtést a haderő alapfeladatainak ellátására összpontosítva, időközben meg kell még küzdeni a különböző, országunkat és benne a honvédséget érintő komoly nehézségekkel is. Ilyenek például a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kiegészítő, támogató tevékenységek, vagy éppen a szemléletváltást támogató szervezeti struktúrák átalakításával járó külön feladatok. Ezeken túl, szintén magas prioritással szereplő békeidős missziós feladatainkat is teljesítenünk kell. Ezen – önmagukban is embert próbáló és komplex – tevékenységek harmonizációja jelenti az igazi kihívást a honvédség napi feladatainak végzése során.

(Interjúnk második részét holnap olvashatják.)