„Megvan a bizalom Magyarország és a Magyar Honvédség iránt”

Az elmúlt években elsősorban olasz tábornokok vezették a NATO koszovói misszióját. Mi a jelentősége annak, hogy magyar tábornok lesz a KFOR parancsnoka novembertől?

Az elmúlt években valóban az olaszok vitték a KFOR vezetését, méghozzá igen sikeresen. Néhány éve ugyanakkor Magyarország ambíciója, hogy egy időszakra átvehessük ezt a feladatot és a Magyar Honvédség  tölthesse be a parancsnoki pozíciót. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a nyugat-balkáni térség biztonsága kiemelten fontos hazánk biztonságpolitikája szempontjából, a térség euroatlanti integrációja pedig a magyar külpolitika egyik sarokköve. Emellett a műveleti területen jelen lévő erők harmadik legnagyobb kontingense a magyar. Ez az első alkalom, hogy magyar katona NATO-művelet parancsnoki pozíciójába kerül – az 1999-es bővítés óta csatlakozott országok közül még egy sem kapta meg ezt a lehetőséget. A szövetség részéről igen komoly elismerés, hogy egy évre a Magyar Honvédség biztosíthatja a parancsnokot, hiszen azt jelenti: a NATO vezetése, illetve a szövetséges országok szemében Magyarország készen áll és képes a misszió vezetésével kapcsolatos feladatok ellátására. A KFOR parancsnoka ugyanis a KFOR állományát biztosító huszonhét ország katonájának a parancsnoka. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget megkaphassuk, szükséges volt a nagyobb kontingenssel hozzájáruló országok támogatása is. Úgy is mondhatjuk: a szövetség elismerte Magyarország NATO-műveletekben végzett eddigi tevékenységét, és úgy ítélte meg: képesek leszünk úgy irányítani a KFOR-t, hogy a misszió töretlenül működjön tovább a mandátumában meghatározott célok elérése érdekében. Mindez a magyar külpolitika számára is elismerés, hiszen – bár katonai beosztásról beszélünk – egy NATO-művelet parancsnoka nagyon jelentős politikai szereppel is rendelkezik, számos katonadiplomáciai, diplomáciai feladat hárul rá. Az eddigi felkészülésem során többször is elhangzott: nagyobb százalékban számítsak diplomáciai feladatokra, mint tisztán katonai jellegű tevékenységre. Erről az oldalról a magyar külpolitika több évtizedes, Balkán iránti elkötelezettségét, valamint a térséggel kapcsolatos itthoni szaktudást is elismerték. A mandátum sikeres teljesítése a Magyar Honvédség és a magyar diplomácia presztízsét is növelni tudja.

A közbeszédből többnyire kikopott a Balkán, de a tárca és a honvédség képviselői részéről gyakran elhangzik: még nem dőlhetünk hátra, a térségben továbbra is törékeny a béke. Miként összegezhető a jelenlegi biztonsági helyzet Koszovóban?

Szerencsére erőszakos cselekmények valóban jó néhány éve nincsenek a térségben, így a média vezető híreiben sem szerepel ma már Koszovó. Megindult a békés fejlődés, létrejöttek az állami intézmények, elkezdett működni az ország – amihez természetesen a rendfenntartó szervezetek felállítása és működtetése is hozzá tartozik. Ez a fejlődés is hozzájárult ahhoz, hogy a KFOR kezdetben 50 ezres létszáma fokozatosan a jelenlegi hozzávetőleg 3500 főre csökkenhetett. A biztonsági helyzet jelenleg nyugodt, de törékeny, és Koszovó továbbra is számos kihívással néz szembe. A gazdasági helyzet például súlyos, és szinte állandósult a belpolitikai feszültség: az egymást váltó kormányok az elmúlt években rendszerint nem töltötték ki mandátumukat, ami nehezíti az előrehaladást. Az elmúlt évben újabb problémaként jelentkezett, hogy az Iszlám Állam felszámolásával elkezdtek visszatérni Koszovóba a szélsőséges vallási nézeteket valló harcosok, akik a szervezett bűnözői csoportokkal együtt jelentős hatást gyakorolnak a munkanélküli fiatalokra. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy már Koszovóban is megjelent az illegális migráció problémája. Ha pedig mindez nem lenne elegendő, a pandémia csak még tovább súlyosbította ezt a feszültségforrás-sorozatot. A KFOR működőképességét természetesen a járvány során is sikerült biztosítani, a NATO változatlan intenzitással tesz eleget vállalásainak és kötelezettségeinek.

A szerb-koszovói viszony is stabilan feszült…

Így igaz, Szerbia és Koszovó viszonya továbbra sem rendezett. Az Európai Unió vezetésével évekkel ezelőtt megkezdődött a Szerbia és Koszovó közötti vitás kérdések tárgyalásos rendezését célzó Belgrád-Pristina párbeszéd, ez azonban változó intenzitással halad előre: minden kormányválság és előrehozott választás megakasztja… Tavaly ősszel ismét megindultak a tárgyalások a két fél között, de ezek az év végére újra holtpontra jutottak, mivel a koszovói belpolitikai erők jelenleg a választásra koncentrálnak. A Szerbia és Koszovó közötti feszültség mellett az etnikai ellentétek is jelen vannak. Épp emiatt lenne nagyon fontos, hogy a február 14-ei előrehozott választás megteremtse a stabil kormányzás alapjait. Szintén komoly előrelépés lenne a Belgrád és Pristina közötti megállapodás elérése, a vitás kérdések megnyugtató rendezése, hiszen a térségben csak így jöhet létre hosszabb távú béke és stabilitás. Mondanom sem kell: amennyiben a felsorolt problémák eszkalálódnának vagy fizikai erőszakba torkollnának, a földrajzi közelség miatt annak azonnal hatása lenne Magyarországra és a teljes régióra. Épp emiatt figyel olyannyira a térségre az EU és a NATO is, és ezért kiemelten fontos Magyarország és a Magyar Honvédség számára, hogy hozzájáruljunk a térség biztonságához.

A Balkán mindig is a nagyhatalmi játszmák középpontjában állt. Mennyire érezhető jelenleg az EU-n, NATO-n kívüli szereplők jelenléte, tevékenysége a régióban?

Oroszország és Kína egyaránt próbál befolyást szerezni a térségben, ám ez a tevékenység jelen pillanatban elsősorban gazdasági jellegű. Mindez különösen Kínára igaz. De érezhetően Oroszország is figyel a régióra, és megpróbálja saját érdekeit érvényesíteni.

Teljesített-e korábban külszolgálatot a Balkánon? Milyen missziós tapasztalatai vannak?

Mint szinte minden magyar katona, úgy ennyi idő alatt én is többször megfordultam fegyveres missziókban. Első alkalommal 1996-ban a bosznia-hercegovinai rendezést támogató IFOR misszióban, a Magyar Műszaki Kontingens törzsében szolgáltam felderítő és összekötő tisztként. 2004-ben az Afrikai Unió darfúri missziójában töltöttem egy évet európai uniós tanácsadóként, katonai megfigyelőként, majd később Afganisztánban, az ISAF műveletben a német vezetésű északi régió felderítőfőnöki beosztását töltöttem be. Emellett voltam külszolgálatban többek között például Norfolkban, a NATO akkori atlanti főparancsnokságán, a mai Transzformációs Parancsnokság elődjén is.

Miként készül a mostani beosztásra?

Miután a Magyar Honvédség Parancsnoksága megkapta az értesítést arról, hogy 2021 novemberétől Magyarország töltheti be a KFOR parancsnoki pozíciót, komplex felkészülési programot állítottunk össze. Ennek első szakasza az egyéni felkészülés, amely azt célozza, hogy kialakuljon a térséggel kapcsolatos megfelelő tudásbázisom, megismerjem a főbb kihívásokat, politikai szereplőket, a KFOR tevékenységének részleteit, a misszió előtt álló feladatokat. Ez folyamatos konzultációkat jelent a térség szakértőivel: a Külgazdasági és Külügyminisztérium csapatával, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai főosztályának munkatársaival, valamint a Magyar Honvédség Parancsnoksága szakértőivel. Terveink szerint a felkészülés részét képezi, hogy bemutatkozásként ellátogassak a térség országaiba, valamint a nagyobb csapathozzájáruló országokba, ez a bemutatkozás mellett azt a célt is szolgálja, hogy a magyar parancsnoki időszakra vonatkozó célok meghatározásához információt kapjak az érintett országok szakértőitől, ott megismerjenek, konzultálhassak a képviselőikkel. A NATO által előírt vagy javasolt tanfolyamok elvégzése, illetve a különböző felkészítő gyakorlatokon való részvétel is szerepel a felkészülési programban. A fentiek mellett természetesen én is és a parancsnoki csoport is részt fog venni a Magyar Honvédség külszolgálati felkészülési rendszere szerint megszervezett felkészülési programon, amit egy, külön a KFOR parancsnoki csoportja számára szervezett célfelkészítő képzéssel zárunk majd a kiutazás előtt.

Mennyiben tudják segíteni a felkészülést a KFOR korábbi parancsnokai, illetve a kint korábban szolgált magyar katonák?

Már a parancsnoki csoport összeállítása során is szem előtt tartom, hogy olyanok is helyet kapjanak benne, akik már szolgáltak a műveleti területen. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen Magyarország a kezdetek óta ott van a KFOR-ban, így rengeteg jól felkészült tisztünk és altisztünk járta már meg Koszovót. Néhány évvel ezelőtt, első magyar tábornokként Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka töltötte be a KFOR parancsnokhelyettesi beosztását. Vezérezredes úr már a felkészülési program összeállításakor megosztotta tapasztalatait, iránymutatást adott, tanácsokkal látott el a várható feladatokkal kapcsolatban. Az olasz haderővel való jó együttműködést mutatja, hogy a korábbi olasz parancsnokok közül mentorként segíti a felkészülésemet Giovanni Fungo altábornagy, a kontingens 2016-tól 2017-ig szolgáló parancsnoka, illetve a jelenlegi parancsnokkal, Franco Federici tábornokkal is tartom a kapcsolatot. Már a kiutazása előtt is volt alkalmunk egyeztetni, illetve, ha bármilyen kérdés felmerül, tudok vele konzultálni. Federici tábornokkal megegyeztünk: már a felkészülés időszakában a helyszínen is meglátogatom, hogy néhány hónapos tapasztalatait figyelembe véve is ellásson tanácsokkal. Vagyis minden támogatás adott a jó felkészüléshez.

Mire tekint előzetesen a legkomolyabb kihívásként? Mi jelenti a KFOR erőire – ezen belül a magyar katonákra – a legfőbb veszélyt Koszovóban?

Mint már említettem, az utóbbi években szerencsére nem történtek Koszovóban olyan atrocitások, amelyek veszélyt jelentettek volna a KFOR állományára, de a több évszázados gyökerű albán-szerb feszültség ettől még létezik. A ’90-es évek végének, 2000-es évek elejének atrocitásai is élénken élnek még a társadalom jelentős részének emlékezetében. Ilyen helyzetben egy-egy, számunkra akár apróságnak tűnő esemény is nagyon gyorsan kiélezheti a konfliktusokat, és akár erőszakos incidensek is kialakulhatnak. Ezek kezelése természetesen elsősorban a helyi rendvédelmi szervek feladata, de a KFOR-nak készen kell állnia, hogy szükség esetén beavatkozzon, és helyreállítsa a rendet. Egy ilyen, esetlegesen erőszakos incidens elfojtása természetesen bizonyos fokú veszélyt jelentene. De szeretném hangsúlyozni: jelenleg nincs szó ilyesmiről, és a közeljövőben nem is várható, hogy bekövetkezne hasonló.

Milyen kapcsolat kialakítására törekszik a helyi lakossággal? Egyáltalán, hogy viszonyulnak most a helyiek a békefenntartókhoz?

A békeműveleti feladatokban mindig alapvető, hogy tisztában legyünk a helyi lakosság gondjaival, a feszítő problémákkal. Ezzel a KFOR-on belül is külön részleg foglalkozik: felmérik a helyzetet, és megtervezik azon katonai-polgári programokat, amelyek elősegítik a lakosság helyzetének javítását, valamint hozzájárulnak a KFOR és a helyi lakosság kapcsolatának javításához. A végrehajtói szinten a KFOR összekötő-megfigyelő csoportokat működtet, ezek a csoportok tulajdonképpen együtt élnek a lakossággal, közelről ismerik az adott térség problémáit, javaslatot tudnak tenni a megoldást segítő programokra is. Ezt a kiépített kapcsolattartási rendszert természetesen én is átveszem és továbbviszem. Ami a koszovóiak hozzáállását illeti, a jelenlévő nemzetközi szervezetek közül a KFOR számít a legelismertebbnek: a helyi lakosság éppúgy elismeri pártatlanságát, mint a politikai erők. Egy efféle művelet végrehajtásakor ez a legfontosabb tényező. Ezt az elismertséget továbbra is fenn kell tartani.

Milyen együttműködés várható a helyi rendvédelmi és biztonsági erőkkel, a térségben jelen lévő többi nemzetközi szervezettel?

Nagyon fontos, hogy ezekkel a szereplőkkel is meglegyen a megfelelő kapcsolat. Ugyanakkor szeretném aláhúzni: a KFOR nem elsődleges reagáló erő Koszovóban. A biztonság fenntartásáról, a nyugodt, békés környezet megteremtéséről elsősorban a helyi biztonsági szervezeteknek kell gondoskodniuk. A másodlagos reagáló szervezet az EU jogállamisági missziója, az EULEX. Ha utóbbi sem képes rendezni a helyzetet, harmadik reagáló erőként lép be a képbe a KFOR a maga létszámával és képességeivel. A KFOR természetesen folyamatosan figyelemmel kíséri az eseményeket, tisztában van a kialakult biztonsági helyzettel, és felkészül a várható feladatokra. Eközben pedig mentorálja a koszovói biztonsági erőket, illetve rendszeres találkozókat, egyeztetéseket tart a helyi vezetőkkel.

Említette a beszélgetés elején, hogy bár a KFOR parancsnoka katona, már csak a nemzetközi erők jelenléténél fogva is politikai tényező az országban…

A politikai kapcsolattartás is nagyon fontos, méghozzá nemcsak Koszovó, hanem a térség többi országának politikai vezetőivel, szereplőivel is. A felkészülés érdekében őket is szeretném minél előbb meglátogatni, bemutatkozni, hogy novembertől már zökkenőmentesen folyjon a munka, és gördülékeny legyen az együttműködés.

Mennyiben segíti egy ilyen feladatkör ellátását a KNBSZ-nél szerzett rutin, az ottani információs tőke, az így kialakított formális és informális kapcsolatrendszer?

Jelenleg a KNBSZ Felderítő Csoportfőnökség csoportfőnökeként teljesítek szolgálatot, ami természetesen nagyban segíti a felkészülést és a jövőbeli munkát. Ismerem a szervezet működését, tudom, mikor melyik igazgatósághoz, kollégához kell fordulni. Emellett a honvédelmi tárca védelempolitikai területével is jó a kapcsolatom, néhány évig, fiatal tisztként ebben a szegmensben is dolgoztam. Ennek a kapcsolatrendszernek már most, a felkészülés alatt is jelentkeznek az előnyei. A felkészülés megkezdésekor elkezdtük kiépíteni azokat formális és informális csatornákat a külügyi tárca szakértőivel is, ami segíti a felkészülést és elengedhetetlen lesz a feladat végrehajtása során is. Már a felkészülésem kezdeti szakaszától egy, a térséget ismerő, a biztonságpolitika területén többéves tapasztalattal rendelkező jól felkészült diplomata segíti a munkámat, aki a magyar parancsnoki időszak alatt a politikai tanácsadó részleg vezetőjeként teljesít majd szolgálatot a KFOR-ban. A pályám során legtöbbször – szinte folyamatosan – felderítő beosztásokban dolgoztam, tehát jól ismerem, mire képes a felderítő rendszer, mi várható az egyes felderítési ágaktól. Ez talán majd a KFOR felderítő erőinek jelent majd kihívást, mivel esetleg magasabbak lesznek az elvárásaim, mint egy más szakterületről érkező parancsnoknak.

Tehát lassan kezd összeállni a csapata is.

Igen. Fontos megemlíteni, hogy a parancsnoki beosztás mellett a magyar parancsnoki időszak alatt több vezető – a parancsnokhoz kötött – beosztást is fel kell töltenünk. A KFOR vezénylőzászlósi feladatait ellátó altisztet is Magyarország adja majd, mint ahogy magyar tábori lelkész lesz a főlelkész is. A parancsnoki csoport, illetve a biztosító állomány kiállítása, felkészítése, működtetése szintén a mi feladatunk. A legfontosabb pedig talán az egészségügyi állomány biztosítása: Magyarországnak a szóban forgó időszakban egy ROLE-1-et kell működtetnie Koszovóban, akik ellátják a KFOR egészségügyi támogatását. Vagyis a tény, hogy a NATO odaítélte nekünk a parancsnoki pozíciót, valóban azt mutatja: megvan a bizalom Magyarország és a Magyar Honvédség iránt. Tudják, hogy rendelkezünk a szükséges, felkészült állománnyal és a megfelelő képességekkel, hogy megfelelő felkészülés mellett, az elvárt színvonalon lássuk el a feladatokat.