„Köztünk élnek, mégsem tudunk róluk semmit”

Mit vártak a kilenc hónapon át tartó vizsgálat eredményeitől?

Itt élünk Közép-Európában, Magyarországon, magyar állampolgárként tízmillióan, és van köztünk körülbelül 200 ezer olyan ember, aki nem itt született, hanem egy másik ország állampolgáraként érkezett hazánkba. Köztünk élnek, mi mégsem tudunk róluk szinte semmit – amit tudunk, az viszont félrevezető lehet, sztereotípiákat táplálhat. Mi a sztereotípiák lebontása érdekében indítottuk hát ezt a projektet. Nem megváltoztatni szeretnénk az emberek véleményét, hanem meg akarjuk ismertetni a magyar társadalmat a bevándorlás témakörével, a migrációval.

Hogyan kezdtek neki a kutatáshoz?

A projekt 2009 decemberében zárult le. Mire volt jó ez a kilenc hónap? Fel lehet ilyen rövid idő alatt térképezni két oldal egymásról alkotott véleményét, előítéleteit?

A kilenc hónap folyamán elvégeztünk egy alapkutatást, elkészítettünk egy alapvető számbavételt, mely során feltártuk a már elkészült, utóbbi évtizedben született anyagokat, tanulmányokat. Kutatásokat vettünk górcső alá, és saját tapasztalatainkkal hasonlítottuk össze, a már elérhető tudásbázist igyekeztünk bővíteni. Talán a vidéki magyar társadalom szegmenseiben tudtunk a leginkább előrelépni, ahol a sztereotípiák, valamint az előítéletesség erősen jelen vannak, és reményeink szerint ezek egy kicsit talán helyükre kerülnek. Azok a retorikai megnyilvánulások, mely alapján azt is mondhatnánk, a magyar társadalom egy része idegenellenes, rasszista lenne, talán egy kicsit finomodnak és megmaradnak retorikai szinten. Persze ez sem megoldás, de talán árnyalja majd azt a képet, ami az Európai Unióban kibontakozóban van: miszerint Magyarország és a keleti blokk társadalmának jelentős része idegengyűlölő. Hozzáteszem, utóbbit sajnos uniós és magyar felmérések is alátámasztják.

Amellett, hogy a magyar társadalom előítéleteit kutatták, a másik oldalt is megnézték, ők mit gondolnak Magyarországról. A honlapon olvasható, hogy úgynevezett „életút-felméréseket" is végeztek a migránsok esetében. Mit jelent ez pontosan?

Igyekeztünk minél több bevándorlóval interjút készíteni, mely során életút felmérést is végeztünk. A portálon így minden megtudható arról, hogy ezek az emberek hogyan és miképpen, milyen indíttatásból hagyták el az otthonukat. Három fő szegmensben gondolkodtunk a kutatást illetően: az első szegmens az az ázsiai, kínai, vietnámi, távol-keleti megkeresettek csoportja volt, akiket nagyon nehéz volt elérni. Õk voltak azok, akik nagyon kevés többletinformációval szolgáltak a kutatáshoz. A másik szegmens a közel-keleti és afrikai csoport volt – azért vegyítettük őket, mert a magatartási mintáik picit hasonlítanak egymásra, és ők sokkal nyitottabban közelednek hozzánk, mi pedig könnyebben érjük el őket. A harmadik a balkáni csoport volt – a még az Unióhoz nem csatlakozott országok tartoztak ide, vagy éppen azok az országok, akik már megérettek a csatlakozásra, mint Horvátország vagy Szerbia, de bizonyos ismert okok miatt még nem csatlakoztak a közösséghez. A legérdekesebb az volt, hogy sok határon túli magyarral tudtunk beszélgetni. Nagyon érdekes volt látni, hogy ők hogyan látják saját társadalmukat. Volt több olyan határontúli magyar interjúalany, aki 7-8 éve Magyarországon él, ugyanakkor nem tekinti magát a magyar társadalom integratív részének, mert a magyar társadalom őket még mindig külföldinek tekinti. Ez egy megdöbbentő kép volt, de mindegyik, általunk vizsgált személynél valamilyen formában visszaköszönt ez a válasz. Azt hiszem, el kellene gondolkodni azon, hogy ha a magyar származású társunkat nem tekintjük a magyar társadalom részének, akkor miként is várható el, hogy a kínai vagy vietnámi bevándorlót annak tekintsük? A záró tanulmánnyal erre fel is fogjuk hívni a figyelmet.

Foglalkoztak külön a migránsokkal olyan szempontból, hogy valaki legális vagy illegális bevándorlóként, esetleg menekültként érkezett hazánkba?

Fontos kérdés, hogy mikor migrációról beszél az ember, mennyiben tudja szétválasztani a legális és az illegális migrációt, valamint a menekültkérdést. Félrevezető lehet, ha azt mondom, hogy a pályázat a Magyarországra vagy Európába csak legálisan érkező bevándorlókról szól, hiszen olyan kutatási eredményeket kaphatunk, melyek nem tükrözik a valós képet. Az illegális migránsok számáról – Magyarországon körülbelül huszonöt-harmincezer emberről beszélünk – viszont nincsenek pontos adataink, hiszen nem tudjuk, kik ők és hányan vannak. Csak néha lehet hallani a hírekből egy-egy elfogásról, de maguknak a hatóságoknak sincs pontos adatuk erre vonatkozóan. A menekültkérdéssel abszolút nem foglalkoztunk még, mivel annyira más a menekültek megítélése, olyannyira más indokok miatt választja hazánknak célországként, melyek ad hoc, spontán lehetőségeknek tekinthetők, míg a legális migráció azért részben tudatos hazakeresést jelent – tehát nagyon különböző a kép.

A projekt portálján számos interjút olvashat az érdeklődő. Ezek a beszélgetések különböző bevándorlókkal készültek, volt köztük emberjogi harcos vagy éppen doktor is. Hogyan érték el az interjúalanyokat?

Az első körben átlagembereket kerestünk. Az Afrika Tanulmányok nevű magazint készítő céggel karöltve kezdtük el az interjúalanyok felkutatását. A lap kapcsán már több éve foglalkozunk afrikai bevándorlókkal és olyan magyar diplomatákkal, akik Afrikában éltek és dolgoztak, valamint vannak a kontinensről ismereteik. Rajtuk keresztül az afrikai embereket viszonylag egyszerű volt elérni. A legkülönbözőbb szegmensből választottunk beszélgetőpartnert, így nyilatkozott a mauritániai közírótól kezdve a nigériai orvoson át, a legkülönbözőbb szociális szférában dolgozó civil szervezetnél dolgozó emberig mindenki. Azt kérdeztük meg tőlük, ők hogyan látnak minket, valamint szerintük a magyarok hogyan értékelik az ittlétüket. Érdekes volt látni, hogy sokkal nyitottabban mondták el a véleményüket, mint például az Ázsiából származó interjúalanyok – őket egyébként ismeretség útján, cserediákokon keresztül próbáltuk meg elérni. A legegyszerűbb mód azonban az, ha bemegyünk a kínai boltba, elmondjuk, mit csinálunk és felkérjük őket az interjúra. Bevontunk diákokat a pécsi egyetemről is, rajtuk keresztül több bevándorlót is elértünk. Mint mondtam, a harmadik szegmens a Balkán volt, itt szintén a Pécsi Tudományegyetemen keresztül próbáltunk meg kapcsolatokat feltárni. Azok az interjúkérdések, melyek működtek a másik két szegmensnél, azok a határon túli magyarok esetében nem, hiszen más tényezők dominálnak, nekik más itt lenni: itt tanultak, magyarok a szüleik, magyarok a szokásaik, az anyanyelvük. Komoly kapcsolati hálót alakítottunk ki a kilenc hónap során.

Olvasható a tanulmányokban, hogy a bevándorlóknál „ambivalens attitűdöket" fedeztek fel. Ez mit jelent pontosan?

Ez ismét a csoportbeosztásokhoz kapcsolódik. Ha nem egyértelmű választ kapunk bizonyos kérdésekre, akkor használjuk ezt a kifejezést. Egy olyan kérdést, miszerint mit gondol arról, hogy a magyar társadalom idegengyűlölő-e, nem lehet ennyire direkt módon feltenni. Arra próbáltunk választ találni, mennyire lehet az ilyen típusú kérdéseket árnyalni. Mikor megkérdezzük, hogyan érzik magukat Magyarországon, a válasz az, hogy jól. Mikor a párkapcsolatukra, családjukra, munkájukra, otthoni munkájukra próbálunk rákérdezni, akkor van, aki titkolózó álláspontot foglal el és nem mondja el gondolatait. Mikor visszaolvassuk a gépelt anyagot, akkor ébredtünk rá, hogy a „jól érzem magam" mennyire ambivalens akkor, ha lebontjuk bizonyos ciklusokra, akár a történelem bizonyos ciklusaira az adott személy válaszait! A magyar társadalom a rendszerváltás előtti, a rendszerváltás utáni, sőt, a 2006-os zavargások előtti és utáni Magyarország és magyar társadalom mást jelent annak a bevándorlónak, aki mondjuk 1978 óta él itt, és mást annak, aki 2002-ben érkezett ide Afganisztánból. Tehát különböző szemszögből, különböző életciklusokban, különböző munkát végző emberek számára a társadalom más és más jelentéssel bír, ezért sem jelenthető ki egyértelműen, hogy a magyar társadalom idegengyűlölő. A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a magyar egy nagyon sokrétű közösség.

Mi lesz a kutatás további sorsa?

Igyekszünk összesíteni az eredményeket. Szeretnénk azokra a kérdésekre is pontos választ találni, mint az illegális migráció és menekültkérdés, hiszen ezek olyan megoldásra váró ügyek, amelyek az Európai Unió mellett Magyarországnak, mint külső határországnak is problémát jelentenek. Tehát folytatjuk a kutatást, szeretnénk mélyebben beleásni magunkat, mert fontos hangsúlyozni, hogy a migrációs politika bevándorlással összekapcsolható integrációs lépései nem képzelhetők el szociálpolitikai, gazdaságpolitikai vagy nemzetközi politikai válaszok nélkül. Az adott ország gazdasági helyzete, szociálpolitikai képe határozza tehát meg, hogy a bevándorlók (nálunk 200 ezer, Franciaországban 5 millió, Németországban 3,5 millió) miként képzelik el az adott országban a jövőt. Ezekre a kérdésekre azért nagyon fontos már most keresni a választ, mert 15-20 éven belül részben a demográfiai folyamatok, részben az ökológiai kihívások, vagy gazdasági okok miatt Európa első számú célterület lesz a harmadik országból érkező bevándorlóknak. Ekkor azonban már nem feltétlenül lesz jó hozzáállás, ha elutasítjuk a bevándorlást, hanem meg kell próbálnunk értékelni a bevándorlók tudását, ahogy ezt például az Egyesült Államok ezt már nagyon helyesen teszi az elmúlt évtizedekben.