„Jöhet bármi, mindent legyőzök”

Mi késztetett rá, hogy részt vegyél Magyarország legkeményebb kiképzésén?

Mindig is imádtam a különleges erők számára létrehozott kiválasztó programokat, így adta magát, hogy jelentkezzek az Elite Challenge-re.

Hogyan készültél a programra?

Külön felkészülési programom nem volt, de mivel rengeteget sportolok – crossfitezem, futok, túrázom –, így a felkészülésemet annyival egészítettem ki, hogy a túrázásaimhoz sok súlyt pakoltam a hátizsákomba, valamint 10 kilogrammos súlymellényben futottam.

Mindenre fel lehetett készülni, amivel végül találkoztatok?

Az ember nyilván megpróbálja elképzelni, mire is számíthat, igyekszik mentálisan is rákészülni, de igazából élesben teljesen más, mint amit felkészüléskor gondoltunk.

A felvételin volt valami szűrő?

A bevonulást követő napon volt egy fizikai alkalmassági, ennek részleteit az Elite Challenge weboldalán lehet megtalálni, így előre fel lehet készülni rá. Ha egy feladat nem sikerül, egy alkalommal újra lehet tesztelni belőle.

Melyek voltak a próba legemlékezetesebb pillanatai?

Nehéz kiemelni egy-egy emlékezetes pillanatot, de talán a legkülönlegesebb tapasztalat az éjszakai 50 kilométeres menetgyakorlat volt. Szinte semmit nem aludtunk arra a napra virradóan, ráadásul előző nap volt a vizek napja, valamint a menetgyakorlat napján rendezték a 20 kilométeres tájékozódásos túrát is, tehát eléggé kimerültek voltunk. Aznap éjjel menet közben többször is elaludtam, és arra riadtam fel, hogy az út túloldalán sétálok már a susnyásban. Ilyenkor megijedtem, hogy nem tudtam tartani a tempót, ezért futottam, majd újra séta, és újra elaludtam. Ezt a procedúrát nagyon sokáig csináltam. A kimerültségtől rengeteget hallucináltam, különböző tárgyak, állattetemek és eldobált ruhák jelentek meg a szemem előtt. Sokszor úgy tűnt, mintha sétálna mellettem valaki, holott egy lélek sem volt ott. Plusz egyszer majdnem elkezdtem burpee-zni az út közepén, mert azt hallucináltam, hogy egy instruktor ott áll, és rám kiabál, hogy csináljam. Nem lehet átadni az élményt, de soha az életben nem tapasztaltam még hasonlót. Az emberi agy rengeteg furcsaságra képes.

Milyenek voltak az instruktorok?

Nagyon kemények, de nagyon ösztönzőek. Megkövetelték, amit meg kellett, de minden mondatuk mögött ott volt a segítő szándék.

Mit éreztél a diplomaosztón?

Soha életemben nem voltam még annyira büszke és boldog, mint akkor. Emellett úgy éreztem: végre ott vagyok, ahol lennem kell.

Fizikailag és mentálisan mit nyújtott számodra a program?

Megtanultam, hogy a korlátaim sokkal, de sokkal távolabb vannak, mint eddig gondoltam, hiszen ebben az öt napban megtapasztaltam, hogy az emberi test fényévekkel tovább bírja, mint legmerészebb álmaimban sejtettem volna. A program vége óta körülbelül olyasmit érzek, hogy „jöhet bármi, mindent legyőzök”. Ez a legjobb érzés a világon.