„Piszkos” tizenkettő

Korábbi cikkünkben lehetett olvasni a különleges műveletek összetettségéről, fontosságáról, stratégiai és politikai hatásairól. A feladatok igen sokrétűek lehetnek, például idegen hadseregek katonai erőinek a kiképzése egy dzsungel mélyén vagy a sivatag oázisaiban. Lehet a klasszikus elitalakulatos sorozatokban látott fontos célpontok kiemelése, vagy éppen megsemmisítése.

Először - az olvasók kedvéért - az egyes harcos beosztásokat vesszük szemügyre. Az amerikai példát követve: tizenkét katonából áll a „raj”.

A történelem során néha nőtt a létszám, de lényegében ezt tekinthetjük az alapnak. A csoportot két külön részre oszthatjuk: az egyik a vezető elem, amely általában három-négy főből áll. A csoportparancsnok, a helyettes, a hadműveleti altiszt végzi a vezetéssel kapcsolatos feladatokat. Nem a szó szoros értelmében vett vezető elem, de ide soroljuk a felderítő altisztet. A másik rész egy-egy szakterület specialistáját foglalja magába. Alapvetően a csoportban mindenki harcos, fegyverforgató, ha úgy tetszik lövész katona, erre épül rá a beosztásához szükséges szakképzettsége. Velük később foglalkozunk, most a vezető elemmel kezdünk. Katonai rendszerben gondolkodva nem mindenki parancsnok, de lehet az. Jó példa erre, mikor egy adott ország általunk kiképzett katonái mellé egy csoporttagot (specialistát) küldünk, hogy vezesse őket, ha szükség van rá.

A csoport parancsnoka tiszt. Ez kicsit szokatlannak számít a Magyar Honvédség szervezeti felépítésén belül, hiszen itt – ha úgy vesszük - egy megerősített raj létszáma adja ki a csoportot, a rajparancsnoki beosztás pedig tipikusan altiszti feladat. A másik furcsaság, amihez nekünk is hozzá kellett szoknunk, hogy a legénységi, altiszti állományra sokkal több felelősség hárul, mint a reguláris erőknél. Gyakran előfordul, hogy tizedesek, szakaszvezetők fognak veszélyes anyagot, frekvenciát igényelni, Power Point előadásokat készíteni vagy éppen kiképezni más alakulatok katonáit.

Lássuk hát ezt a tizenkét főt. Egy régi számítógépes játék elején volt egy bemutató videó, ahol egy igazi zöldsapkás magyarázta el a csoport felépítését. Csak ajánlani tudom, mert nagyon jól szerkesztett anyag. Megpróbálom közérthetően leírni, hiszen a feladatok megoszlásáról sok a legenda és félreértés. Ez tisztán látszik, mikor a jelölteket arról faggatjuk, ki milyen területre szeretne specializálódni. Előre bocsátom, hogy minden szakterületnek, beosztásnak megvan a maga „keresztje”, nincs könnyebb vagy nehezebb „meló”.

A parancsnok. Azon kívül, hogy övé a döntési felelősség, tisztként a tervezés és a koordináció súlya nyomja a vállát. Egyeztetnie kell a különböző szintekkel, figyelembe kell venni az egyes specialisták munkáját, szerepét egy adott feladatban, mérlegelni kell a kockázatokat satöbbi. A jó kommunikációs és tárgyalóképesség mellett szükséges, hogy jól átgondolt, előremutató döntéseket hozzon.

A csoportparancsnok-helyettes. Altiszt vagy korábban csoport altiszt volt körülbelül 5-7 évig, vagy több mint 10 év csoportban leszolgált idővel rendelkezik. Egy, de akár két szakterületnek is a művelője, így több részfeladatot lát át. Második a parancsnoki láncban. Amennyiben a csoport két részre oszlik, ő az egyik rész vezetője. A parancsnoknak ad tanácsot, a csoporttagok hosszútávú kiképzéséért felel.

A hadműveleti altiszt. Őt több névvel illetik, illették (tervezőaltiszt, csoport altiszt), amerikai rendszerből vettük át. Ő a „Zulu”, a legidősebb altiszt, 15 vagy annál is több év szolgálati idővel, amiből 8-9 évet csoportban töltött el. Több szakterületen képzett, szintén a kiképzésért felel.

Bár nem a vezetői állomány része, de a felderítő altiszt a lelke a műveleteknek. Ő a mindentudó varázsló, az információk birtokosa. Követi a nemzetközi eseményeket, naprakész és jól tájékozott a nemzetközi hadszíntér alakulásáról. Akármilyen jó harcosokból is verbuválódik össze a csapat, az ő megszerzett információi híján nem nagyon tudják merre is kellene indulni, hogy csapást mérjenek az ellenségre. Fontos és nehéz munkát végez, olyan beosztás ez, amire születni kell. Külön gondolkodásmódot igényel, hiszen a feladatával soha nem végez, mindig van egy adat, amit hozzá tud tenni a mondanivalójához. Folyamatosan a képernyők közé temetve gyűjti az információt, adatokat elemez, ami a mai világban, a folyton változó viszonyok között az információ terjedésének sebességét tekintve, nem kis feladat. Tehát nem favágónak öltözve Glock-kal az oldalán járkál a bázison.

Jövő héten a műszaki és fegyveres specialistákkal folytatjuk.