Madagaszkár királya
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. október 2. 7:11Történelmünkből számtalan olyan embert ismerünk, akik ugyan ilyen-olyan okokból elhagyták az országot, mégis kultúrák, nemzetek fejlődését befolyásoló személyiségként emlékezhetünk rájuk. Ilyen ember Benyovszky Móric is, akire a lengyelek nemzeti hősükként tekintenek, míg a szlovákok honfitársukként tartják számon. Mi, magyarok keveset foglalkozunk vele. Az iskolai oktatásban éppen csak megemlítik tevékenységét, s az országban mindössze egyetlen utca viseli a nevét, Budapesten. Ott található a Magyar–Madagaszkári Baráti Társaság, amely Benyovszky emlékét ápolja.
Magyarországon először 1886-ban – halála után 100 évvel – írtak róla könyvet; ennek szerzője nem más volt, mint Jókai Mór, akit szülei Benyovszky Móric után neveztek el, s aki gyermekkora óta készült arra, hogy írjon „névadójáról".
A vagyonos családban felnőtt Benyovszky életét nagyban befolyásolta az, hogy apja halálakor örökösödési vitába keveredett, amelynek végén Mária Terézia megfosztotta birtokaitól. Kalandos élete voltaképpen ekkor indult; előbb Lengyelországban telepedett le, ahol meghamisította születésének dátumát – 1746-ról, 1741-re –, hogy katonának állhasson. Az oroszokkal vívott háborúban aztán súlyosan megsebesült és fogságba esett. Kamcsatkára száműzték, ahol műveltségének köszönhetően kivívta a helyi kormányzó bizalmát.
Ekkor készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. Két év elteltével a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett és kiáltványt fogalmazott meg, ami a későbbi orosz forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául is szolgált. Több sikertelen próbálkozás után – a kamcsatkai kormányzó lányának romantikus rajongását elfogadva, egy elrabolt hajó fedélzetén – végül meg tudott szökni a fogságból.
Írásunkat a Magyar Honvéd magazin október 7-én, pénteken megjelenő számában olvashatják el!
