Majdnem ezer kitüntetés a dobozokban
Szöveg: Demeter Ferenc | 2008. április 17. 9:02Nem mindennapi elfoglaltságot talált magának Gobányi Sándor: a nyugállományú alezredes egy életen át gyűjtötte a kitüntetéseket, érdemérmeket, és ezeket mutatja be az érdeklődőknek. Napjainkra közel ezer darab, hazai és nemzetközi kitüntetés van a birtokában.
A gyűjtőszenvedély kialakulása a gyermekkorra vezethető vissza. Gobányi Sándor édesapja a háborút megelőzően a Magyar Királyi Honvédség légierejében szolgált, és több értékes kitüntetést kapott. A fiatal gyermek érdeklődését először a szépen megművelt fém keltette fel, majd később érdekelni kezdte a kitüntetés eredete és az a történet is, amiért ezt az elismerést édesapja megkapta.
A tulajdonába került kitüntetésekre ma is úgy tekint, mint egy művészeti alkotásokra, mert ahogy ezeket megformálják, elkészítik, annak mondanivalója van. Másrészt az érmék mögött egy kor, egy társadalom történelme húzódik meg, amit a külsőségében szintén ki kell, hogy fejezzen. Harmadszor, de nem utolsósorban egy emberi élet története is felfedezhető a kitüntetéseknél, pontosabban amiért valaki azt elnyerte, megkapta.
A gyűjteményben jellemzően katonai kitüntetések szerepelnek. Az érdemérmektől az érdemrendekig sok minden megtalálható a kollekcióban, és a képzeletbeli vitrinekben közel 50 nemzet képviselteti magát az érmeik által.
Történelmileg a kitüntetések rendszerét azért vezették be, hogy
Gobányi Sándor úgy gondolja, hogy egy éremgyűjteménynek nem csak a legnagyobb és a legjelentősebb állami kitüntetéseket kell tartalmazni, mert azokat csak egy szűk réteg tudhatja magáénak. Az ilyen kitüntetésben részesülő emberek és a munkájuk ismert a közvélemény előtt, mert híres emberként és művészként állandóan reflektorfényben vannak.
Különösen megmaradt benne az az eset, amikor az egyik kiállításán egy egyszerű bácsi az unokájával nézegette a kitüntetéseket. Egyszer a kisfiú örömmel felkiáltott: „Papa! Neked is van ilyened!" A bácsika nagyon meghatódott és erősen küszködött a könnyeivel, mert nagyon jól esett neki az, hogy az unokája felismerte az otthon lévő kitüntetése igazi értékét.
A érmek anyaga, kidolgozottsága a kitüntetést alapító korszakról és a nemzet éremművészetének a helyzetéről is sokat elárul. Ezért tartotta fontosnak, hogy a magyar érmek mellett a külföldi országok kitüntetési is megjelenjenek a gyűjteményében, mert az egymás mellé tett érmek a történelem felidézésén túl lehetőséget adnak a kultúrák összehasonlításra is. Jelentős számú kitüntetéssel rendelkezik a hazánk közvetlen környezetében élő népektől, de azért van egy nagy bánata: az egykori Csehszlovákiából egyet sem sikerült szereznie. Van külön cseh és szlovák kitüntetése, de a két ország egyesített időszakából egyetlen egy sincs.
Úgy tartja, hogy valami szépet megszerezni élmény, birtokolni teher és a köz számára elérhetővé tenni felelősség. A kitüntetések állandó kiállítása biztosított volt, amíg a Taszári Repülőbázis a rendszerben ált. A csapatmúzeummal egy épületben helyezték el, azzal szerves egységben állították ki. Gobányi Sándor büszke arra, hogy ezt az állandó kiállítást az évek alatt nagyon sokan nézték ezt meg. Leghíresebb vendége 2003. február 23-án Tom Lantos volt.
Jelenleg a gyűjtemény dobozokban van. Az elmúlt időszakban próbálkozott eseti kiállítások megszervezésével, megjelent a gyűjteménye falunapokon, vagy egyéb más fesztiválokhoz kapcsolódva állították ki az érmeket. Legutóbb 2007 őszén a Kaposvár melletti Várdán volt egy ideiglenes kiállítása. Fontos az érmék biztonságos elhelyezése, ezért az anyagot tárolókban kell tartani, mert a látogatók részéről nagy a kísértés, hogy kézbe vegyék a kiállított tárgyakat. Ám a gyűjtőnek azzal is szembesülnie kellett, hogy a kitüntetéssel rendelkezők annak értékét felismerve ugyan előveszik és leporolják a fiókokba elrakott ereklyéiket, de azokat ma márnehezebben adják oda a gyűjtőknek.
Gobányi Sándor számára az összes megszerzett érem kedves az elsőtől az utolsóig, mert minden szerzeménynek története van. Akad, amelyik több közvetítőn keresztül jutott el hozzá, a másik azért kedves, mert hosszú évek levelezését, utánjárását követően került a birtokába, de van olyan kitüntetés
Különösen kedves számára azonban a Lentz Miklós amerikai nyugállományú alezredestől kapott kitüntetés, amely a „Bíbor Szív" nevet viseli. Lentz a szerb válság idején, mint magyarul jól beszélő amerikai tiszt, kommunikációs feladatokra lett felkérve. Ez azt jelentette, hogy az amerikai csapatok hátországi kapcsolatainak kialakításáért kellett itt Taszáron dolgoznia. Jó munkakapcsolatot alakítottak ki, ezért az amerikai tiszt jól ismerte Gobányi Sándor hobbiját. Egy alkalommal ennyit mondott: „Ezt kapd ki!" És letette az asztalra a Bíbor Szívet. Ezt a kitüntetést az amerikai hadseregben azok kapták meg, akik nagyon kiemelkedő, hősies tettet hajtottak végre harci cselekmények során. Õ egy vietnami bevetése után kapta meg az elsőt.
És a legújabb? A következő szerelem, de reméljük, nem az utolsó!Finnországból vár egy kitüntetést, ami május végén kerül hozzá. Ez egy, az orosz-finn háború idején adott kitüntetés, amit a hősi helytállásért kaphattak meg a finn katonák. Ez is egy ritka példány, de nem fog kilógni a már meglévők sorából.
