„Legyen bakancs, gyakorlóruházat, málhamellény és hátizsák”

Csak be kell kapcsolni a híradót, netán az internetet ahhoz, hogy lássuk: a világ megváltozott körülöttünk, és ebbe a honvédség is beletartozik. Mindezek a változások, illetve a bolognai rendszer átvétele a felsőoktatásban magával hozta, hogy a hallgatók nagyon magas szintű elméleti és gyakorlati tudása mellett az utóbbi időben némileg elmaradtak a gyakorlati katonai ismeretek. A Ludovika Zászlóalj ezt a hiányt hivatott pótolni. A Honvéd Vezérkar főnökének útmutatása szerint az általunk nyújtott képzésnek arról kell szólnia, miként kell korunkban tisztként viselkedni, melyek azok az általános követelmények, amiknek meg kell felelni. Ma már nem elegendő az, hogy a zászlóaljak, csapatok, alegységek, irodák, műhelyek egy nagyon jól képzett tisztet kapnak. Meg kell teremteni azokat a feltételeket is, melyek révén a nagy tudású tisztekből tényleges tiszti viselkedésmintákat követő katonák, kollégák lesznek. Mindehhez az alapokat a jelenlegi kabinetfőnök, dr. Szarka Gábor tette le még tagozatparancsnokként, illetve a Ludovika Hallgatói Zászlóalj parancsnokaként.

Vagyis a Ludovika Zászlóalj felállítása is azt az elmúlt egy évben sokat hangoztatott elvet hivatott alátámasztani, mely szerint katonának lenni nem foglalkozás, hanem hivatás.

Igen, így van. A hivatásos tiszti életpályát alapvetően nem munkaként kell végezni, ehhez azonban a tisztjelöltekben, a hallgatókban ki kell alakítani a tiszti gondolkodásmódot. Ezt segíti majd elő a Zászlóalj. A hallgatóknak az alapkiképzést követő időszakban nemcsak a tanulásra kell majd koncentrálniuk az egyetemen, hanem a katonai hivatásból fakadó kihívásokkal is szembesülniük kell, legyen szó kiképzésről, ellenőrzésről, a tiszti etika vagy erkölcs kérdéseinek vizsgálatáról.

Milyen változásokat eredményez mindez a szervezeti hátteret tekintve?

A szervezeti hátteret illetően a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jelenlegi tisztjelölt-hallgatói új jogállást kapnak: ez az úgynevezett honvéd tisztjelölti jogállás. Azok a jelenleg hallgatói státusszal rendelkezők, akik 2011. február 1-jével vállalják a honvéd tisztjelölti állományba vételt, a Magyar Honvédség tényleges katonai állományába, a Honvéd Vezérkar főnökének alárendeltségébe kerülnek. Emellett természetesen továbbra is az egyetem hallgatói és polgárai maradnak.

Szerencsére nem kell feltalálnunk semmi újat. A cél annyi, hogy ráerősítsünk a képzés katonai oldalára, hiszen a létező szakirányok már így is kiváló szintű oktatást biztosítanak. Az oktatás, illetve az egyetem portfóliója a jelenlegi elképzelések szerint nem is változik, viszont a megszerezhető tudás tárháza innentől fogva a mi kiképzésünkkel is kiegészül. A Zászlóalj szerepe tehát az általános katonai kiképzésben jelenik meg. Ki szeretnénk egymást egészíteni a ZMNE oktatói gárdájával, hozzájuk igazítva a mi programunkat: általános lőkiképzés, általános harcászat, tereptan, szolgálati szabályzat, alaki foglalkozás jelentik a kiképzési anyag gerincét. Mindez természetesen nem az egyetemi órák, hanem a hallgatók szabadidejének rovására megy majd. Az egyetemtől emellett lehetőséget kapunk különböző kiképzési napok beiktatására is: bizonyos területen összesűrítik majd a tanórákat, mi pedig kiképzési foglalkozások végrehajtására tudjuk felhasználni az így fennmaradó napokat.

Szigorodnak-e a hallgatókra vonatkozó rendszabályok?

Igen. Egyfelől maximálisan be fogjuk tartatni mindazt, ami a szolgálati szabályzatban és az alaki szabályzatban szerepel. Mindez természetesen az öltözködésre is áll. Ugyanígy az etikai, erkölcsi normákat is szigorúan be kell tartaniuk: ez a gyakorló parancsnoki rendszertől kezdődően mindenre kiterjed, hiszen katonai mivoltunkból fakadóan a szabályzók betartása, betartatása az egyik legfontosabb követelmény. A hallgatók napirendje is változni fog, gyakorlatilag minden délután a miénk lesz. Eddig megtörténhetett, hogy a diák 14 órakor befejezte az óráit, kiment a városba, aztán másnap reggel 6-kor visszajött. Az elődöm már megkezdte ennek felszámolását, én már csak kiteljesítem az ő törekvéseit. Vagyis 14 órától minden nap sorakozó lesz, majd parancskihirdetés, alaki foglalkozás, délutáni szakkiképzési foglalkozások. Ha mindennek vége van, természetesen továbbra is kimehetnek majd a városba, hogy – alapvető állampolgári jogként – eltöltsék a szabadidejüket.

Tehát ha jól értem, a hallgatóknak többet kell majd teljesíteniük, méghozzá keményebb, katonásabb körülmények között.

Pontosan ez a helyzet.

Ők maguk miként élik meg ezeket a változásokat?

A hivatalos és nem hivatalos visszajelzések alapján is rendkívül pozitívan. Aki tényleg katonatiszt szeretne lenni, az várja a katonás jelleget, a kiképzéseket, egyáltalán azt, hogy katonai jellegű körülmények közé kerüljön. Vagyis a hallgatók nagyon várják a változást, sőt, önálló kezdeményezések érkeznek tőlük olyan feladatok végrehajtására, ami a elősegíti összekovácsoltságot, az identitástudatot, a zászlóaljhoz való tartozást.

A honvédelmi tárca és a Honvéd Vezérkar főnöke egyértelműen megfogalmazta az elvárásait: a katonai irányt kell követnünk, a kor színvonalának megfelelő képzettséggel, tudással rendelkező tiszteket kell biztosítani a csapatok részére. Maximálisan szem előtt kell tartani és ki kell elégíteni a fogadók igényeit: mentálisan és fizikailag egyaránt feladatra kész tiszteket kell kibocsátani az egyetem kapuin.

Milyen feltételek szükségesek ehhez?

Nagyon egyszerűen szoktam fogalmazni: legyen bakancs, gyakorlóruházat, málhamellény és hátizsák. Ennyi. Ez a kiképzés, felkészítés nem támaszt hatalmas technikai- vagy eszközigényt, nem kellenek hozzá jelentős beruházások, haditechnikai eszközök. A szükséges feltételeket az elöljáró biztosítani tudja részünkre, nagy részük már rendelkezésünkre is áll.

Személyes szinten, parancsnokként mivel tud hozzájárulni a képzéshez, tekintetbe véve kiterjedt missziós múltját?

Az én feladatom alapvetően a vezetés, az irányítás, a munkafolyamatok ellenőrzése és kézben tartása. A kiképzésbe természetesen én magam is be tudok kapcsolódni, hogy átadjam a tudásomat a hallgatóknak, illetve meg tudom keresni azokat, akik a legjobb, legnaprakészebb, leginkább használható információkat tudnak közvetíteni feléjük. Olyan tapasztalt, nagy tudású katonákról van szó, akik megfelelően át is tudják adni az ismereteiket. Ami a kérdést illeti, a beosztásomból fakadóan sajnos kevés időm lesz konkrét oktatási tevékenységre, hiszen én elsősorban a szervezési, menedzselési, koordinálási feladatokat vállaltam. Ugyanakkor – és itt kapcsolódnék az imént elhangzottakhoz – a hallgatók már engem is megkerestek, megkérdezték, lenne-e lehetőség arra, hogy hetente egy-két délután előadásokat tartsak nekik a missziós tapasztalataimról, azok nyilvános részéről. Vagyis nem élménybeszámolóról van szó, hanem a tényleges tudás, a tapasztalatok átadásáról, esetfeldolgozásokról. Ez is a nyitott, érdeklődő hozzáállást mutatja.

Fotó: Rácz Tünde