Mentőakció a mélyben
Szöveg: Bányász Eszter | Fotó: Kertész László archív felvétele, BMSZ | 2023. szeptember 12. 7:17Sosem kellett még ilyen mélységben (1040 méteren) mentőakciót végrehajtani – mondta honlapunknak adott interjújában dr. Zádor Zsófia, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosa (nyitóképünkön középen), aki a dél-törökországi Morca-barlangban töltött hét nap után, szeptember 10-én, vasárnap ért vissza a felszínre. A mentőcsapat nagy része a Magyar Honvédség Airbus A-319-es szállító repülőgépével jutott ki a lehető leggyorsabban a helyszínre.
Mint arról korábban beszámoltunk, Mark Dickey, a neves amerikai barlangkutató lett rosszul Törökországban; dr. Zádor Zsófia pedig az első olyan azonnal bevethető orvos volt Európában, aki képes volt 1040 méter mélyre lejutni. Természetesen az is létfontosságú volt, hogy a mentőcsapat további része is lehető leggyorsabban jusson ki a helyszínre – ebben nyújtott segítséget a Magyar Honvédség Airbus A-319-es szállító repülőgépe.
Amikor érkezik egy riasztás vagy segítségkérés, menyi idejük van felkészülni az indulásra?
Ezt esete válogatja, nyilván itt hosszabb idő állt rendelkezésre a diplomáciai engedélyek miatt. Én vasárnap reggel 7.30-kor kaptam meg a riasztást és este 20.30-kor indultam Magyarországról, így összességében tizenhárom óra állt rendelkezésemre. Mivel önkéntes szervezet vagyunk, nincs a riasztástól számítva konkrétan megadott időpont, amikorra készen kell állnunk, de mindig megpróbáljuk a lehető leghamarabb megszervezni az indulást.
Az első helyszínre érkező csapatként milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük?
Először is meg kellett várnunk, hogy engedélyt kapjunk a Törökországba való beutazásra, illetve be kellett szereznünk a beteg ellátásához és a mentőakcióhoz szükséges felszereléseket. Nyilván az 1000 méterig lejutás nem egy könnyű barlangi terepet jelent, nagy tapasztalat szükséges hozzá, de szerencsére ezzel hármunk közül, akik első körben leszálltunk, mindannyian rendelkeztünk.
Hogyan sikerült stabilizálniuk az amerikai barlangkutató állapotát?
Mire én megérkeztem, már a helyszínen tartózkodott egy mentőtiszt, aki adott neki infúziót és valamennyire kontrollálni tudta a gyomra savasságát. Mivel még nincs diagnózis, nem tudjuk biztosan, hogy milyen probléma lépett fel, de mi először gyomorfekélyre gyanakodtunk, ami vérezni kezdett. Én folytattam a megkezdett terápiát és amikor megérkeztek a vérkészítmények, a gyógyszeres kezelés után vérátömlesztést hajtottam végre a betegen.
Mi jelentette a legnagyobb megpróbáltatást a mentés során?
Mindenképp az, hogy a beteg nagyon messze volt a felszíntől. Emellett a kijuttatása sok felszerelést és hatalmas energiát igényelt – már eleve ezek összeszervezése is komoly kihívást jelentett.
Mennyire számít rutinszerűnek ez a mentőakció?
Semennyire, hisz a történelem során még nem fordult elő olyan eset, hogy ennyire mélyről kelljen kimenteni valakit. A rekord eddig a németországi Riesending-barlangban 2014-ben végrehajtott mentés volt, azonban ott egy koponyasérült kutatót kellett felszínre juttatni. A mostanihoz hasonló belgyógyászati betegségek viszonylag ritkán fordulnak elő barlangban, főleg ilyen mélyen, ahol sokkal gyakoribbak a végtagsérülések, illetve a technikai balesetből fakadó sérülések.
* * *
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat közösségi oldalán megjelent friss bejegyzés szerint 58.5 óra megfeszített munkával, tíz ország közel 200 helyszínen lévő barlangi mentőjének és megannyi háttérember közreműködésével, óriási nemzetközi összefogással, egy csapatként, szeptember 12-én, kedden hajnalban sikerült a felszínre hozni Mark Dickeyt!
