Kevesek bátorsága

2. rész

Szöveg: Trautmann Balázs | 2021. március 1. 9:24

A légiháború borzalma az erre kevéssé felkészült Magyarországra és a Magyar Királyi Légierőre zúdult 1944 közepére. A körülmények és az adottságok nem változtak: a meglévő gép- és hajózóállománnyal kellett volna csodát tenni ahhoz, hogy a támadókötelékek szőnyegbombázásai megszűnjenek. A csoda nem sikerült, nem sikerülhetett, de ez nem a maroknyi vadászpilótán múlt…

Mielőtt belevágnánk a 101. vadászrepülő osztály megalakításának történetébe, álljunk meg egy pillanatra. Fontos aláhúzni még egyszer azt, ami a bevezetőben olvasható: a Magyar Királyi Légierő nem volt felkészülve az olyan, egy kötelékben több száz repülőgéppel végrehajtott támadássorozatra, amelyeket az amerikai hadsereg 15. légihadsereg hajtott végre az akkor az európai hadszíntéren legmodernebbnek számító, nagy hatótávolságú, erősen védett bombázógépekkel és a ledobható póttartályok segítségével őket a teljes útvonalon elkísérni képes vadászgépekkel.

Az első világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződést a magyar törvényhozás is becikkelyezte. Az 1921. évi XXXIII. törvény 1921. július 26-án lépett életbe. Ennek részei voltak a magyar haderőre vonatkozó korlátozások is, melyet a törvény V. része (katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések) tartalmazza. A III. cím 128. cikke leszögezi: „Magyarország haderejének katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet.”

Fotó forrása: galeriasavaria.hu

Ennek megfelelően nemcsak a már meglévő repülőgépeket s léghajókat kellett kiszolgáltatni a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak, hanem a katonairepülőgép-gyártó és -javító képességeket is fel kellett számolni. Ugyan már 1920. február 11-én, a várható szankciókra válaszul megalakult a Magyar Aeroforgalmi Rt. (MEFORT), amelynek elsődleges feladata lett volna a rejtett magyar katonai repülés magját megőrizni, de a szövetséges ellenőrző hatóságok nyomására a dekonspirálódott vállalatot 1921 végére fel kellett számolni. A „rejtett légierő” korszakát, a Légügyi Hivatal tevékenységét és szerepét a szakirodalom alaposan feldolgozta. Itt és most csak annyit kell leszögezni: az 1938. augusztus 29-én aláírt bledi egyezmény – amely elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát – óta eltelt közel két évtized óriási lemaradást okozott nem csak a megfelelő mennyiségű és minőségű hajózóállomány kiképzésében, de a megfelelő gyártó- és javítókapacitás kiépítésében, a modern vadászgép-típusok kifejlesztéséhez szükséges kutatási, fejlesztési tevékenységekben is. Így sajnos semmi meglepő nincs abban, hogy 1944 áprilisában, az első amerikai támadások idején a legfeljebb századkötelékekben, de legtöbbször csak rajokban és géppárokban végrehajtott bevetések során a magyar vadászerők nem voltak képesek érdemi veszteségeket okozni, ellenben számos pilóta veszítette életét és a gépállomány (különös tekintettel az elavult Héja II-esekre és a Me 201Ca-1 rombolókra) is alaposan megcsappant. A már és még meglévő elemek újraszervezésével lehetett továbblépni és hatékonyabb védelmi képességeket kiépíteni – vagy legalábbis megkísérelni…

A hadvezetés szándéka egyértelmű volt: a szétszórt, több repülőtérre telepített vadászrepülő századok helyett, azokat egyetlen magasabbegységbe összevonva egy vadászrepülő osztály felállítása. Ez az osztály a későbbiekben, a lehetőségek függvényében ezreddé fejleszthető tovább, feltéve, hogy elegendő pilóta és győri gyártású Messerschmidt Bf 109-es vadászgép áll majd a rendelkezésre. Az új osztály új vezetőt is kíván: vitéz Heppes Aladár őrnagyot, az „öreg Pumát”, aki ekkor a tapolcai vadászkiképző osztály parancsnokaként szolgált, 1944. április 6-án rendelték Budapestre, a légierő parancsnokságára. Itt közölték vele: kinevezik a frissen megalakult 101. honi vadászrepülő osztály parancsnokává.

Nem akármilyen tiszt került az alakulat élére: rutinos, hadműveleti területen, a keleti fronton szerzett tapasztalattal rendelkező főtiszt kezébe kerül az osztály. Ilyen magasabbegységet már 1941-től irányított: kezdetben a 2/1. vadászosztály, majd a folyamatos átszervezéseknek, hadrendi megnevezések változásának köszönhetően az 1/II., majd a Budapest védelmével megbízott 5/I. vadászosztály parancsnoka volt. A keleti fronton 1942 decembere és 1943 októbere között huszonnégy bevetést repült, mind Héja II-essel, mind a németektől átvett Bf 109F-4B-kkel, s utóbbi típuson repülve négy igazolt légigyőzelmet aratott. Az 1943. január 12-én megindult a szovjet ellentámadás során Ilovszkoje repülőterét is körbezárta a Vörös Hadsereg: az első kitörési kísérletnél hősi halált halt vitéz Csukás Kálmán vezérkari ezredest követően Heppes őrnagy lett a magyar erők parancsnoka és a sikeres, újabb kitörési kísérlet vezetője.

Tehát a 101. honi vadászrepülő osztály parancsnoka egy tapasztalt, harcedzett pilóta és főtiszt lett: kellett is a határozott kéz az ország számos repülőteréről érkező századok egységbe kovácsolásához. A 101/1. „Zongora” század a volt kolozsvári, de ekkor már Ferihegyre települt 2/1. „Tőr” századból alakult meg, mely 1944 februárja óta már Messzerekkel repült. Parancsnoka, Scholtz Miklós százados is megjárta 1943-ban a keleti frontot. A 101/2. „Retek” század alapját a szolnoki 1/1. „Dongó” század jelentette, a szintén az orosz frontot megjárt Újszászy György százados parancsnokságával. A 101/3. „Drótkefe” Bejczy „Joe” József főhadnagy parancsokságával az eredetileg Mátyásföldre települt, a főváros védelmére bevetett 5/3. „Kőr ász” századra építve állt fel.

Bf 109F-4B vadászrepülőgép. (A fotó forrása: ingeniumcanada.org)

A tervek azzal számoltak, hogy – figyelembe véve a várható amerikai berepülések irányát és a védendő objektumok, városok elhelyezkedését – az osztály egésze Veszprémbe települ át. Ehhez azonban a Veszprém északi széle mellett, a Bakony-hegységtől nem messze lévő Jutas füves repülőtér modernizálására, fejlesztésre volt szükség. A repteret 1936-1939 között építették meg, észak-déli felszállóirányokkal. A bombázó- majd kiképző repülőosztályok által használt repülőtérre 1944. május 1-jén települtek át a három század vadászgépei, addig eredeti reptereiken (illetve a 2/1. század a Repülőkísérleti Intézettel együtt Ferihegyről Monorra és Vecsésre áttelepülve) látták el a szolgálatot.

1944 májusa és júniusának első fele a kiképzésről és az összecsiszolásról szólt: az új repülőosztály pilótái számára szó szerint létfontosságú volt, hogy a géppár-, raj- és századkötelékben (századonként tizenkét vadászgéppel) végzett bevetések során készségszinten kezeljék és „érezzék” Messzerjeiket, a begyakorlott harceljárásokat. Az osztály pilótái között nem csak az orosz front veteránjai, de frissen végzett hajózók is akadtak, így őket minél gyorsabban, minél gyakorlottabbá kellett „repültetni”.

Az ellenség túlerőben volt, kiváló repülőgépekkel és képzettséggel rendelkező vadászpilóták kísérték a bombázógépeket…

(Folytatjuk)