Kávé mellett, NATO-csúcs után (1.)

Varga Gergely előadásában a NATO partnerségi kapcsolatairól, tágabb értelemben az új koncepció után, világviszonylatban betöltött helyéről, szerepéről fejtette ki gondolatait. Utalt az új stratégiai koncepció felépítésére, amely már csak három pillérre épül (védelem-elrettentés, válságkezelés és az együttműködő biztonság). Ez utóbbin belül is három részt különböztetett meg, mint a fegyverzetkorlátozás – leszerelés –, non-proliferáció, valamint a bővítés és a partnerségi kapcsolatok. Mint mondta, a fegyverzetkorlátozás, leszerelés, non-proliferáció hangsúlyosabban jelenik meg a stratégiában, ami egyrészt jelzi a NATO-nak a világ felé történő nyitását, másrészt a szövetség tisztában van nemzetközi jogi és politikai kötelezettségeivel. Több európai állam – elsősorban Németország és Franciaország – állt az amerikaiak non-proliferációs törekvései mögé, amelyet így bedolgoztak, hiszen külön veszélyforrás, hogy egyes államokon kívül terroristák, nem állami szereplők részéről is megnyilvánul(hat)nak törekvések tömegpusztító fegyverek és azok célba juttatáshoz szükséges eszközök megszerzésére, illetőleg előállítására.

A partnerségi kapcsolatokban a figyelem középpontjába a NATO-orosz kapcsolatok kerültek, amely Lisszabonban új, pozitív minőséghez érkezett, bizalomépítő mérföldkő a két fél kapcsolatában, azonban stratégiai áttörés nem történt. Oroszország megelégedését tükrözi a kölcsönös biztonságra, együttműködésre történő törekvés, a bővítés prioritásának háttérbe szorulása, és az is, hogy a szövetség az új kihívásokban – energiabiztonság, globális felmelegedés stb. – a cselekvési lehetőséget más nemzetközi szervezeteknek (ENSZ, EU) hagyja meg. Azonban problémának tekintik, hogy az Európába telepített harcászati nukleáris rakétafegyverek kivonására csak abban az esetben kerülhet sor, ha Oroszország is hasonló lépésre szánja el magát, európai területeiről. Politikai zöld jelzést adott mindkét fél a rakétavédelmi rendszer területén történő együttműködésre, illetve kiemelt jelentőségű Oroszország részvételének bővítése az afganisztáni műveletekben (kétirányú szállítási útvonal, NATO pénzügyi alap létrehozása orosz helikopterek afganisztáni bevetésére, kábítószer elleni harc).
Nem hangsúlyos elemként jelentkezik a dokumentumban a mediterrán párbeszéd, az isztambuli kezdeményezés és a NATO-EU kapcsolatok. Ez utóbbinál a konzultáció, a válságkezelés, a képességfejlesztés a fő együttműködési terület, de áttörés nem történt, viszont az ENSZ-el szorosabb együttműködésre törekednek – fogalmazott az SVKI munkatársa.

Wagner Péter a megváltozott afganisztáni hátteret foglalta össze, amely elsősorban Obama elnökké választásával kezdődött, létszámemeléssel majd az új főparancsnok, Petraeus tábornok kinevezésével és egy úgynevezett felkelés elleni stratégia (ennek nem csak katonai, de civil és fejlesztési elemei is vannak) meghonosításával még egyáltalán nem ért véget. Az afgán biztonsági erők felkészítése, kiképzése előrehaladott, ugyanakkor civil területeken (elsősorban a pénzügyi háttér, a fejlesztési szakemberek és a diplomaták hiánya) még jelentősek a problémák. Afganisztán a lisszaboni csúcson nem siker történetként került szóba, hiszen a politika és a közvélemény terén is rengeteg kritika érte a szövetséget. A megoldás kulcsaként az átmenet folyamata tekinthető – mondta az előadó, amelynek eredményeként a NATO-erők 2014-re átadnák a felelősséget az afgán biztonsági erőknek. Az északi utánpótlási útvonal a romló pakisztáni helyzet eredménye, de ehhez hozzájárult a 2009-re csaknem megduplázott NATO-csapatok létszáma is. Ezért kerültek előtérbe Oroszország és a közép-ázsiai országok. Az új vállalások közül pedig az intézet tudományos munkatársa elsősorban a korábbi magyar vállalást egészítette ki a jelenlegi kormányzat által felajánlott három helikopter kiküldésével és az OMLT létszámnövelésével.

A külpolitikánkhoz igazodó ismeretterjesztés egymásra épülő sajátos minőséget kínált, az előadások az intézet közkapcsolati funkcióját erősítendő, a magyar külpolitika itthoni megalapozottságát elmélyítő szakmai és társadalmi konszenzusépítéshez járultak hozzá. E sajátos pozíciónak megfelelően a külügyi intézet által készített elemzések, különféle rendezvényein elhangzó felszólalások, vélemények, valamint szakértőinek megnyilatkozásai nem értelmezendők a magyar külpolitika hivatalos állásfoglalásaiként.

(Folytatjuk)

Fotó: a szerző felvételei