Meg sem állna Tokióig a sportlövő katona

Idén már nyolc éve, hogy a Honvéd sportlövője vagy. Hogy érzed, mennyit fejlődtél azóta?

Nagyon sokat fejlődtem, mióta a Honvédhoz igazoltam, pályafutásom egyik legjobb döntése volt. Teljesen más lehetőségeim vannak itt, mint egy vidéki klubnál, más a szakmai irányítás, a felszerelés, a fegyverek. Már a Honvéd előtt is sokat tanulhattam a sportról, de itt minden szükséges támogatást megkapok a folyamatos fejlődéshez.

Mit adott neked a riói olimpia?

Megtanultam, hogy nem kell annyira megijedni egy olimpiai szerepléstől sem, ha úgy vesszük, ez is csak egy verseny. Sokszor nagyon hasonló a mezőny egy világbajnokságon, vagy Európa-bajnokságon is, ugyanazok a versenybírók, hasonlóak a körülmények. Az olimpia körül mindig óriási a felhajtás, ami zavaró is lehet egy sportolónak, főleg ha olyan sportágban versenyez, ami iránt egyébként nem kiemelkedő az érdeklődés, amit nem közvetítenek állandóan a tévék.

A tervek szerint májusban rendezik meg a horvátországi Európa-bajnokságot, amellyel kvalifikálhatod magad Tokióba. Hogyan és mennyit készülsz erre?

Jelenleg heti három alkalommal járok lőni, de a hónap közepétől lehet, hogy növeljük majd ezt a számot. Most technikai finomításokat végzünk az edzőmmel, alkalmanként három, három és fél órában. Az utóbbi időben zömmel Budapesten edzettem, de ha tehetem, a zalaegerszegi lőtérre megyek ki.

Mennyire megterhelő mentálisan, hogy a hosszú felkészülés után még mindig nem biztos, hogy egyáltalán megrendezik az olimpiát?

El kellett fogadnom a helyzetet, ez a járvány kirobbanásától kezdve benne volt a pakliban. Folyamatosan edzek, fejben próbálom összerakni magam. Ebben a sportban csak higgadtan lehet eredményeket elérni, ezért akkor sem esek kétségbe, ha csak négy év múlva próbálhatom meg a kvalifikációt. Jövőre Moszkvában lesz egy komoly világverseny, bízom benne, hogy azt már meg tudják rendezni.

Ha jól tudom, téged szó szerint megtalált a katonai hivatás…

Igen, a riói szereplésem után megkeresett a zalaegerszegi toborzóiroda akkori vezetője egy rendezvényen, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a honvédséghez. Sokat beszélgettünk, majd pár nap után jelentkeztem – ennek már négy éve. Azon túl, hogy biztos munkahelyem és jövedelmem van, a honvédség maximálisan támogat a sportkarrieremben is, mindig rugalmasan állnak az edzéseimhez, a versenyekhez. 2018-ban volt szerencsém részt venni az 50. Katonai Sportlövő Világbajnokságon is, akkor összeért a hivatásom és a szenvedélyem.

Hogyan lesz valaki jó sportlövő, neked például a saját kezedre gyártott fegyvered a titkod?

Az olimpiákon mindenki a saját kezére formált markolattal versenyez, a kényelmesség ugyanis tényleg nagyon fontos. Egyébként türelem és kitartás kell ehhez is, mint a legtöbb dologhoz az életben. Ha mindig jobb és jobb akarsz lenni, előbb-utóbb jönnek a sikerek.

Győrik Csaba, a Magyar Sportlövők Szövetségének kapitánya a riói olimpia előtt azt nyilatkozta: annyira izgultál akkoriban, hogy éppen csak nem lőtted lábon magad. Tényleg ennyire drasztikus volt a helyzet?

Én a felkészülést nem éreztem ennyire vészesnek, az olimpián viszont nagyon nagy volt a nyomás, talán egy kicsit túl is izgultam. Mindig igyekszem magabiztosan kiállni, addigra már kellő rutinom is volt. Ha lesz még lehetőségem olimpián szerepelni, akkor a riói légpisztolyban 42., szabadpisztolyban 34. helyezésnél jobb eredmény a cél.

A szerelmet is a sportlövészetnek köszönheted. Hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Gondolom nálatok nem voltak kínos csendek, hiszen a téma az asztalon hevert.

Igen, a közös érdeklődés adott volt, hiszen ő is sportlövő. Ugyan 2013-ban igazoltam a Honvédhoz, de csak 2017-ben találkoztunk, addig én zömmel otthon edzettem. Már van egy kisfiunk, hamarosan pedig szeretnénk összeházasodni.

Aki ismer, tudja rólad, hogy az utánpótlás-képzés fontos számodra, szívesen tanítgatod Zalaegerszegen a felnövekvő generációt.

Gyakorlatilag a zalai lőtéren nőttem fel, nagyon sok embert ismerek, bárkinek szívesen segítek. Gyakran odalépnek hozzám a fiatalok, tanácsokat kérnek, én pedig megnézem, hogy lőnek és igyekszem bíztatni is őket. Ha valaki szorgalmas, és jól ráérez ennek a sportnak az ízére, nagyon messzire eljuthat.