„Mikor hivatást választunk, értékeket is választunk”

Könyvében sorra veszi a katonai gondolkodás legfontosabb tényezőit, de szóba kerül a katonai erkölcs és etika, vagy épp a pártsemlegesség is. Mi vezérelte a kötet megírásakor?

A rendszerváltoztatás óta a hadsereg átalakítása során nagyon kevés megnyilatkozás foglalkozott a honvéd tisztekkel, így a társadalom számára ez egy teljesen ismeretlen téma maradt. A honvédtiszt szerepe, önmagával és a körülményekkel vívott küzdelmei nagyon érdekes kérdések. Nem igazán lehetett hallani arról, hogy a rendszerváltáskor rengeteg tisztnek ment tönkre a karrierje: feleslegessé váltak, elkerültek alacsonyabb beosztásba, vagy viszonylag fiatalon nyugdíjba mentek. Kemény áldozatokat hoztak ezek az átalakítások, és megkoptak bizonyos katonai értékek, így a hivatás értelmezése is. Mikor hivatást választunk, értékeket is választunk. A jegyzeteim másik pólusa az, hogy ugyanakkor van egy állandó törvényszerűség, miszerint a tisztikar a katonai struktúra meghatározó eleme: valójában egy hadsereg arculatát a tisztikar alakítja ki, nem pedig a politika. Azokat az értékeket, melyet a hadsereg hordoz, a fegyveres küzdelem, a történelem alakította ki, és nem rendszerfüggőek.Carl von Clausewitz azt mondja: a katonai etika nincs időhöz és helyzethez kötve. A kötetben azt is leírom, a katonai etika testületi jellegű, konzervatív és realista. Az erkölcs konkrét, állandó és általános érvényű.

Mit gondol, van különbség generációk katonai gondolkodása között?

Fiam is katonatiszt, alezredes. Páncélos tisztként avatták, ahogyan annak idején engem is, így össze tudtuk mérni tehetségünket, és kiderült, ő már jóval képzettebb volt hadnagy korában, mint én ugyanebben az időben – persze e különbséget a technika fejlődése is magával hozta, hiszen én még 34-esekkel, második világháborús harckocsikkal dolgoztam, míg ő már 72-esekkel. A katonai oktatás rendkívül korszerű. Tudni kell, hogy a katonai gondolkodás zömében a hogyanokra keresi a választ – ez racionális kérdés. A miértekre, az érzelmi kérdésekre kevésbé ad válaszokat, a tisztképzésből pedig hiányzik a katonai erkölcs oktatása. Mi még kaptunk oktatást filozófia és katonai pszichológia keretében, és rengeteget hoztunk magunkkal a katonai középiskolából, ahol nagy hangsúlyt fektettek az erkölcsi nevelésre. A hazaszeretet állt a nevelésünk középpontjában valamint az a mentalitás, ami a katonatisztet kell, hogy jellemezze. A hivatást három fontos tényező jellemzi: a felsőfokon megszerezett szakismeret, és az életfogytig tartó tanulás. A másik a testületi jelleg, a harmadik pedig a társadalmi felelősség. Az egyik legkiemelkedőbb értéke a tiszti pályának a hagyomány, az egység, a közösség és a testületi szellem.

Miért nevezi szabálytalan jegyzeteknek a művét? Mégiscsak egy összefogott, precízen megszerkesztett könyvről van szó, melyben töviről-hegyire elemzi a katonai hivatást. Ráadásul számos irodalmi utalást is találunk, ami elsőre furcsának tűnhet egy katonai-filozófiai műben.

A katonai irodalomban nagyon ritka az, hogy filozófiai, hadtörténeti, irodalmi utalások együtt szerepelnek. Próbáltam úgy összeállítani a könyvet, hogy állandóan legyen utalás egyrészt az elődökre, másrészt pedig a magyar irodalomra, hiszen az csodálatos. Költőink a mai napig párbeszédet folytatnak velünk. Érvényes és azonosítható legtöbbjük műve, akár Adyról vagy József Attiláról legyen szó. A katonatisztekkel szemben követelmény az általános műveltség. Ha nincs kitekintése a világra, nem ismerheti meg az ellenfeleit sem, és nem tudja kiszámítani azokat, ha nem ismeri a saját nemzetének a kultúráját. Németh Lászlónak van híres mondata, miszerint: „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol." Nagyon szép gondolat. Ha nincsenek mély gyökereink, kifúj minket az első fuvallat is. Én is mindig kapaszkodókat találtam a saját magyarságtudatunkban, kultúránkban. A mai globalizált világban több tendencia működik, így például a másolás tendenciája – volt már rá példa a történelemben, lásd a szovjet szituációt, vagy apám időszakát, a második világháborút, mikor a németektől próbáltunk átmásolni dolgokat, miközben a feltételeink soha nem voltak azonosak azokkal, akiktől át akartunk venni szemléletmódot. Ilyenkor pedig a szemlélet nem válik gyakorlattá. Ezért mondom hát azt a jegyzetben is, hogy a különböző kitérők után jó volna, ha hazatalálnánk. Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyjuk ott Afganisztánt –sokan így értik –, hanem hogy gondolkodunk a saját lehetőségeinkkel, mert a másolás gyakran tévútra vezet, nem a mi kultúránk.

Ha már a katonai gondolkodás szóba került, beszélhetünk kifejezetten magyar katonai gondolkodásról Ön szerint?

Természetesen igen. A katonai becsület tradicionális normáit a kötetben is felsorolom. A szavahihetőség és megbízhatóság, kötelességtudás és felelősség, lovagiasság és titoktartás, az intrika és más katonához méltatlan magatartás elítélése mind-mind tradicionális magyar jellegű normák.

A kötetben ír a politikai semlegességről is.

Nem lehet pártokban gondolkodni. A katona nem válogathatja szét a saját népét vallások, pártok, etnikai csoportok szerint, hiszen neki a társadalom a megbízója. Persze mint állampolgárnak lehet véleménye arról, hogy kire választ meg, de nem befolyásolhatja a katonai közösséget, melynek tagja. Mikor erről tartottam előadást, úgy tűnt, ez a téma váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a hallgatók között.

Létezik magyar hadi kultúra is?

Nagy viták vannak ennek kapcsán. Több helyen is elhangzott, hogy katonai kultúraváltásra lenne szükség. Én azonban úgy gondolom, a kultúra nem egy lecserélhető alkatrész. A katonai kultúra a nemzeti kultúra része, ahogyan van képzőművészet és irodalom, úgy létezik katonai kultúra is. Gondoljunk csak arra, hogy a francia Bercsényi-ezred a magyar huszárezred egyenruháját viseli díszöltözetként! A magyar katonai kultúra természetesen az idők során módosul, alakul, folyamatosan változik, de csakis a nemzeti kultúra részeként. Az elmúlt száz évben a magyarok megéltek kilenc rendszerváltást, hat államforma-változást, három forradalmat, négy határmódosítást, három idegen megszállást, két világháborút. A sok változás közepette a stabilitást a kultúra képviselte.