Megnyitották a világ első huszármúzeumát

Az esemény színhelye a dél-franciaországi Tarbes megyeszékhely, közelebbről a Musée Massey volt, ahol nemcsak a francia, hanem Európa különböző nemzeteinek huszáremlékei is helyet kaptak, mivel a magyar katonai „találmány" viszonylag rövid idő alatt és széles körben elterjedt a kontinens hadseregeiben. A gyors, hatékony könnyűlovasság ugyanis kitűnő fegyvernemnek bizonyult, s ennek folytán nem pusztán a mozgékony fegyvernemi formáció, hanem maga az elnevezés is csakhamar nemzetközivé vált.

Maga a „huszár" szó első ízben egy 1403-as latin nyelvű okiratban fordult elő, amelyben egy huszár kapitányról olvashatunk. Egy másik okmány Imre Huszár nevű egyénről ír, majd magyar huszár szerepel egy 1449-es keltezésű dokumentumban is, míg végül Hunyadi Mátyás 1481-es rendeletétől válik teljesen ismertté az elnevezés.

A törvényhatározat húsz-húsz jobbágytelkenként egy könnyű fegyverzetű lovas kiállításáról, s annak huszárként való megnevezéséről rendelkezik, aminek következtében voltaképpen a telekkatonaság intézménye módosult, fejlődött tovább.

Ezek a lovas katonák cserzett bőrből készült öltözetet viseltek; apró, fürge paripákon vágtattak és hosszú kopjákkal, szablyákkal, valamint fokosokkal felfegyverzett vitézek voltak. Soraikat az első időkben főként horvát katonákkal töltötték fel, de a későbbiek folyamán székelyek, jászok, kunok és mások is helyet kaptak bennük.

A huszárok nemzetközi elterjedése velünk, magyarokkal kezdődött, hiszen Báthory István magyar−lengyel fejedelemként lengyel földön szervezett egy huszárcsapatot, Bethlen Gergely gróf pedig Olaszországban. 1711 után Rákóczi fejedelem testőr századosa, Bercsényi László francia földön alakította meg huszárezredét, ő maga pedig a „Franciaország marsallja" címet is elnyerte. Csapata, annak neve, indulója a mai napig él a francia hadseregben.

A magyar huszárnak másutt sem volt párja! Sokan szereztek dicsőséget a huszár névnek s -virtusnak a napóleoni háborúk, az olasz egyesítési küzdelem vagy az első világégés során; híres huszárként tartjuk számon például Simonyi József debreceni óbestert vagy Hadik Andrást.

Napjainkban élénk életet élnek itthon s határainkon túl, szerte a Kárpát-medencében a különböző hagyományőrző huszáregyesületek. Ernyőszervezetük, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség (MHKHSZ) több mint száz egyesületet, kétezernél több tagot tömörít, s természetesen tagja a Hadtörténeti Egyesületek Európai Uniójának. Az MHHSZ március 10-én, szombaton ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében.

 Fotó: Archív