Járőrbajnokság a tatai lövészdandárnál

Az alakulat ugyanis e napon rendezte dandárszintű járőrversenyét.

A szervezők minden évben egy kicsit változtatnak a feladatokon, így mindig újabb
és újabb kihívásoknak kell megfelelniük a csapatoknak. Az idén inkább a tájékozódás

képességére helyezték a hangsúlyt, hiszen a rajt pillanatában az utolsó ellenőrzőpont

és a célba érkezés helye ismeretlen volt számukra. Erről csak az 5-ös ponton kaphattak
információt.
A versenyen indult csapatokban az öt férfi mellett egy-egy hölgy katona is bizonyította
rátermettségét.

A rendezvényt Sándor Zsolt ezredes, a dandár parancsnoka nyitotta meg.

Felhívta a figyelmet, hogy a tavalyi honvédség szintű bajnokságon megszerzett második hely

a minimum cél legyen mindenki előtt. A szolgálati személyek és a végrehajtó állomány

eligazítása után, a járőrparancsnokok megkapták azokat az iránymutatásokat, melyekkel

sikeresen teljesíthető a táv.

A bajnokság lövészettel kezdődött, amin gépkarabéllyal, három egyes lövéssel kellett

leküzdeni a száz méterre kihelyezett célokat. A lőgyakorlat teljesítése után indult a tizennégy

kilométeres járőrfeladat, melynek ellenőrző pontjai között rönkcipelés, kézigránátdobás, és
sebesültszállítás is nehezítette a csapatok dolgát. Nagy fejtörést okozott a végrehajtóknak az
indiánkötél, vagy más néven a párhuzamos kötélen való mászás, hiszen a sáros bakancsokban

nem egyszerű még azt a pár métert sem megtenni.

A katonai feladok, mint a lövészet és a kézigránátdobás jutalom, vagy büntetőperceket

jelentett a befutó idő számításakor.

A szomódi lőteret és a Tata környéki gyakorlóteret is körülölelő járőrútvonal a

laktanyában ért véget, melyen a Lövész Zászlóalj csapatai taroltak. Első befutóként a Lövész
Zászlóalj 2. számú csapata, másodikként a Lövész Zászlóalj törzs százada, harmadikként a
Lövész Zászlóalj 1. számú csapata ért célba.