Marne térségében ért véget az első világháború

1914-re a Német birodalom megszállta Belgiumot és Franciaországot. A gyors előrenyomulás azonban megakadt és a nyugati frontos évekig elhúzódó állóháború bontakozott ki, mely számolatlanul követelt áldozatokat, anélkül, hogy egyik, vagy másik fél döntő győzelmet tudott volna aratni. Az 1914-től 1918-ig elhúzódó ütközetek között számosat külön is megemlít a hadtörténelem.

Vegyes hadi sikerek, alacsony harci morál

Már a megszállás első évében lezajlott az első marne-i csata. Az egy hétig tartó harcokban a szövetségesek több mint egymillió, míg a németek közel másfélmillió embert vezényeltek a harctérre. Előbbiek vesztesége meghaladták a 260 ezer főt, míg az utóbbié 20 ezerre rúgott. A csata a szövetséges döntő stratégiai-taktikai győzelmével ért véget. Ne sokkal ez után a verség után volt az első csata Ypres-nél, amivel a németek a keleti fronton megindított offenzívájukról akarták a figyelmet elterelni. Az első hamarosan egy második is követte, amiben a Német Birodalom először alkalmazott nagy mennyiségben mérges gázt. A támadásban 70 ezer szövetséges mellett 35 ezer német katona is odaveszett. 1915-ben az antant ellentámadásba ment át, aminek következtében Erich von Falknhayn belátta: nem lehetséges a gyors áttörés. A német vezérkari főnök új stratégiát dolgozott ki. Ennek egyik eleme a korlátlan tengeralattjáró-háború volt. A másik elképzelése az volt, hogy a szárazföldön a lehető legnagyobb veszteséget okozva indítsanak támadást a stratégiailag és francia nemzeti öntudat szempontjából is fontos települések ellen. A választásra Verdunre esett, mely város erődje őrizet a Párizsba vezető utat.

A „verduni vérszivattyú" néven elhíresült ütközet a tervezettnél kilenc nappal később kezdődött. A csata közel egy évig tartott. kezdetén 30 ezer francia katona nézett farkasszemet 150 ezer német támadóval. A folyamatos erősítések okán ez a szám az egy év alatt töretlenül nőtt: a franciák győzelmével véget ért csatározásokban 250 ezer ember pusztult el, míg a sebesültek és eltűntek száma meghaladta a félmilliót. A somme-i csatáig ez volt az első világháború, de az egész hadtörténelem legvéresebb ütközete. Somme-nél 1916. nyarán indítottak offenzívát a zömében britek és franciák alkotta szövetségesek, aminek az lett volna a célja, hogy német erőket vonjanak el Verduntől. Az ütközet azonban gyakorlatilag döntetlennel zárult: hatalmas veszteségek kíséretében csupán minimálisan sikerült előrenyomulnia a szövetségeseknek. A szövetséges a 620 ezer halotton túl száz harckocsijukat és mintegy 800 repülőgépüket is elveszítették, míg a német áldozatok száma 450 ezer fő körül alakult. 1917-ben a britek ellentámadást indítottak, ám nem érték el céljukat: Arrasnál csak taktikai győzelmet arattak. A francia csapatokat viszont ugyanebben az időben már meglehetősen alacsony harci morál jellemezte. A Nivelle offenzíva során azt ígérték a mozgósított 1,2 millió katonának, hogy 28 órán belül véget vetnek az I. világháborúnak, s a várható áldozatok száma nem haladja meg a tízezret. Ezzel szemben több mint 270 ezren maradtak a csatatéren, s a németek döntő győzelmet arattak.

Fordulat és német ellentámadás

1917-1918. során két jelentős fordulat is bekövetezett. 1917. amerikai expedíciós erők érkeztek a frontra, hogy megsegítsék a franciákat, ugyanakkor ténylegesen még nem avatkoztak be a lövészárkokban folyó harcokba. 1918. március 3-án pedig aláírták a Breszt-litovszki békét, aminek értelmében Oroszország kilépett a háborúból. Ennek következtében a keleti fronton felszabadult 33 hadosztályt immár be lehetett vetni a nyugati fronton. Ugyanakkor a németek ereje is jelentősen nőtt, hála a felszabadult ötven hadosztályuknak. Mindezeket felismerve Erich Ludendorff úgy döntött végső hadjáratot indít a szövetségesek ellen. A vezérkari tiszt minél gyorsabban igyekezett győzelmet aratni a francia és brit csapatok felett, melynek az volt a célja, hogy még az amerikai erősítések bevetése előtt véget vessen a nyugati fronton zajló harcoknak. A négy összehangolt támadásból álló tavaszi hadjárat március 21-től július 18-ig tartott. Az attak felvezetője a Michael kódnevű művelet volt, mely Észak-Franciaországban (Arras, Somme, Noyon, és Saint-Quentin térségében) zajlott. Az első nap iszonyatos pergőtüzet zúdítottak a németek a brit állásokra: öt óra alatt másfélmillió gránátot lőttek ki. Ez megroppantotta a védelmi vonalakat: a támadók gyorsan nyomultak előre. Az első nap brit veszteségei megközelítették az 55 ezer főt. A német roham azonban kifulladt: a gyalogság egyre fáradtabb volt és egyre nehezebben nyomult előre. Az utánpótlás pedig akadozott. A Michael műveletet – ami 255 ezer szövetség és 240 ezer német áldozatot követelt – április 5-én fújta le Erich Ludendorff.

A tavaszi hadjárat második része a Georgette művelet volt, ami a történelembe negyedik ypres-i, vagy a Lysi csata néven vonult be. A Michael művelet vége a britek már arra készültek, hogy Amiens térségét megvédve megerősítsék a sérülékenynek tartott Calaist és Dunkerquet. Egy német siker ugyanis végképp megtörte volna a brit erőket. A Georgette művelet április 7-én kezdődött meg és húsz napig tartott. A fő támadás a portugál expedíciós erők védte vonalon indult meg. A katonák már egy éve a lövészárokban voltak. Az alig húszezer ember azonban hősiesen küzdött. Közülük hétezren holtan maradtak a csatatéren. Ezt követően a németek észak felé nyomultak tovább. A britek helyzete további csapaterősítések nélkül gyakorlatilag kilátástalan volt, attól tartottak, hogy néhány nap leforgása alatt végképp áttörnek a németek. Ekkor adta ki a Brit Expedíciós Erők főparancsnoka, Douglas Haig elhíresült parancsát: hátunkat a falnak vetve és hinni abban, hogy az igazság a mi oldalunkon áll, a végsőkig kell harcolnunk. A német támadás ezúttal is elakadt. A logisztikai és utánpótlási gondok mellett a brit, francia, amerikai és ANZAC (ausztrál és új-zélandi) erők ellentámadásai is lelassították az előrenyomulást. Az áldozatok száma mind a két oldalon elérte a 120 ezret. Ráadásul német részről gyakorlatilag totálisan eredménytelen volt a hadjárat. A következő két művelet (a BlücherYorck és a Gneisenau) is kudarcot vallott, ráadásul a két támadásban a németek 170, míg a szövetségesek 180 ezer embert veszítettek. Július 15-én Erich Ludendorff úgy döntött: végső támadást indít. Ez volt a második marne-i csata.

Végső csapás

Huszonhárom német hadosztály indított támadást a franciák ellen Reimstől keletre, míg nyugat felől 17 hadosztállyal nyomultak előre.

Az ellentámadás sikere azon múlott, hogy a francia-brit-amerikai erők szinte percre pontosan