„Megfeszítettük az íjunkat és kilőttünk egy nyílvesszőt”

– Az elmúlt években a Magyar Honvédot csak a Magyar Honvédségen belül terjesztették. Mi az oka a változásnak?

– Szinte a világ összes országában léteznek katonai magazinok, amelyeknek két válfajuk van. Az egyik a zárt, csupán a hadseregeken belül terjesztett magazin, a másik pedig az, amelyik utcai terjesztésre is kerül. Magyarországon 1948. decemberében jelent meg az első, felszabadulás utáni katonaújság, Néphadsereg címmel. Az elmúlt hat évtizedben nemcsak a címe változott meg többször is, hiszen olykor napilapként, máskor pedig hetilapként látott napvilágot. A hadsereg életéhez kapcsolódó magazin történetének utolsó fejezete a 2008-as esztendő volt, amikor az addig hetilap formában megjelenő, 32 oldalas újság felbővült egy 64 oldalas, színes havi magazinná, amely már kilépett a szigorúan zártkörű, csak a hadseregen belüli terjesztésből. Hiszen az alakulatok és a katonai szervezek mellett már összes magyar középiskola és felsőoktatási intézmény is megkapta az újságot. Aztán tavaly év végén összegeztük az elmúlt esztendő tapasztalatait és megszületett a döntés: 2009. január 22-én immáron országos terjesztésben fog megjelenni a Magyar Honvéd című, emelet oldalszámú, 84 oldalas, színes magazin.

– A lap eddigi legfontosabb feladata a Magyar Honvédségen belüli információáramlás megkönnyítése volt. Emellett azokról a jelentősebb akciókról, hadgyakorlatokról, hazai és külföldi szereplésekről is tudósítottunk, amelyekre a katonák és a Magyar Honvédséghez kötődők mellett a civil társadalom is joggal tarthatott igényt. Január 22-én – és ezt követően minden hónap harmadik péntekjén – azonban már egy megváltozott tartalmú magazin fog az utcára kerülni.

– Melyek lesznek a legfontosabb változások?

– Ahogy mi, a szerkesztőségben mondjuk: az újság öt pilléren áll majd, amely öt állandó rovatot jelent. Az első pillér a „nagyvilág". Mégpedig azért, mert úgy véljük, hogy a civil és a katona olvasóinkat egyaránt érdeklik a nagyvilágban végbemenő politikai-katonai változások. Hiszen a világ történelme sajnos olyan szerencsétlenül alakul, hogy szinte minden hónapra esik valamilyen háborús esemény a Föld valamelyik válságövezetében. Mi pedig megpróbáljuk az olvasókat valahogy eligazítani ezen események között és a biztonságpolitikai kérdésekben.

– Mit tartalmaz a második láb?

– Ennek a „hadak útján" nevet adtuk. Ebben a rovatban megpróbálunk beszámolni a hazai hadtörténelem jeles eseményeiről. Januári lapszámunkban két fő irányba indulunk el. Az egyik 1848-49 története, a másik pedig egy jelentősebb történés a közelmúltból, vagyis a budai Várból való 1945. február 12-i kitörés eseményeinek felelevenítése.

– És a harmadik rovat?

– A „Velünk van az erő!" címet viseli. Ebben mutatjuk be azokat a tevékenységeket és alakulatokat, amelyek a civil olvasók számára különösen érdekesek. Januári lapszámunkat a Special Forces-nak szenteljük, vagyis bemutatjuk a világ arctalan katonáit – ahogy a különleges beavatkozó egységeket nevezik. Természetesen ezen alakulatok magyar megfelelőivel is megismertetjük az olvasóinkat, ezúttal a Szolnokon található MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljnál vendégeskedtünk. Érdekessége lesz ennek a rovatnak a „háromcsillagosok" című portrésorozatunk, ahol a háromcsillagosokat mutatjuk be főtörzsőrmestertől, altábornagyig. Ezúttal Sándor Tamás ezredest, a különleges műveleti zászlóalj parancsnokát ismerhetik meg az olvasóink.

– Miről szól a negyedik láb?

– A haditechnikáról. Ebben a rovatban januári számunkban egyebek mellett a Mi–17-es helikopterek modernizációjáról, valamint a magyar Gripen vadászgépek rendszerbe állítás óta eltelt egy évéről is írunk. De olvasóink megismerkedhetnek az MP5-ös gépkarabéllyal és azzal is, hogy minként kell egy nyolckerekű BTR-t vezetni.

– Végül beszéljünk az ötödik rovatról is.

– Ez lesz a magazin legszínesebb része, amelyik a „hátország" nevet viseli. Itt szeretnénk bemutatni a honvédséghez kapcsolódó érdekességeket. Például olvasóink megismerhetik a terepszínű ruha történetét. Hiszen mindenki természetesnek veszi, hogy a katonák terepszínű ruhában vannak, pedig nem mindig volt ez így. Emellett írunk a fiatalok körében népszerű, stratégiai számítógépes játékok születéséről, valamint azokról a mozgó, speciális tankdublőrökről, amelyek a háborús filmekben – legutóbb például az 1956-ról szóló Szabadság, szerelem című filmben – keltenek teljesen élethű illúziót. Hosszan lehetne még sorolni, de inkább olvassák el a lapban.

– Ma Magyarországon nagyon nehéz betörni a sajtópiacra, még egy hatvan éve létező újságnak is. Milyen prognózisokkal vágtok bele ebbe a feladatba?

– Ez most egy olyan repülés lesz, amikor fel kell szállnunk és a repülés közben folyamatosan alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Ez a lap folyamatosan változni fog, mégpedig a felmerülő igények szerint. Tavaly novemberben, a Szonda Ipsos segítségével az előzetes igények felmérése megtörtént. Ám természetesen elképzelhető, hogy lesznek olyan témakörök, amelyekre az induláskor még nem gondoltunk, ám a jövőben bekerülnek a lap struktúrájába.

– Egy lap életében az utcára való kikerülés azt jelenti, hogy előfizethető és meg is vásárolható.

– Ez természetesen nálunk is így lesz. Előfizetni a lapra a Magyar Postánál lehet, de az utcai terjesztés is országos lesz. Így a legtöbb újságárusnál és a nagyobb bevásárlóközpontokban is megvásárolhatják majd a honvédelem és a katonaság iránt érdeklődők. Egyébként tízezer példányos induló lapszámmal számolunk, ami lehetővé teszi azt, hogy eddigi hagyományainkat is kövessük. Vagyis a Magyar Honvédot természetesen januártól is eljuttatjuk a tanintézetekhez, illetve a katonai szervezetekhez és a csapatokhoz is.

– Mint főszerkesztő, személyesen mit vársz ettől a történelmi lépéstől?

– Azt tudom mondani, amit a Bródy János is mondott 1984-ben, miután az István, a király című rockoperát bemutatták. Ekkor azt mondta, hogy tisztességesen dolgoztunk, megfeszítettük az íjunkat és kilőttünk egy nyílvesszőt. És lám, ez a nyílvessző eltalált valamit. Én is nagyon hiszek abban, hogy ez az információs csomag, amit létrehoztunk, el fog találni egy közeget, amelyik hónapról hónapra olvasni fogja ezt a magazint. Úgy vélem, ránk azért is szükség van a társadalomban, mert a sorkatonaság intézményének megszüntetésével Magyarországon körülbelül tízezer információs csatorna szűnt meg. Hiszen körülbelül ennyi fiatal fordult meg a seregben évente, akik esténként, vagy hétvégenként, amikor hazamentek, családjuknak, barátaiknak, barátnőiknek meséltek a honvédségről. Mindez jelenleg nem létezik, így aki most szeretne informálódni a folyamatosan változó Magyar Honvédségről, a missziókban szolgáló katonákról, a Magyar Honvéd, mint új információs csatorna rendszeres olvasója lehet. Persze mindehhez segítségül hívjuk azokat az ismert médiaszemélyiségeket – például Bochkor Gábort, Palik Lászlót, vagy éppen Vujity Tvrtkot –, akik a sereggel az elmúlt időszakban szorosabb kapcsolatba kerültek, és ebből a kapcsolatból barátságok szövődtek, bizonyítván, hogy igenis van létjogosultsága a civileknek is ezen a szép pályán.