Meghalt Sean O’Callaghan

A hatvankét éves férfi vízbe fulladt Jamaicán, ahol lányánál volt látogatóban – közölte a pénteki brit sajtó.
Sean O’Callaghan Írország déli csücskében, az IRA egyik erősségének tekintett Kerryben született 1954 októberében. Apja is tagja volt a szervezetnek, s úgy nőtt fel, hogy nagyanyja azt szajkózta, az egyedüli jó rendőr a halott rendőr. Tizenöt évesen csatlakozott az IRA-hoz, de nem annak marxista irányultságú és a politikai küzdelmet preferáló, hanem az ideiglenes szárnyához, amely a merényletek és a terror útját választotta.

Tizenhét évesen fél évre börtönbe került, utána kiképzőtáborokat szervezett Kerryben. Tizenkilenc évesen már a hírhedt észak-írországi Kelet-tyrone-i Brigád tagja volt. Első áldozata 1974-ben egy protestáns tanárnő, az egyik ulsteri védelmi egység tagja volt. Három hónappal később kilenc lövéssel végzett a rendőrség omagh-i különleges egységének amúgy római katolikus vezetőjével.
Az észak-írországi biztonsági erők elleni több akcióban és merényletben is részt vett az 1970-es évek első felében. Egyre magasabbra emelkedett a ranglétrán, ifjúkori idealizmusa azonban kiábrándultságba fordult, főleg az IRA vezetőinek cinizmusa és viszálykodása miatt. 1975-ben otthagyta az IRA-t, Angliába költözött, kispolgári életet élt.

A királynő rokona, Lord Mountbatten meggyilkolása azonban olyannyira felháborította, hogy 1979-ben újra csatlakozott a milíciához, de ekkor már fizetett informátorként. 1979 és 1985 között az IRA déli parancsnokságának vezetője volt, besúgóként pedig az ír rendőrség különleges részlegének dolgozott.
Több merénylet meghiúsításában is részt vett, köztük a brit trónörökös, Károly és hitvese, Diana ellen 1983-ban végrehajtani tervezett terrortámadás megakadályozásában. Az IRA pokolgépet akart robbantani a londoni Dominion Színházban, ahová a hercegi pár a Duran Duran együttes jótékonysági koncertjére volt hivatalos. Sean O’Callaghan később a The New York Times című lapnak elmondta, rá várt a feladat, hogy a 12 kilogrammnyi nagy hatású robbanóanyagot és az időzítő szerkezetet elhelyezze a királyi páholy mögötti férfi mosdóban. Riasztása alapján azonban a merényletet „elfojtották" a hatóságok, a brit rendőrség pedig olyan közleményt hozott nyilvánosságra, amely alibit biztosított számára a sikertelen akcióért. A terv bevált, O’Callaghan nem bukott le.
1984-ben az ő információi alapján kapcsolták le a Marita Ann nevű hajót, rajta hét tonna fegyverrel és robbanóanyaggal.

Informátorként tett szolgálatai révén az IRA hozzávetőleg 50 tagja került rács mögé.
1985-re azonban forró lett a lába alatt a talaj, Angliába menekült, és az általa elkövetett gyilkosságok okozta lelkifurdalás miatt feladta magát a brit rendőrségnek. Többszörös életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de 1996-ban kegyelmet kapott.
Szabadulása után a megtorlástól tartva bujkálni kényszerült, nem volt állandó lakcíme, bankszámlája, és mindig taxival utazott. Hányattatásai ellenére publikálni kezdett, azokat a veszélyeket taglalta, amelyet szerinte az IRA jelentett a demokráciára és a szabadságra nézve. Az évek során a republikánus mozgalom legkövetkezetesebb, legnagyobb tiszteletnek örvendő bírálója lett – írta róla a The Daily Telegraph című brit lap. A köztársaságiak azonban azt hangoztatták, O’Callaghan fanatikus és hazudik, de legalábbis kiszínezi a dolgokat.

Az IRA egykori tagja 1998-ban The Informant (A besúgó) címmel adta közre a visszaemlékezéseit tartalmazó könyvet. A milíciáról birtokában lévő tudásnak még az idén is hasznát vették a hatóságok, amikor információkat szolgáltatott egy belfasti nyomozáshoz az Észak-Írországot három évtizeden át sújtó felekezeti erőszak egyik legvéresebb esetében, az 1976-os kingsmilli vérengzésben, amelyben tíz protestáns gyári munkással végeztek vélhetően az IRA tagjai.