Az életmentő Delták…

Amerikai mintára a magunk között csak „Deltának” hívott katona körül rengeteg a félreértés és a mítosz. Le kell szögeznünk, hogy az egészségügyi specialista nem körzeti orvos, nem sebész és nem belgyógyász. Bár a különleges erők történelme során volt már rá példa, hogy valaki otthagyta a praxisát és a kényelmes rendelőjét lecserélte a mundérra. Ugyanakkor nem kuruzsló vagy valamiféle „piócás” ember, hiszen komoly szaktudás áll mögötte.

Átlagember számára az ő munkáját úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a „medic” az a fickó, aki a sérült bajtársait életben tartja, míg az kórházba vagy a műtőasztalra kerül. Fenntartja a keringést, légutat biztosít, csillapítja a vérzést. Voltaképpen egy nagyon jó, ha nem a legjobb traumakezelő, akinek szélsőséges körülmények között is készen kell állnia az életmentésre.

Minden szakterületnek megvan a maga nehézsége és tanulnivalója, de nekem a deltáé tűnik a legnehezebbnek. Rengeteg a lexikális anyag, összefüggésben kell látni az ellátás rendszerét. Általában valamilyen egészségügyi háttérrel rendelkezők választják ezt az irányt, vagy csak egyszerűen hatalmas tudásvággyal érkeznek hozzánk. Meg tudom érteni, hiszen varázslatos dolog lehet olyan dolgokat tanulni, amivel embereket mentünk. Nagyon sajátos gondolkodásmódot kíván. A legtöbb medic, akit ismerek, magyar és külföldi, igazi fanatikusa szakmájának, elhivatottak, érdeklődők. Még nem láttam medic-et, akin ne lett volna állandó jelleggel valamilyen „embermegmentő” felszerelés. Ha nem is a teljes hátizsák, de egy speciális övtáska, vagy kisebb zsák mindig a kezük ügyében van, hogy ha kell, segíteni tudjanak.

Emlékszem, egyszer egy afganisztáni táborban rakétatalálatot kapott a parancsnokság épülete. Egy balszerencsés amerikai katonának egy repesz átütötte a combját, de mire eldőlt, már két érszorító és három pólya volt a lábán. A körülötte álló medic-ek olyan gyorsan dolgoztak, hogy szegény fel sem fogta a sérülést, már be is kötözték. A mieinknek – mire a rádióhívásra odaértek – már csak a többi sérült kisebb sebeinek ellátása jutott. Szerencsére mindenki túlélte a támadást. Máskor a sors nem volt ilyen kegyes és a magyarok bebizonyíthatták, hogy a súlyosabb sebesültek ellátása terén sincs szégyenkezni valója (nemzetközi szinten) a hazai különleges erőknek.

Történelmi példák sora bizonyítja, hogy az ész és szív megnyeréséhez a medic-ek mindig is sokat hozzátettek. A briteknek Burmában, az amerikaiaknak Vietnámban hajtott sok hasznot az egészségügyi specialista tudása a helyi lakosokkal, katonákkal való együttműködés során. Számomra ez a képességük a legcsodálatosabb. Hallottam medic-eket helyieket oktatni és ellátni, tiszteletre méltó az a türelem és emberség, amivel a legbutább tanoncot, vagy fogfájós afgán rendőrt kezelték.

Ezt a tudást viszont nem adják könnyen, a tanulás mellett fizikálisan is sokat kell teljesíteni. Bátran kimondhatjuk azt is, hogy a hazai képzés nemzetközi szintű. Akik külföldön tanulhatták a szakmát, azok más kihívásokkal néztek szembe, életre szóló élményt és tapasztalatot szerezve. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy Floridában helikopteres mentőszolgálatot adtak a fodrozó habok felett, vagy mondjuk a Hindukush lejtőin mindössze egy hátizsáknyi felszereléssel képesek életet menteni.