A huszonöt évvel ezelőtti népirtásra emlékeztek Ruandában

A megemlékezés keretében Paul Kagame ruandai elnök megkoszorúzza a népirtás Gisoziban álló emlékművét, ahol negyedmillió embert helyeztek örök nyugalomra. „Emlékezni kell, mert így tudjuk biztosítani, hogy ami a múltban történt, nem ismétlődik meg" – mondta a 26 éves Olive Muhorakeye, egy túlélő.

Délután vezető politikusok is csatlakoztak a parlamenttől a nemzeti labdarúgó stadionhoz tartó emlékmenethez, ez utóbbi helyszínen fáklyás virrasztást tartottak. A megemlékezésre legalább tíz államfő, valamint Julie Payette kanadai főkormányzó és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is részt vett.

Negyed évszázaddal ezelőtt az áldozatokkal machetével vagy lőfegyverrel végeztek, ha templomokba vagy iskolákba menekültek, az épületeket rájuk robbantották, a nőket kivégzésük előtt megerőszakolták. Naponta legalább 10 ezer embert gyilkoltak meg. A tuszi kisebbség 70, a ruandai lakosság több mint 10 százaléka halt meg. A harcok 1994 júliusában értek véget, amikor a Paul Kagame vezette, tuszi lázadó Ruandai Hazafias Front Ugandából benyomult az országba és átvette az országban az ellenőrzést.

Emmanuel Macron francia elnök a ruandai népirtás emléknapjává kívánja nyilvánítani április 7-ét – közölte Párizsban a francia elnöki hivatal. Macront is meghívták a Kigaliban tartott megemlékezésre, de maga helyett személyes képviselőjeként Hervé Berville nemzetgyűlési képviselőt, az 1994-ben Franciaországban örökbefogadott tuszi árvát küldte Ruandába. A francia elnök szolidaritását fejezte ki a ruandai néppel és együttérzését tolmácsolta az áldozatoknak és családtagjaiknak – áll az elnöki hivatal közleményében.

Franciaország szerepe a történtekben – így a Habryarimana elnöknek 1990 és 1994 között nyújtott katonai támogatás mértéke és népirtást kiváltó merénylet körülményei – máig vitatottak.