Kőszegen volt cőger, mint Ottlik hősei

Radó Gyula 1944. október 15-ig, Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérletéig volt az egykori kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskola cőgere, vagyis mai szóval élve: kadétnövendéke. Mint mondja, a katonaság eszményétől később sem pártolt el, mert 1952-től 1956-ig, közvetlenül a forradalom előtti időszakig katonai szolgálatot teljesített.

„Azok a filmesek, akik elhagyták az országot a forradalmi események után, talpig úriemberek voltak, mert a felszerelést és technikát később visszaküldték, mások pedig, köztük Badal János (Jean Badal), a Franciaországban befutott operatőr és filmrendező pedig mindig segítette a magyarokat” – árulta el a Balázs Béla-díjas alkotó, akit csak harmincnégy évesen, 1968-ban vettek fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol film- és televíziórendező szakon tanult. Első játékfilmje, a Francia tanya Szakonyi Károly, Kossuth-díjas író azonos című kisregénye nyomán született, és bár 1972-ben mutatták be, még az idei évben is rendszeresen vetíti a köztévé. „Nem csak a női főszereplőnek választott Drahota Andrea színésznőbe, hanem Szakonyi munkájába is beleszerettem” – jelentette ki a direktor, aki szólt arról is: a második világháború után, 1946-ban egy lotaringiai tanyán, magyar katonák francia fogságáról szóló alkotásra pályafutása meghatározó munkájaként gondol.

„A filmkészítésnek – és minden művészeit produkciónak – az a lényege, hogy kíváncsi vagy-e. Ha kíváncsi vagy arra, amit csinálsz és arra, akivel együtt kell dolgozzál, az már siker. Ha nem vagy kíváncsi, abból szörnyű dolgok születnek” – összegezte hitvallását Radó Gyula, aki felelevenítette az adásban: Karinthy Ferenc, Kossuth-díjas szerző Halállista című világháborús tematikájú munkájából kubai és magyarországi helyszíneken forgatott televíziós filmet. Mint elmondta, a karibi országban többször dolgozott, többek között portréfilmeket és színházi természetű alkotásokat készítve.

Az idős rendező legutóbb egy kalandos életúttal rendelkező aranyifjú, Libik György személyéről készített filmet Bubryák István televíziós szerkesztővel és producerrel: az Egy jóházból való úrifiú botladozásai a politika és az érzelmek útvesztőiben és a Kiegészítő ecsetvonások Libik György portréjához című folytatás a koronavírus-járvány idején készült. A két portréfilm az augusztus 22-25. között Keszthelyen megrendezésre kerülő Bujtor István Filmfesztivál versenyprogramjában szerepel. Mint kijelentette, számára azért is fontos, hogy éppen az említett mustra közönsége láthatja a filmeket, mert azért hozta létre őket, hogy korábbi archív anyagok ne menjenek veszendőbe, másrészt Bujtor István ugyanolyan kedves kollégája volt, mint egy másik legendás színművész, a Kossuth-díjas Latinovits Zoltán, akivel először a főiskolai diplomázása előtt forgatott.

„Ha a filmet meg tudod úgy csinálni, hogy valaki megnézze és ne utálják, akkor van jövőd. Ha a második filmedet sem nézi meg senki, akkor ezt a pályát abba kellene hagynod!” – summázta Radó Gyula a pályán töltött hat és fél évtizedes tapasztalatait a Fokozott képhatás vendégeként, kiemelve: vannak olyan világháborús témák, amelyekből időskora miatt már nem tud filmet készíteni. A Francia tanya és a Halállista mellett azonban számos alkotásában foglalkozott a második világháborúval és a hazai zsidóság 20. századi sorsával, köztük A Lőw család száz éve című filmben, amelyben Kossuth tábori rabbijának, Lőw Lipótnak is emléket állított.

Az augusztus 13-án, keddtől elérhető interjút az adást szerkesztő Navarrai Mészáros Márton, a honvedelem.hu újságíró-szerkesztője készíti. A beszélgetés YouTube- és Spotify-csatornáinkon is látható és hallható.