Kétszázhatvan kilométer oszlopmenetben
Szöveg: Szűcs László | 2010. február 25. 21:10Lassan a végéhez közeledik a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál a harc- és gépjárművezetők részére szervezett szakalapozó és típusátképzés. A kiképzésen részt vevők február utolsó hetében a hosszú távú vezetési gyakorlatot teljesítették. Az egyik menetoszloppal a honvedelem.hu is összefutott. Helyszíni riportunk.
„Mi történt, kitört a háború?" – kérdezi csodálkozva egy hétéves forma kisfiú a tímári sportpályán. Társaival éppen a bőrt rúgják a még mindig felázott és sáros falusi focipályán, amikor katonai autók begördülnek melléjük. Természetesen azonnal véget ér az egykapuzás, a zöld színű járművek és a vezetőfülkékből kikászálódó egyenruhások látványa rögvest fontosabbá válik, mint a labda kapuba juttatása.
Szőke Miklós őrnagy, a gyakorlat vezetője, az élen haladó Mercedes terepjáróból száll ki. Az állomány ekkor már serényen teszi a dolgát. Az Uaz-ok motorháztetői felnyitva: a katonák ellenőrzik az olajszintet, az elektromos kötéseket, a teherautók sofőrjei pedig körbejárják a gépeket: nézik, hogy a futóművek, a gumik rendben vannak-e. Egyikük, Farkas Csaba szakaszvezető éppen a nívópálcát ellenőrzi, oktatójának kezével mutatja: minden OK. Közben meséli: eddig Mercedes 1017-es típusú teherautót vezetett, most került át az Uaz-ra. Annak ellenére, hogy sokan leszólják az „ősöreg", szovjet gyártmányú terepjárót, ő nagyon szereti. A mostani távon sem volt vele semmi problémája. Sőt, vezetni is sokkal kényelmesebb, mint a teherkocsit.
A konvoj, vagyis ahogy hivatalosan nevezik a menetoszlop ezen a helyen másfél órát áll, tehát van idő beszélgetni. Szőke őrnagytól megtudom: a mostani hosszú távú vezetési gyakorlatot a dandár harc-, és gépjárművezető beosztásban szolgáló katonái részére szervezték meg. Egészen pontosan azoknak, akik a közelmúltban kerültek „vezető" beosztásba, vagy eddig más típusú járművek sofőrjei voltak. A Magyar Honvédségnél ugyanis nem elegendő a „B", vagy éppen a „C" típusú jogosítvány megléte, a katona csak olyan személy-, illetve tehergépjárművet vezethet, amelyre megvan a típusvizsgája. Éppen ezért egy-egy beosztásváltáskor szükséges a típusátképzés, aki pedig újonnan „kerül fel a gépre", az addig nem is vezetheti azt, amíg le nem teszi a szükséges vizsgát.
Ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy a katonáknak nem elegendő az adott típusra megszereznie az engedélyt, még az úgynevezett osztályba soroló vizsgán is meg kell felelniük, hogy vezethessék a járművet. A képzésen most résztvevő állomány számára az úgynevezett „harmadosztályú" besorolás megszerzése a követelmény – meséli Szőke őrnagy, akitől megtudom: e fokozat azt jelenti, hogy a gépjárművezető nem végezhet csoportos személyszállítást; azaz kilenc embernél többet egyszerre nem szállíthat a sofőr. E korlátozás leginkább a tehergépjármű vezetőket érinti, akik „harmadosztályú" besorolással a platón már nem szállíthatnak utasokat. Természetesen létezik még a „másodosztályú", és az „első osztályú" besorolás, illetve „mesterfokozat" is, ám ezek megszerzéséhez több év vezetési tapasztalat szükséges, és újabb sikeres vizsga szükséges.
Szóval a mostani, több héttel ezelőtt kezdődött, szakkiképzés és típusátképzés célja, hogy a résztvevők megszerezhessék a „harmadosztályú" fokozatot. Ehhez mindenek előtt két hét, intenzív, elméleti felkészülés volt szükséges, amit a hajdúhadházi gyakorlótéren végrehajtott vezetési gyakorlatok egész sora követett. A kiképzés résztvevői heteken keresztül, végeláthatatlanul rótták a köröket a hadházi prérin. Feladataik pedig az elindulás-megállás begyakorlásától kezdve, a bonyolult, természetes és mesterséges akadályelemekkel teletűzdelt vezetési pályák leküzdéséig terjedtek.
A képzés utolsó előtti állomása az úgynevezett hosszú távú vezetési gyakorlat. Általában ezt élvezik a leginkább a katonák – árulja el Szőke őrnagy. – Hiszen ilyenkor már nemcsak a honvédségi gyakorlótéren, hanem közutakon is vezethetnek, természetesen az előírt szabályzók betartásával. Aztán az 5/A kóddal jelzett hosszú távú vezetési gyakorlatot már csak az osztályba soroló vizsga követi, amelyet március első hetében rendeznek meg a képzésen részt vevők számára.
A továbbiakban a mostani hosszú távú vezetési gyakorlatról beszélgetünk a parancsnokkal. Megtudom: a katonák a mai napon már négy órát vezettek, s közel százharminc kilométeres távot teljesítettek, s még ugyanennyi vár rájuk a tímári pihenő után.
A menetoszlop ezt követően kanyarodott rá a műútra, s az előre meghatározott útvonalon, Hajdúvid-Hajdúdorog-Hajdúnánás érintésével jutott el az úgynevezett rövid pihenő helyszínére, melyet Tiszavasvári határában jelöltek ki számukra. A katonáknak, a rendelkezésükre álló negyed óra alatt rövid technikai szemlét kellett tartani gépjárműveiken. Aztán a konvoj Tiszadob-Tiszalök-Tiszaeszlár-Rakamaz érintésével jutott el a hosszú pihenő helyszínére, a tímári focipálya mellé.
– Ezen a helyen másfél óra áll a katonák rendelkezésére, hogy elvégezzék az előírt karbantartási feladatokat, pihenjenek, étkezzenek és felkészüljenek a visszafelé útra – mondja Szőke őrnagy, arról is mesélve, hogy hazafelé már a szürkület és a sötétség is nehezíti a sofőrök dolgát, ám ez nem véletlen, hiszen a hosszú távú vezetési gyakorlatoknál előírás, hogy egy bizonyos meghatározott távolságot „éjszakai körülmények" között kell az állománynak teljesítenie.
Amíg a katonák a hosszú pihenőre előírt feladataikat végzik, Szőke őrnaggyal végigjárjuk a konvojt. Uaz és Mercedes terepjáró személygépkocsik, valamint Unimog, Rába, Mercedes, Iveco és Ural tehergépjárművek hosszú sora alkotja a menetoszlopot. Egészen pontosan húsz jármű, hiszen az előírások szerint ennyi lehet maximum egy konvojban. Persze ebbe bele kell számolni a „kötelező elemeket", vagyis a mentőgépjárművet, valamint a technikai biztosító részleg két autóját is. Azaz egy nap maximum 17 kiképzendő katona vezethet, akik mellett, az „anyósülésen" természetesen rutinos, kiképzett sofőrök ülnek, a menetgyakorlat teljes időtartama alatt.
A focipálya mellett felsorakozott járművek között található egy kakukktojás is, ennek mindössze két kereke van. A menetoszlop része ugyanis egy MZ ETZ 250 típusú motorkerékpár is, amelyik a dandár 1. lövészzászlóaljának törzsszázadában van rendszeresítve. Az elmúlt órákban Égerházi Zsolt szakaszvezető lovagolta meg, aki eddig tehergépjármű vezető volt, a közelmúltban került át új beosztásába. Õ ugyanis azon kevesek egyike, aki rendelkezik „A" kategóriás, azaz nagymotorkerékpárra érvényes jogosítvánnyal.
– Nagyon jó ez a gép, igazi csajozós kis masina. Emlékszem, gyerekkoromban, hogy irigykedtünk azokra, akik 250-es
Vastag Gábor főhadnagy, az oszlop parancsnoka siet Szőke őrnagy elé. Jelentéséből kiderül, hogy semmiféle technikai meghibásodás nem akadályozta a mai kiképzési napot, s még az előzetesen tervezett menetidőket is sikerült tartaniuk. Pedig mindenhol szabályosan közlekedtek, lakott területen 25, azon kívül pedig 50 méteres távközt hagytak a járművek között, s a sebességük sem haladta meg a 40 kilométer per órát.
– Szerencsére az állomány is jól tudja a dolgát, és nagyon élvezik, hogy vezethetnek. Az sem zavarja őket, hogy hazafelé már sötétben megyünk majd. Sőt az elmúlt napok tapasztalata, hogy a hosszú megállás utáni etap mindig gyorsabb – mondja a főhadnagy.
– A mai egyébként e héten már a negyedik menetoszlopunk – veszi át a szót ismét Szőke őrnagy. A szakkiképzésen és a típusátképzésen ugyanis 68-an vettek részt a dandár alegységeitől. Közülük naponta csak tizenheten vezethetnek. Az első két napon teljesítette a számukra előírt vezetési gyakorlatot az az öt harcjármű-vezető, akik a közelmúltban kerültek át a BTR–80-asokra. Így ma már csak személy és tehergépjárművekből áll az oszlop. Természetesen azok sem unatkoznak, akiket a kiképzésre vezényeltem, ám azon a napon éppen nem vezetnek. Õk végzik a forgalomszabályzást. Minden nagyobb kereszteződésben ott állnak, blokkolják a civil forgalmat, s irányítják a konvojt.
A forgalomszabályzók, vagyis a „foszab" felkészítése is a kiképzés része – mondja a parancsnok –, a katonáknak az elmúlt héten a hajdúhadházi rendőrség szakemberei mutatták meg, miként is kell szabályszerűen ezt a tevékenységet folytatni.
Lassan letelik a hosszú pihenőre szánt másfél óra. A katonák felsorakoznak, s az oszlopparancsnoktól kapott rövid eligazítás után ismét gépjárműre szállnak. Feldübörögnek a motorok, s a konvoj első járműve lassan elindul a hazafelé vezető 130 kilométeres útra. A felázott focipálya mellől kigördülő járműveket ismét sokan nézik. Tímáron néhány napig ismét lesz miről beszélgetni…
Fotó: Galovtsik Gábor