Kiválasztó

A specifikus munka speciális szerszámot igényel. Így van ez az élet minden területén, ez alól a hadsereg sem kivétel. Ezért alakult ki úgy, hogy a már szolgálatot teljesítők közül válogatják ki az arra alkalmasakat, hogy különleges feladatokra képezzék ki őket.

Ha megnézzük a különböző nemzetek kiválasztóit, találunk különbségeket, viszont van bennük közös. Adott célra keresnek jelöltet, a kemény fizikai megterhelés része a programnak, több napig tart a válogatás és van benne valamilyen rendszer.

A különbségeket nevezhetjük akár kulturális különbségeknek is. Egy amerikai fiatalnak teljesen más a komfortzónája, mint egy magyarnak vagy horvátnak. De azt is tényként kezelhetjük, hogy az angol katona kényelmesebben áll az esőhöz, mint a görög. A skandinávok hidegtűrése pedig legendás. Ezért sem célszerű összehasonlítani a külföldieket a hazaiakkal. Természetesen jó keretet adnak mások módszerei, de nem árt mindig finom hangolni a „helyiekre”.

Lényeges különbségek adódhatnak országon belül is, hiszen más-más társadalmi háttérrel rendelkezők kerülnek egy csapatba a kiképzés során. Jó példa erre a kiválasztókon lezajló étkezés. A 10 nap alatt a jelöltek kevés időt kapnak az egyes feladatokra, ez alól az evés sem kivétel. Ez sem öncélú „szivatás”, mivel feladat végrehajtás során a táplálékbevitel nem a családi vacsorák idilljét idézi. Adott idő alatt, minél több tápanyagot kell a testbe juttatni, hogy ne éhesen kelljen harcolni, ha az ellenség félbeszakítja a falatozást. Néha az ebédre szánt idő percekben mérhető. Emlékszem, volt egyszer egy jelölt, alig két perc alatt mindig mindent megevett. Csak kanalat használt, a húst ette meg először, majd a köretet, süteményt, a levest a végén kiitta. A legkisebb fiúgyerek volt a családban, erősebb bátyai voltak, hamar megtanult gyorsan enni… Neki például semmilyen kihívást nem jelentett így elfogyasztani az ebédjét, míg másokat ez nagyon zavart.

Az időhiányt említve: hasonló tortúrának tűnik a hátizsákpakolás. A felszerelés ellenőrzéseket követően kevés időt adunk a visszapakolásra. Megjegyzem: a tizedik nap végére elég jól teljesítik a feladatot a bent maradtak. Hogy életszerű példával éljek, képzeljük el, hogy járőrbázison tevékenykedünk, éjjel van, és szükségünk van a zsákunkból valamire. Kipakolunk, hogy kivegyük, hiszen nem lehet 1-2 heti cuccot úgy berakni, hogy minden mindig kéznél legyen. És akkor szól a parancsnok, hogy feladat érkezett, szedelőzködjünk, indulás, gyorsan menetkésznek kell lenni. Háborúban nincs idő megvárni, míg kényelmesen elkészül az ember. Tényleg sokan nem hiszik el az elején, hogy azt a 20-25 kilónyi halomba pakolt felszerelést milyen hamar, milyen kis helyre be fogja préselni az idő előre haladtával.

Ezt a két példát azért ragadtam ki, mert bármilyen hihetetlen, nem egy ember adta fel hátizsákpakolás vagy zacskóból evés közben. Aki egy ilyen kis kényelmetlenség miatt besokall, vajon mennyi ideig bírná a harccal együtt járó stresszt?

Kiválasztó felmérő foglalkozáson – merthogy hivatalosan ez a neve – lényegében testvéreket válogatunk ki. Olyanokat, akikre rábíznánk az életünket, akikkel ki merünk menni külföldre, mert tudjuk, rajta nem fog múlni, hazatérünk-e. Ez bizalmi kérdés, ahol az alapot nem a kölcsönös szimpátia, hanem a mérhető teljesítmény adja. A történelem során többször bebizonyosodott, hogy a más körülmények során jól harcoló, csatát megjárt katonák nem mertek például kiugrani ejtőernyővel, vagy egyéb, addig nem mért képesség terén mutattak hiányosságot. Ezért, ha valaki kibukik a „pitbullról”, nem feltétlen jelenti a katonai életre való alkalmatlanságot, csupán annyit, ide nem felelt meg.

Unalomig ismételtük már, hogy a különleges erők katonája, mindig, minden körülmények között megfelelően teljesít. Egy mondatban összefoglalva, ez azt jelenti: mi a toledói pengét keressük. Állítólag az onnan származó kardok nem voltak valami kiemelkedő tulajdonságúak. Nem tartották az élüket jobban vagy törtek nehezebben, viszont azt a szintet, amit elvártak egy szál fegyvertől, azt mindig teljesítették. Biztos lehetett benne a megrendelő, hogy ha ezer kardot vásárolt, abból egy sem volt hibás, míg más gyártóknál előfordulhatott egy-két gyengébb darab is a szállítmányban.