Bravo, Charlie!

A „Bravo”-k

A fiatal jelöltek között ez a legnépszerűbb beosztás. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen kevés olyan macsós dolog van, mint egy teljesen felszerelt optikával ellátott terepszínű M4-es! Látványos, jól néz ki és a filmekben mindig lángcsóvát okádva aprítják vele az ellent. A fiúgyerekek amúgy is pisztolyokkal, puskákkal játszanak. Ebből a szempontból vagyunk páran, akik nem nőnek fel és felnőtt korban is megtaláljuk a saját „játékszereiket”.

Sokakban él az a kép, hogy ő a mesterlövész, rengeteget lő, kisujjában van minden fegyver, ballisztikai tábla, látja a kilőtt lövedéket. Egy „Bravo” tényleg puskabolond, tisztában van a szakirodalommal, aminek csöve van, azzal tud lőni, többen közülük külföldi iskolákban is végeznek. Képzése során ezres nagyságrendű mennyiséget lő el az összes rendszeresített fegyverrel. Bekötött szemmel is összerak alkatrészeiből öt-hat különböző fegyvert, de olyan prózai dolgokat is tud fejből idézni, mint például a lőtéren betartandó biztonsági rendszabályok.

Mivel a fegyveres specialista a legmagasabban képzett puskaforgató, a többieket is ő fogja oktatni. Lőszert igényel, lövészeteket, lőgyakorlatokat állít össze és - míg a többiek a saját képességeiket fejlesztik - ő a sípot fújja, a hibákat korrigálja a lövészetek alatt.

Rendszerint a civil életben is rendelkezik saját fegyverrel, néha sportlövői vagy vadász múlttal bír. Mikor mélységi felderítő alakulatból átnyergeltünk a különleges műveleti szakterületre, az egykori géppuskásokból lettek a fegyveres specialisták. Ez bevett szokás, hiszen jó taktikai érzékkel megáldva, ő cipeli a legerősebb sorozatlövő fegyvert a csapatban.

Hadd ragadjam meg itt az alkalmat, hogy a géppuskások munkáját méltassam. Az az elterjedt nézet, miszerint a géppuskások nem annyira okosak, viszont rendkívül erősek, degradálja a beosztást. Ennek eredete már a múlt homályába vész, mindenesetre hibás megállapítás! Szakaszparancsnokként a legnagyobb tűzerővel rendelkező eszközt biztos olyan katonára bíznám, aki elég okos és tapasztalt ahhoz, hogy parancs nélkül is felismerje és leküzdje a fontos célokat. Erre tökéletesen alkalmas egy motivált géppuskás. Amennyiben megnézzük az elmúlt száz év konfliktusait, láthatjuk, hogy egy jó géppuskással csatát lehet nyerni. Ezt már az első világháborúban is felismerték, visszaemlékezésekből tudjuk: a „masina puskát” nem engedték veszni hagyni, még sebesülten is önfeláldozóan működtették, míg eszméletüknél voltak.

A „Charlie”-k

A műszaki specialistát is legendák lengik körül. Amerikai elnevezése a „Charlie”. Sokan azt hiszik tűzszerész, holott kis túlzással kőművesbe oltott asztalos, villanyszerelői vénával megáldva. Talán a filmek okozzák ezt, vagy a média, nem tudni. Egy biztos: az építés és a rombolás is a feladatai közé tartozik.

Amit lehet, fel tud robbantani, ugyanakkor nem esik kétségbe, ha építenie kell pár gerendából és deszkából valamit. Sokszor autószerelők, kőművesek, ácsok, útépítő végzettséggel rendelkezők jelentkeznek erre a szakterületre. Ez az egyik legdrágább kiképzés – persze a maga módján mindegyik az – hiszen a kilenc hónap alatt, úgymond „nulláról” kell neki négy-öt szakmát megtanítani. Felel az álcázásért, erődítési munkákért. Van, aki lefoglalt fegyvereket, lőszereket semmisíthet meg, de sokszor hétköznapibb munkák jutnak osztályrészül, mint például azokat a helyi munkásokat irányítani, akik a bázis falához szükséges zúzott követ pakolják munkagépek és kéziszerszámok segítségével.

A „Bravó” -hoz hasonlóan neki is rengeteget kell tanulnia, így ide olyan jó eszű jelöltek kellenek, akik nem idegenkednek a matematikától, ugyanis a képzés során rengeteg képlettel, formulával találkoznak.

Következő cikkünkben a híradó és egészségügyi specialistáról lesz szó.