Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Kórház” a Borbély-hegyen

Szöveg: Szűcs László |  2008. november 24. 17:17

Egykoron légvédelmi rakétás alakulat állomásozott a kerítésen belül, ma krónikus betegeket kezelnek az épületekben. Huszonnégy éve ugyanaz a parancsnok irányítja az intézmény munkáját, s itt nem ismerik azt a kifejezést, hogy fluktuáció. A honvedelem.hu a HM ÁEK Verőcei Betegotthonban járt.

Azt hiszem, erre mondják azt, hogy festői környezet. A Verőcéről Aranyoskútra vezető út még ilyenkor november végén is csodálatos. Bár a vékony, mindössze egy sávos aszfaltkígyót most a már lombjukat vesztett fák szegélyezik, az ember könnyen el tudja képzelni a helyet a tavaszi-nyári zöldben ragyogva, vagy éppen az ősz millió színében pompázva…

A faluból a betegotthonig vivő utat el sem lehet téveszteni, hiszen végig kitáblázták. Aztán a folyamatos kaptató hirtelen elfogy, sorompó zárja le az utat, s rezzenéstelen arcú biztonsági őr kérdezi, mi járatban vagyok? Pedig itt nem megy ritkaságszámba egy idegen, a betegotthonba utalt páciensekhez ugyanis bármikor érkezhet látogató. Még így, hétköznap délután is tele a parkoló. Aki pedig nem rendelkezik autóval, azt a vasútállomástól menetrend szerinti autóbuszjárat hozza fel a betegotthonhoz.

1595881844
Dr. Németh Károly orvos ezredes, az intézet vezetője – ahogy ő fogalmaz – „régi bútordarab", hiszen az otthon megnyitása, egészen pontosan 1984 óta ő a parancsnok. Így természetesen a megalakulás körülményeit is jól ismeri. Mint mondja: a betegotthon helyén, a Verőce fölé magasodó Borbély-hegyen korábban egy légvédelmi rakétás alakulat működött. A főváros „körkörös" védelmi rendszerének részeként 1982-ig Dvina típusú légvédelmi rakéták bújtak meg a fák között. Aztán 1982-ben a Magyar Néphadsereg Honvédelmi Bizottsága úgy döntött, hogy az innen diszlokáló légvédelmi rakétaosztály helyén egy 100 ágyas rehabilitációs intézetet kell kialakítani. Az építkezést-átalakítást 1984. januárjában kezdték, s 1986. augusztusában már át is adták az objektumot, amely a Központi Honvédkórház kihelyezett részlegeként működött.

– Igaz, hogy hivatalos, ünnepélyes megnyitó nem volt, de 1986. november 10-én fogadtuk az első betegeket. Azóta ez a nap az intézmény csapatünnepe – mondja Németh ezredes, akitől a betegotthon történelmének további fontos eseményeit is megtudom. A rehabilitációs krónikus intézmény 2003. április 15-ig tartozott a Központi Honvédkórházhoz. Ekkor önállósodott, bár ez az állapot mindössze négy évig tartott. Az egészségügyi reform részeként ugyanis 2007. július 1-jétől az Állami Egészségügyi Központ részeként működik.

– A betegotthon szakterülete az úgynevezett krónikus betegellátás, ezen belül is a különféle, krónikus szív-, és érrendszeri, gerontológiai, neurológiai valamint daganatos megbetegedésekben szenvedő pácienseket látjuk el az intézményben – meséli dr. Németh Károly, akitől megtudom azt is, hogy ő azon magyar katonaorvosok közé tartozik, akik Leningrádban a Kirov Katonaorvosi Akadémián végezték tanulmányaikat. Orvosi diplomával a zsebében 1976-ban került vissza Magyarországra, s itthoni „tanulóévei" alatt dr. Németh István orvos vezérőrnagy, a honvédkórház főbelgyógyásza volt a „mestere". A tragikus körülmények között elhunyt tábornokra a mai napig példaképként tekint, így nem véletlen, hogy fekete-fehér fényképe irodájának falát díszíti.

Ezen a falon egyéként még két különleges oklevél is található. Mindkettő a betegotthon dolgozóinak segítőkészségét köszöni meg, mégpedig az 1999-es és a 2006-os dunai árvizek következményinek felszámolásában nyújtott segítségnyújtás miatt. Az otthon ugyanis a rendelkezésére álló technikai eszközökkel segítette a homok és a homokzsákok helyszínre történő szállítását, illetve az éppen szabadnapos dolgozók is ott voltak a gátakon és közreműködtek a töltések megerősítésében Verőcén, Kismaroson, Nagymaroson.

A katasztrófaorvosi-katonaiorvosi és szervezői szakvizsgával, illetve közgazdász menedzseri diplomával rendelkező igazgatótól megtudom: az elmúlt huszonkét évben az intézmény ágylétszáma is változott, s bármilyen furcsa nem csökkent. Tavaly áprilisban ugyanis húsz ággyal gyarapodtak, így pillanatnyilag 120 ágyon tudnak gyógyítani. Az ágykihasználás egyébként átlagosan 95 százalék körül mozog, s az intézménybe beutaltak csaknem kilencven százaléka igényjogosult.

1595881844
 

Igényjogosultnak az Állami Egészségügyi Központ megalakulásáig csak a Magyar Honvédségnél (illetve korábban a Magyar Néphadseregnél) szolgálók számítottak, tavaly július óta azonban a különféle rendvédelmi szerveknél dolgozók, illetve a vasutasok is kaphatnak beutalót az intézménybe. De természetesen – az utaltsági rend szerint – a Verőcén és a környékbeli településeken lakó, krónikus betegségben szenvedőket is ellátják a betegotthonban.

– Ágyszám növelés óta jelentősen lecsökkent a betegek várakozási ideje, jelenleg 1–3 hét alatt tudjuk fogadni a hozzánk beutaltakat. Akik minimum három hónapot eltöltenek nálunk, ám ez a kezelési idő egyszer még meghosszabbítható újabb negyed évvel – tudom meg az intézet vezetőjétől, aki ezt követően arról beszél, hogy a verőcei betegotthon országos hírű intézmény, mégpedig a magas színvonalú ápolás miatt. Az alapelv: a hippokrateszi eskü alapján meg kell adni mindent a betegnek, ami a panaszait mérsékeli, esetleg megszünteti. Emellett mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fájdalmát enyhítsék, – valamint ha elkerülhetetlen – méltósággal haljon meg.

A magas szintű ápolás egyébként annak is köszönhető, hogy a betegotthon egészségügyi szakállománya hosszú évek óta dolgozik együtt, jól ismerik egymást. Itt a fluktuáció szinte nulla, csak akkor történik „elvándorlás", ha valaki nyugdíjba megy. Helyére azonnal legalább három-négy jelölt közül választhatják ki a legjobbat. Az HM ÁEK Verőcei Betegotthonban jelenleg kilencvenhatan dolgoznak, közülük 54 az egészségügyi szakállomány, a többiek gazdasági-logisztikai területen tevékenykednek.

1595881844
 

– Ide hozzánk már megállapított diagnózissal, beállított gyógyszerezéssel és terápiával érkeznek a betegek. A mi dolgunk ennek az állapotnak a fenntartása, illetve ha lehetséges, a javítása – mondja dr. Németh Károly orvos ezredes, aki azt sem titkolja: az intézmény krónikus jellegéből adódóan húsz százalék körüli a halálozási arány, ám az itt dolgozók inkább arra büszkék, hogy sok beteg a beérkezéskor tapasztaltnál jobb állapotban kerül innen ki a kezelés végén.

Beszélgetésünk végén Németh ezredestől megtudom azt is, hogy az intézetbe beutaltaknál sajnos gyakran jelentkeznek különféle akut betegségek is, amelyeknek ellátására a betegotthonban nincsenek felkészülve. Éppen ezért néhány évvel ezelőtt együttműködési megállapodást írtak alá váci kórházzal – amely súlyponti intézmény – s így a „hirtelen szükséges" orvosi beavatkozásokat ott végzik. A váci kórház egyébként mentővel alig tíz percre van a verőcei intézménytől. De ha olyan szakellátásra van szükség, amely nincsen Vácott, akkor a fővárosba az Állami Egészségügyi Központba szállítják az otthonból a betegeket.

1595881845
Mivel szeretném a betegotthon területét körbejárni, az intézetvezető a gazdasági helyettes, Urbán András gondjaira bíz. Séta közben megtudom: a betegeket általában 1-2-3 ágyas szobában helyezik el, de van néhány 4 és 7 ágyas szoba is. A beutaltak közül, aki csak teheti, gyakran tesz sétát az épületek közötti erdős parkban, ahol tavasszal a madarak csicsergése, ősszel pedig a kisebb rágcsálók mozgása tanulmányozható hosszú órákon keresztül. S bár ilyenkor ősszel a hideg miatt kevesebben merészkednek ki nap közben az épületekből, nyáron szinte minden pad tele van levegőző betegekkel és hozzátartozóikkal.

– Annyira oxigén dús a levegő, hogy sokaknak az első néhány napban, míg meg nem szokták az itteni klímát, bizony fáj a feje. Mikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem itt dolgozni, én is így jártam – mondja Urbán András, majd megmutatja azt a kopjafát, amit tavaly november 10-én, az intézmény csapatünnepén avattak fel, mégpedig az otthonban elhunyt betegek emlékére. A kopjafát dr. Beer Miklós excellenciás és főtisztelendő váci megyés püspök avatta és szentelte fel. Egyébként neki köszönhető az is, hogy az otthonban rendszeresek a római katolikus misék. Minden második héten, szombaton tartanak istentiszteletet – mégpedig rendszerint „teltház" előtt – az intézmény egyik épületében kialakított helyiségben.

Betérve az egyik épületbe a gazdasági intézetvezető-helyettes mutatja: minden szobában televízió és hűtőszekrény van, s emellett az összes helyiséghez különálló fürdőszoba is tartozik. A szobák vizesblokkjait egyébként éppen az idén újították fel, több mint húszmillió forintot költöttek ezekre a munkálatokra. Emellett még egy nagy fejlesztés várható ebben az évben: egy svájci kórháztól száz darab „szinte vadonatúj" professzionális ágyat kap a betegotthon ajándékba. Ezekkel szeretnék lecserélni a jelenleg is használt, hagyományos ágyakat. A felszerelés egyébként nagyban segíti majd az ápolók munkáját, hiszen az ágyak elektronikusan emelhetők lesznek.

1595881845
 

A verőcei intézetnek mindemellett két érdekessége van még – tudom meg Urbán Andrástól. Egyrészt ma már egyedülálló, hogy egészségügyi intézményként még saját konyhával rendelkezik. Ez azonban nagy előny a betegek szemében, hiszen itt tényleg senki nem panaszkodik az étel mennyiségére és minőségére. A beszerzett alapanyagokat pedig a betegotthonban a számtalan gyümölcsfa termésével egészítik ki.

A másik különlegesség, hogy a betegotthon munkáját az „Időskorúak Gondozásáért" Honvéd Alapítvány is támogatja. Az ő segítségük nélkül nem tudnának a napilapokra előfizetni – az Állami Egészségügyi Központ által biztosított költségvetés ugyanis ezt nem teszi lehetővé –, illetve a betegszobákban található televíziók és hűtőszekrények beszerzését is az alapítvány által biztosított pénzből fogják tudni megoldani. A 2006-ban létrehozott alapítvány jövőre már az állampolgárok adójának egy százalékát is fogadhatja, így Urbán András – aki egyben az alapítvány kuratóriumának is a tagja – bízik benne, hogy az elkövetkező években még több anyagi támogatást tudnak nyújtani a betegotthonnak.

További képek:

1595881845
 

1595881845
 

1595881845
 

1595881846
 

Fotó: Szűcs László