Bonnie és a Beaufighter

A történet egy meglehetősen hétköznapi kutyasétáltatással indult: Debi Hartley és Graham Holden nevű illetők – kihasználva a napsütéses, kellemes időt – szokásos tengerparti sétájukra indultak Bonnieval. Nem számítottak semmi rendkívülire, hiszen jó húsz éven át gyakorta jártak arrafelé. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor furcsa roncsokat fedeztek fel. Kíváncsi emberek lévén rögvest dokumentálták is a történteket (lásd a fényképeket), majd kutatómunkába fogtak.

Később persze a CNN is értesült a történtekről, és rögvest a Brit Királyi Légierő Múzeumához fordultak. A múzeum illetékesei szerint a Brit Királyi Légierő, 254. repülőraj, JM333 lajstromszámú gépének maradványait találhatták meg, amely 1944. április 21-én zuhanhatott le. Nem sokkal a felszállást követően mindkét propeller leállt, de a személyzetnek sikerült teljes épségben megmenekülnie. Ez annál is inkább csodával határos, mert ahhoz, hogy visszaérjenek a közeli légibázisra, aknamezőn kellett átverekedniük magukat.

A Beaufighter brit fejlesztésű nagy hatótávolságú, kétszemélyes, kétmotoros, többcélú nehéz vadászrepülőgép volt a második világháború idején. A típus fejlesztését és gyártását a Bristol Aeroplane Company végezte a Beaufort torpedóbombázó típus alapjain, a neve is innen származik (Beaufort-fighter). A gyár 156-os jelzésű típusa (Bristol Type 156).

Az elődtípus rövid életétől eltérően a Beaufighter hosszú szolgálati időt tudhat a háta mögött, bevetették a világháború legtöbb hadszínterén: Nyugat-Európától kezdve Észak-Afrikán át a burmai hadszínéren, Észak-Ausztráliában és Amerika keleti partjainál is. Elsőként éjszakai vadászként alkalmazták 1940-ben, majd vadászbombázóként, végül a Beaufort kivonása után torpedóbombázóként is megállta a helyét.

Állítólag a világon összesen öt teljesen ép példány akad ebből a géptípusból.