Március első napjaiban három állománycsoporthoz tartozó, összesen 270 katona kezdte meg különböző tartalmú és idejű kiképzését a szentendrei MH Központi Kiképző Bázison.
101 szerződéses legénységi állományú honvéd, 59 katonai végzettséggel nem rendelkező tiszthelyettes és 27 rajparancsnok jelölt lépett be a MH képzeletbeli kapuján, hogy eleget téve a kiképzési programban foglaltaknak felkészülten érkezhessen meg vagy érkezhessen vissza alakulatához.
E közben félidejénél tart a január 20-án bevonult szerződéses legénységi állományúak alapkiképzése.
A sokrétű, szerteágazó feladatokra a vezető, kiképző, biztosító és támogató állomány eddig is kész és képes volt (bár esetenként kért és kapott kiképzői támogatást az MH ÖHP-től is). Amiért ez mostanában mégis gyakrabban szóba kerül, azért van, mert a 2009. év a korábbiakhoz képest számos változást vetít előre. Sokasodnak a feladatok, amelyeket jól jelez a kéthavonkénti bevonulás (és ezzel együtt a kiképzés megszervezése), hét nagy nemzetközi rendezvény, továbbá az előre nem tervezhető, esetenként a média érdeklődésére is számot tartó programok, rendezvények.
Az egyébként is feszes igénybevételt tovább bővítik alkalmanként az MH más katonai szervezetei, a ZMNE, a Budapesti Tűzoltó Parancsnokság, rendőri szervek, a Honvéd Dream Team által támasztott kérések, elvárások. Egyes előrejelzések szerint a gazdaságban végbemenő változások foglalkoztatásra gyakorolt hatása az eddigieknél jobban kelti fel az érdeklődést az MH, mint munkaadó iránt, s ez várhatóan megnöveli a katonai szolgálatot választó, munkájukat elvesztett fiatalok számát.
Az egyébként oly kívánatos létszámgyarapodás ilyen hatásokra történő megvalósulása azonban már az alapkiképzés időszakában újabb kérdéseket vet fel a jelentkezők motiváltságával, a tudatos pályaválasztással kapcsolatban.
A már-már közhelynek számító kifejezés, a gazdasági válság hatásai között ott van az állomány életkörülményeinek szigorodása is, amely együtt a meglévő tiszt, tiszthelyettesi létszámhiánnyal, az egyes emberre jutó többletterhelés miatt a személyi motivációt is érinti.
A bázis március havi feladatterve hűen tükrözi az alcím „csúcsrajáratás" kifejezését. Ebben ugyanis a hónap során mintegy 300 konkrét vezetési, tervezési, kiképzési feladat, jelentés, ellenőrzés, rendezvény végrehajtása szerepel. A számok önmagukban természetesen nem értelmezhetőek, hiszen rendkívül eltérő tartalmú, idő- személyi- és technikai eszköz igényű feladatok húzódnak meg mögöttük.
A hétről- hétre sorra kerülő vezetői, parancsnoki és koordinációs értekezleteken a jelentésekből, probléma felvetésekből azonban jól érzékelhető, hogy a vezetői és végrehajtó állomány csak teljes erőbedobással, elhivatottsággal képes eleget tenni annak a követelménynek, hogy a bázis alaprendeltetése, a kiképzés, továbbra is a hagyományoknak megfelelően valósuljon meg.
