Fokozódik a feszültség Maliban az elnökválasztás közeledtével

Noha sem az ENSZ illetékesei, sem a helyi politikai erők nem biztosak abban, hogy nem korai a július 28-ai időpont a választásra, az alkotmánytanács összesen huszonnyolc jelölt indulását hagyta jóvá. Érdekesség, hogy az indulók között nő is akad – teszi hozzá a szakértő. A második fordulóra a tervek szerint augusztus 11-én kerülhetne sor. A választási kampány július 7-e óta tart, ám a gyakorlati lebonyolítás mindennek tűnik, csak problémamentesnek nem: Csizmadia Sándor tájékoztatása szerint noha a területi közigazgatási miniszter úgy nyilatkozott, minden feltétel adott a voksolás átlátható és hiteles lebonyolításához, a helyi bizottságok komoly hiányosságokról számoltak be a szavazás technikai lebonyolítása terén, sőt, a múlt héten az egyik jelölt hivatalosan is kérte a halasztást – nem hosszú idővel –, majd mások is csatlakoztak hozzá. Igényük alapján legfeljebb három hónappal tolnák el a referendumot, hogy ne alakuljanak ki esetleg kaotikus viszonyok az országban a választások kapcsán.

Jól mutatja a helyzetet, hogy eddig mindösszesen a szavazásra jogosultak 27 százaléka vette át a biometrikus azonosításra szolgáló választási kártyákat, nem tisztázott, milyen módon adhatja le voksát az a 170 ezer menekült, aki a környező országokban él, az északi Kidal tartományban pedig még pontos listák sincsenek. Csizmadia Sándor hozzáteszi: a ramadán szintén nehezíti a kampányt, a jelöltek szinte csak reggelenként tudnak kampánybeszédeket mondani, hiszen estére mindenki teljesen elcsigázódik a koplalástól. A most megkezdődött esős időszak sem könnyíti a jelöltek dolgát.

A fenti tényezők ugyanakkor a jelek szerint nem akadályozhatják meg a választások megtartását, a belügyminisztérium hallani sem akar halasztásról. Franciaországon túl az Európai Unió is a július 28-ai dátum mellett tört lándzsát: Maliban április óta folyik az EU ötszáz fős kiképzőmissziója, amelynek keretében háromezer mali katona kiképzését vállalta a közösség négy részletben. Az év végéig kétezer francia katona is segíti az országban a kéksisakosok tevékenységének megkezdését. A legégetőbb feszültségek Kidalban állnak fenn, ahol a tuaregek eleinte még ahhoz sem akartak hozzájárulni, hogy mali katonák legyenek jelen a területen. E vonatkozásban Burkina Faso közvetített a felek között, és sikerült is tető alá hozni egy egyezményt a választásokról, ugyanakkor a gyakorlatban mindez kevésbé tűnik működőképesnek: mindössze százötven katona vonult be a területre, de már azóta is komoly feszültség alakult ki az arab, a tuareg és a fekete lakosság között. Ennek egyik oka, hogy utóbbiak – akik a nagyon erősen hierarchikus tuareg társadalom tizenhárom osztálya közül a legalacsonyabbikba tartoznak, és a mai napig rabszolgának tekintik őket – az utcán ünnepelték a mali katonákat, ami óriási felháborodást váltott ki a tuaregek körében.

Ilyen körülmények között persze az a fő kérdés, adhat-e a választás kellő belső legitimitást annak, akit megválasztanak az alacsony részvétel mellett. Csizmadia Sándor szerint mindez erősen kérdéses, a külső legitimitás azonban nem – az új elnök ugyanakkor minden szempont szerint óriási kihívások előtt áll, hiszen az egész társadalom újjáépítése vár rá. Mindezt a hadseregen belül továbbra is fennálló ellentétek is nehezíthetik, hiszen a közlegények és az altisztek, illetve a tisztek viszonya hagyományosan nagyon rossz. A tizenkétezer fős kéksisakos békehadtest jelenléte valószínűleg sokat számít majd, de az is biztos, hogy az országból elűzött terroristák is kezdenek ismét erőre kapni: a jelek szerint Dél-Líbiában alakítják ki új központjukat.